A csikung golyó (más néven Qi gong) kínai eredetű. A kínai orvoslás évezredes megfigyelései alapján készült, többnyire nemes anyagokból, például ezüstből. Gyakran különféle jelképeket helyeztek el rajta, például a yin-yang (jin-jang, a női-férfi princípium harmóniájának jele) jelét, vagy a sárkányt és a tigrist, ami ugyanezt a két erőt szimbolizálja. A harmónia jelképe a két tökéletesre csiszolt gömb. Forgásuk, akár az élet forgása, úgy mozgatjuk kezünkben, akár Isten mozgat bennünket tenyerében.

A csikung golyókat főleg nyugalmunk megőrzésére, visszanyerésére találták ki. Harmonizáló hatásuk közismert. A mai természetgyógyászok különösen azoknak javasolják használatukat, akik túl stresszes munkát végeznek, vagy például túl sokat végeznek egy bizonyos fajta munkát a kezükkel. (Zongorázás, gépírás, stb..) Ugyancsak segít a "babrálós" embereknek nyugtatni önmagukat és babrálás helyett a golyóval foglalatoskodni. Az egymáshoz ütődő golyók lágy hangja nyugtató hatású.

A kínai tanítások szerint azok a pályák, amiken az életenergia áramlik, meridiánoknak hívják. A meridiánok egy része a tenyéren fut össze. Ezeket a tenyéren összpontosuló energia pályákat stimulálja gyengéden és folyamatosan a csikung golyó használata. Ezért nem csupán fáradtságunkra, hajszolt idegeink lenyugtatására, használhatjuk, hanem megelőzzük vele a betegségek kialakulását is.

A golyókat beszerezhetjük a nagyobb ezoterikus boltokban, bioüzletekben, de akár a kínai piacon is találkozhatunk velük. Áruk nagyon különböző, az egészen olcsótól a méregdrágáig, attól függ, milyen anyagból készültek a golyóbisok. A golyók mérete is különböző, az eladók segítenek a választásban. Akkorát kell vennünk, amit még éppen el tudunk forgatni tenyerünkön.

Ennek a tüsszögési rohamnak a felelőse a borsban található piperine nevű alkaloida. A piperine irritálja az idegvégződéseket az orrban, amely a tüsszentés kiváltásához vezet. A tüsszentés természetes reakció, arra hogy a bors irritálja az orrjáratokat. Ugyanakkor ebben a pillanatban a nyálkahártya mindent megtesz azért, hogy segítsen lemosni ezt az irritáló anyagot.

A piperine tehát egy alkaloida, amely felelős a bors csípősségéért, vízben kevésbé, de alkoholban, éterben, kloroformban jól oldódó anyag. A piperine-t Hans Christian Ørsted fedezte fel 1819-ben, amikor sikerült izolálnia a Piper nigrum (fekete bors) terméséből.

Annak ellenére, hogy a borsnak bosszantó tulajdonságai vannak, az egyik kedvenc fűszerünk. Közismert tény, hogy már az őskorban is jelentős és népszerű ízesítő anyag volt, amelynek eredete Indiába vezethető vissza. Számtalan régészeti lelet, történet és legenda szól arról, hogy az egykor „fekete aranynak” nevezett növényt találták meg II. Ramszesz mumifikálódott tetemének orrlyukában, de ismerjük a történetet Attila hun királyról és a rómaiakról is, amelyek mind azt bizonyítják, hogy egykor ez a növény kincset ért.

Kétszáz évvel ezelőtt Vályi András a Magyarország leírása című munkájában írja: „Nevezetének eredetében meg nem egyeznek a tudósok, sokan magyar eredetűnek állítják, mások ellenben rátz vagy tót szónak... A tatárok is Balatonnak nevezték... A híres magyar történetek írója,

Turótzi János Palatinus tónak nevezi.” A legelfogadottabb vélemény szerint a mocsár, sekély tó jelentésű szláv blato, vagy blatn szóból eredeteztethető a Balaton neve. A néveredetnél is nagyobb talány a Balaton keletkezése. Többféle elmélettel is lehet találkozni. Ezeket a kaposvári Munkácsy Gimnázium néhai igazgatója, Lóczy István foglalta össze.  A Balaton kialakulásának idejét a pliocén végére, a pleisztocén elejére tette. Szerinte a tó 5-600 ezer éves.

A tó medencéje süllyedéssel keletkezett úgy, hogy először bezökkent az egymástól függetlenül létező négy árok. Közöttük alacsony hátak húzódtak választóvonalként. Ezek elmosása után lett egységes a Balaton medencéje. Cholnoky Jenő véleménye a tó korát illetően azonos Lóczy Lajos felfogásával, de keletkezését más tényezők szerepének tulajdonítja. Szerinte a hosszanti partvonalak és a közelükben húzódó törés mentén történt a süllyedés, és a tómedence kialakításában a szél munkájának (defláció) nagyon fontos szerepe volt. Bulla Béla a Balaton kialakulását a riss-würm utolsó interglaciális idejére – kb. 150 ezer év – teszi, ami az említettektől eltérően jóval fiatalabb kort jelez. Ezt a megállapítást támasztja alá Kéz Andor kutatása is. Bulla Béla szerint a Balaton medencéje a törésvonalak mentén, többszörös bezökkenéssel alakult ki.

Zólyomi Bálint virágporelemzésének eredményeként a Balaton keletkezését a würm időszak végére teszi, amely hozzávetőlegesem 20-30 ezer évvel ezelőtt mehetett végbe. Dümeghy József szerint a tó medencéje a földtörténet jelenkorában keletkezett. A fiatal süllyedék 15 ezer éves lehet. A legújabb kutatások, elemzések eredményei - Marosi Sándor és Szilárd Jenő kutatásai - szerint a Balaton medencéje több fázisban keletkezett, poligenetikus, időben és térben változónak tekinthető. Ők a vízzel borított medence kialakulását 25 ezer évvel ezelőttre teszik.”

Piros Pünkösd napját, ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. Magyarországon is újra piros betűs nap a Pünkösd hétfő. De mi is ez az ünnep? A hozzá fűződő népszokásokat réges-rég elfelejtettük. Vagy mégsem? Pünkösd napjára minden felébred. Abbahagyja a lusta nyújtózást a világ, ember és állat párt keres. Nedvektől duzzadnak a levelek, zsong és zsibong az élet...

Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap.

A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket és kezdődhetett a mulatság.

Mit ünneplünk Pünkösdkor?

Mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész (ötvenedik) szóból ered. Eredetileg a zsidó nép ünnepe, előbb a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta Mózes Istentől a törvényeket kőtáblákon) ünnepelték, a Pészah szombatját követő ötvenedik napon Sabouthkor.

A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, ez az egyház születésnapjaszélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra. Ekkor Péter prédikálni kezdett, beszédére sokan figyeltek, követték, megalakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
 

Pünkösdi népszokások

Magyarországon csakúgy mint Európa számos országában, a Pünkösd ünneplésében keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál.
Florália ünnep

A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője, görög nevén: Khlóris= Zöldellő, Viruló. Zephyrosnak, a virágzást segítő langyos szélnek volt a hitvese.

Ma is szorosan kapcsolódnak a pünkösdhöz a virágok. Egyes helyeken például már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítés-lécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám.

A floráliákat a régi rómaiak április és május fordulóján tartották. Ennek keretében nyulakat és kecskéket űztek, de előfordult, hogy szabadosabb dolgokat is műveltek. Volt például, hogy prostituáltak nyilvánosan vetkőztek. Ez a szokás minden bizonnyal arra utal, hogy Flóra eredetileg tágabb értelemben vett termékenység-istennő is volt.

A mai ünnepek termékenységbiztosító rítusai a pünkösdi énekek, versek szövegében érhetők tetten. Például: "Ekkora legyen a kendtek kendere." Pünkösd ünneplésében ma is fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban természetesen a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Párválasztó és udvarló szokások

Egyes helyeken például, a legényeknek be kellett csempészni a kiválasztott lány ablakába egy pünkösdi rózsát. A lányoknak viszont koszorút kellett fonni, s átadni a legényeknek. Ilyenkor szokás volt a mátkálás is.

A legény annak a lánynak küldött egy tálat kaláccsal és borral, aki tetszett neki. Ha a lány viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza. Este aztán újabb lehetőség nyílt az udvarlásra, ugyanis sokfelé ilyenkor pünkösdi bálokat tartottak.

Pünkösdi hiedelmek

    Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz.
    A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket.
    A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek.
    Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.
    A házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat - nyírfaágat, gyümölcsfaágat, bodzát - tesznek, hogy a gonosz, rossz szellemeket távol tartsák a háztól.
    Régi szoregi hiedelem szerint pünkösd éjszakáján a boszorkányok karikában szoktak táncolni. Ez a karika a boszorkányok tánchelye. Itt még a fű sem zöldell ki, meg van égve. Aki belelép, gyógyíthatatlanul megbetegszik. A bűbájosok pünkösd hajnalán "harmatot húznak". Ez a boszorkányok vize.

A csíksomlyói búcsú

A csíksomlyói búcsút hagyományosan pünkösdkor tartják, a székelyek nagy ünnepe. Messzi földről érkeznek a zarándokok a kegytemplomhoz, Máriát dicsőíteni. Története 1567-re nyúlik vissza, amikor is a székelyek legyőzték János Zsigmond seregeit a Hargita Tolvaj-hágójánál. Ennek a győzelemnek az emlékére kezdtek el a hívek a kegyhelyre járni, hogy pünkösd napján együtt várják a szentlélek eljövetelét.

Manapság 5-600 ezer hívő is eljön a világ minden tájáról. A csángók, a székelyek, a magyarok együtt imádkoznak a Szűz Anyához, sokan nyírfaágat tartanak a kezükben, amit Mária szimbólumnak tartanak. A körmeneten gyakran felcsendül a Boldogasszony anyánk és a Székely himnusz.

"Én az utam járnám de ez járhatatlan
Ti csak engem láttok de ami itt van benn az láthatatlan..."

Az első promók egyike 2004-ben

6. évad promo 

Az utolsó rész előzetese

Daidalosz athéni mester volt, aki egy napon szörnyű tettet követett el: megölte Talószt, unokaöccsét és egyben tanítványát, a fazekaskorong és fűrész feltalálóját. Tettéért halálra ítélték, de az ítélet végrehajtása elől Kréta szigetére menekült. Krétán akkoriban Minósz király uralkodott. Amikor megszületett az uralkodó félig bika alakú gyermeke, Minótaurosz, Daidalosz feladata volt megépíteni Minótaurosz labirintusát. Sem akkor, sem később nem engedte Minósz útjára a mestert, akit azonban honvágy gyötört és elvágyott a szigetről. Mivel a tengeren nem volt esélye a menekülésre, úgy döntött, hogy az eget választja. Tanulmányozta a madarak repülését és elhatározta, hogy maga is szárnyakat készít. Tollakat  rakott egymásra, azokat lenszállal összekötötte és viasszal megerősítette.

Fia, Ikarosz is mellette volt a szárnyak készítésekor, tetszettek neki a puha tollak és a sárga viasz. Mikor elkészültek Daidalosz megtanította a fiát, hogyan használja az új találmányt. Nem szabad túl alul a tenger  felett repülni, mert a hullámok magasra csapnak és átnedvesítik a tollakat. Nem szabad túl magasan sem repülni, mert a nap sugarai megégetik a szárnyakat. Az egyetlen út a kettő közöt visz, szorosan egymás mögött repülve. Miután mindennel elkszültek, elindultak a veszélyes útra. Daidalosz repült elöl, mögötte szorosan Ikarosz. A mester hátra-hátra nézett és bíztatta fiát. A halász, a pásztor és a szántóvető mind égi isteneknek hitték őket.

Már messze jártak, elhagyva balra Héra szigetét, jobbra Lebinthoszt, mikor a fiú egyre vakmerőbb lett, s elhagyva apját magasabbra repült. Miközben a naphoz egyre közelebb merészkedett, a forró sugarak megolvasztották a sárga viaszt és a tollak hirtelen szerteszét szálltak az égen. Ikarosz még megpróbálta a kezeivel fenntartani magát, de hiába. Miközben a tenger felé zuhant, kétségbeesetten kiálltotta apja nevét, majd elnyelték a tenger hullámai. Apja is kiáltott utána, de már csak a tollakat látta a víz felszínén úszni. Daidalosz elátkozta saját találmányát, amely fia halálát okozta. A helyet, ahol Ikarosz teste örök nyugalomra lelt, Ikarosz-tengernek nevezték el, emlékezve a tragikus sorsú ifjúra.

A kérdés Wagner Sándor Dugovics Titusz című képéhez kapcsolódik. Ez a mű Nándorfehérvár, vagyis a mai Belgrád ostromának egyik hősi jelenetét ábrázolja: azt a nagyszerű percet, amikor Dugovics Titusz, a magyar vitéz lerántja magával a mélységbe a lófarkas zászlót vivő törököt, mert csak így tudja megakadályozni az ellenséges hadijelvény kitűzését a vár fokára. Nándorfehérvárnak ez az ostroma 1456. július 21-én történt.

Wagner Sándor említett képét 1859-ben festette, és valóban két piros-fehér-zöld zászlót is felfedezünk művén. Arról van tehát szó: nem tévedett-e a festő, vajon nem követett-e el anakronizmust Wagner 1859-ben?

A kérdésben tulajdonképpen a magyar nemzeti zászló történeti kialakulásának problémája van elrejtve. Legutóbb Kumorovitz Bernát foglalkozott ezzel a Hadtörténelmi Közlemények c. folyóiratban. Tőle tudjuk, hogy a régi magyar királyi zászló eredeti színe a vörös volt. A honfoglalók zászlórúdja hegyén még a turulmadár lehetett, Szent István uralkodása alatt ezüstkereszt.

Később az Árpád-házi címer piros-fehér csíkjai válnak nemzeti színekké. Ezekhez csak a 16. század közepe táján és a 16. sz. második felében csatlakozik harmadikul a zöld... A "trikolor" a ma is használatos elrendezésben francia hatásra alakult ki a 19. sz. elején. A piros-fehér-zöld színt, mint nemzeti színeinket pedig csak az 1847-48 évi országgyűlésen szentesítették törvényerővel.

Ebből a kis zászlótörténeti áttekintésből viszont az következik, hogy Nándorfehérvár 1456. évi ostrománál nem lengett még a bástyák ormán háromszínű magyar lobogó - vagyis: Wagner Sándor Dugovics Titusz című képén a trikolor anakronizmus.

Hazánkban az első városias települések a rómaiak uralma alatt születtek, a mai Dunántúlon, akkori néven Pannóniában. E városok az 1-4. században virágoztak. Legtöbbje a népvándorlás idején, az 5. századtól kezdve fokozatosan elhalt. Akadt azonban néhány, mely a hunok és avarok idejében sem pusztult el, s bár lakosságuk bizonyára többször kicserélődött, az élet egyszerűbb körülmények közt ugyan, de nem szűnt meg falaik között, írott források, de főként régészeti leletek egyértelműen arra vallanak, hogy egy-két római eredetű város megérhette a magyarok bejövetelét. E tekintetben elsősorban Pécs említhető, melynek ókeresztény föld alatti temetőjéhez csatlakozó, háromkaréjos sírkápolnája a honfoglalás idején is használatban volt

Ezek szerint tehát Pécs a legrégibb város Magyarországon, helyesebben egyik legrégibb városias település. Ha Pécsett és máshol nagyszabású épületek voltak is, a termelés és a lakosság mezőgazdasági jellegű maradt.

A városi élet, történeti feltétele az elsősorban ipari és kereskedelmi tevékenységet folytató polgári réteg kialakulása. Erről pedig csak a 13. századtól kezdhetünk beszélni hazánk területén, III. Béla kezdeményezése nyomán. Esztergomot királyi központtá teszi, az udvar székhelyévé. Ez pedig az ottani lakosság polgári fejlődésének kedvező talajt adott. Elsősorban külföldi kereskedők és iparosok telepedtek le. Az első céhszerű egyesülésről éppen Esztergomból van adatunk. A dunai kereskedelem és legfontosabb állomása ugyancsak Esztergom volt. A település folytonossága tekintetében Pécs a legrégibb, a magyar történeti fejlődés szerint Esztergom.

Esztergom központi szerepét a tatárjárás után a IV. Béla által emelt Buda vette át. Polgári fejlődésében hamarosan túlszárnyalta Esztergomot. Ennek ellenére azt kell megállapítanunk, hogy a városi élet első kialakulása mind külső megjelenésében, mind gazdasági és társadalmi szerkezet szempontjából Esztergomban figyelhető meg először.

Daphne rátartós nimfa volt, aki minden hódolóját visszautasította. Apollón a szerelemtől égve üldözőbe vette, és már-már elérte a jajveszékelő leányt, de akkor anyja, a Föld, Gaia elsüllyesztette, és helyébe egy babérfát növesztett, illetőleg magát a lányt babérfává varázsolta.

Apollón bosszúja Daphnét örökzöld babérrá változtatta, és a szép nimfa a növényekben is tovább élt. Ettől kezdve Apollón és a babér elválaszthatatlanok lettek. A fa minden tulajdonságát az istentől kölcsönözte, és Apollón papjainak szertartásaiban mindig szerepelt a babér. Fejükön babérkoszorút hordtak, és éjszakára a párnájuk alá is bedugták, mert segítségükkel álmaikban is megjelent a jövő. Amikor jóslataikat előadták, kezükben babérágat tartottak, és bogyóját rágcsálták. Ha Apollónnak kedves áldozatot akartak bemutatni, akkor babérfát égettek. Az égő babér elmondta nekik eljövendő sorsukat. A csendes tűz rossz előjel volt, de erős, pattogó lángjai boldog időket sejttettek.

A babért akkor ismerhetjük meg igazán, ha Apollónt ismerjük. Apollón volt a lant és a költészet istene; ezért került babérkoszorú a költők fejére. Apollón volt a bűnbocsánat istene, így lett a babér a bűnbocsánat jelképe. A római katona babérággal törölte le véres kardját, hogy istenei megbékéljenek.

Az ételeink között kevés olyan fontos szerepet játszó eledel van, mint a tojás. A finn népi eposz, a Kalevala a világot költi ki belőle, a görög Pithagorasz tanítványai pedig beépítették bölcseleti rendszerükbe. És az ókori rómaiak étkezésében is rendkívül nagy szerep jutott neki, hiszen ők az ebéd kezdetén tojást, a végén pedig almát ettek. Innen ered a latin szólás: "ab ovo usque ad mala", magyarul "a tojástól az almáig", vagyis "kezdettől végig".

A babonás varázsműveletekben is nagy jelentősége volt a tojásnak. Néró római császár felesége megkérdezett egy jósnőt, Szibillát, hogy vajon fiú- vagy leánygyermeke születik-e. Nem volt mindegy ugyanis, hiszen a királyi család a fiú trónörököst várta: az akkori (nem csak királyi) családokban - éppen az öröklés miatt - sokkal nagyobb volt az öröm, ha fiú született. Az oraculum, azaz a jóslat pedig így hangzott: "Tégy kebledbe egy friss tojást, s őrizd addig ott, míg kikel. Ha kakas búvik ki belőle, akkor adj hálát az istennek, mert fiad születik!" A császárné követte a szibilla tanácsát, és a jóslat véletlenül beütött. Fia lett, akinek a Tiberius nevet adták. Erre aztán Róma minden hölgye követte a példát, s a történetíró Plinius mosolyogva jegyezte fel, hogy kíváncsiságból mindannyian tojásokat keltettek ki.

A tojás később vitézségi érdemül is szolgált. Például egy régi német krónikában ezt olvashatjuk: "Midőn Seyfried Schweppermann nürnbergi patrícius a frank segédcsapatok élén Mühldorf mellett, 1322. szeptember 28-án megverte az osztrákokat, Bajor Lajos császár a nevezett nap estéjén lakomát rendezett, melyen Schweppermannt és seregét főtt tojásokkal vendégelte meg. Minden vitéznek adassék egy tojás - így kiáltott fel a császár -, a derék Schweppermann-nak pedig kettő!"

Azóta már a régi pogány babonákban, varázslatokban nem hiszünk, sőt az étkezési szokásaink is módosultak némiképp, a tojás azonban - valószínűleg laktató és egészséges mivoltánál fogva is - továbbra is rangos helyet foglal el a táplálkozásunkban. És világszerte a termékenység szimbólumává vált. Ezért fogyasztjuk húsvétkor is, illetve a tavasz közeledtével.

Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, míg a 15. századtól kezdve a faggyú általánosan elterjedt. Az úgynevezett szteraingyertya a 19. század eleje óta ismert. Praktikus használata a század végétől folyamatosan csökkent, előbb a városokban, később pedig vidéken is a petróleum- és gázvilágítás, majd a villanyvilágítás szorította ki teljesen.

Általános használata a római korban terjedt el. Eleinte praktikus okokból használták az őskeresztények, ám a pogány kultuszokban is nagy szerep jutott neki. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza. III. Honorius pápa rendelete szerint az oltáron legalább két gyertyának kellett égnie.

A fény a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A kereszténységben elsősorban Krisztusnak, a "Világ Fényének" a szimbóluma a gyertya, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal.

A templomok oltárain égő gyertyák számuktól függően változatos szerepet játszanak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket.

A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember.

A kereszténység mellett azonban természetesen még számos más vallásban is kiemelkedő szerep jut a gyertyáknak: a zsidóságnál éppúgy, mint akár a buddhistákat tekintve.

Szent Ágoston szerint a gyertya magát a megváltott embert is jelenti: "Amint a gyertya fényt áraszt a sötétségbe, úgy áraszt fényt az igaz ember ennek a világnak a sötétségbe." A gyertya végigkíséri az embert az életen, hiszen karácsony alkalmával éppoly jelentős szimbolikus szerepet játszik, akár a születésnapi tortán vagy a halott mellett a ravatalnál.
 

Valaki úgy jellemezte ezt a kitűnő zamatú badacsonyi borfajtát, hogy a tűz és a méz keveréke. Különös neve valószínűleg nem régi, bár maga a "szürke barát" fogalma népünk körében már a 14. század óta ismeretes. Cseri barátoknak vagy szürke barátoknak a ferences szerzetesrendnek azt a szigorúbb irányú ágát nevezték, amely 1368 után szüremkedett Boszniából Magyarországra. A szürke barát nevüket a Temes megyei, ma már nem létező Cseri nevű helységtől, vagy szürke ruhájukról kapták. Első zárdáik egyike is Cseriben volt.

Miért éppen ettől a szigorú szerzettől kapta nevét a badacsonyi szürkebarát?

A régi szerzetesrendek tudvalevően valamikor a betegápolásnak is egy-egy középpontját, alkották, a mai kórházakat helyettesítették. Gyógyító eljárásaikban jelentős szerepe volt a különböző gyógyfüvekkel ízesített boroknak, gyümölcsszeszeknek is. Ezért vált szokásossá a bor- és szeszesital-kereskedelemben régi szerzetesrendekről nevezni el egy-egy jellemző zamatú, aromájú italt. Ennek a szokásnak emlékeként kerül ünnepi asztalainkra az a kitűnő badacsonyi borfajta, amelynek címkéjén a szürkebarát elnevezés olvasható.

180-220 Celsius-fok körül erős pattogás hallható. Ekkor szakadnak szét a kávébab szövetelemei. Kékes füst száll fel, és ekkor érezhető legerősebben a jellegzetes kávéillat. A pörkölés végpontjának eltalálása a legkényesebb mozzanat, ami nem mindig és nem mindenkinek sikerül.

Világszerte folynak a kutatások olyan műszakilag és gazdaságilag kielégítő pörkölési eljárások kidolgozására, amelyek kevésbé károsítják a kávé aromaanyagait. Ilyen megoldásnak ígérkezik a nagyfrekvenciás, változó irányú elektromos térben történő pörkölés. Itt a meleg magában az anyagban keletkezik, és a pörkölés belülről kifelé folyik, éppen ellenkezőleg, mint a közvetlen pörköléskor. Egy másik módszer lehet az infravörös, a szemnek láthatatlan hősugárzással folyó pörkölés. Akár hiszik, akár nem: a kávépörkölés - tudomány, méghozzá kémia, élelmiszerkémia a javából.

A vegyészek több szakaszt különböztetnek meg ebben a folyamatban, amely - bátran mondhatjuk, - ma is titokzatos. Az első 100 °C-ig tart. Ez a szárítás, melynek során a nyers kávéból eltávozik a nedvesség. De már ez az első szakasz is három részre bontható, ötven fokig a víz egy része párolog el. Utána 60-70 fokon a kávéban levő fehérjék mennek át egy alvadásnak nevezett folyamaton. Csak ezután emelkedik tovább a nyers kávé hőmérséklete. Száz fokig újra a nedvesség távozik el, az egész víztartalom. Ez magával viszi a nyers kávé jellegzetes szagát adó anyagokat, amelyek szemben a pörköli kávééval, kellemetlenek.

Az igazi pörkölés 150 fokon kezdődik, és körülbelül 220 fokig tart. Ezalatt elsősorban a cukrok alakulnak át, karamellizálódnak. Az egész pörkölés legjobban a cukrokat "sújtja". Nemcsak arányuk csökken, hanem abszolút mennyiségük is. Ezzel elérkeztünk a kávépörkölés legfontosabb szakaszához: a pörköléshez, ami kívül-belül egyszerre melegíti a kávét.

A fehérnép kifejezés keletkezése valószínűleg összefügg a fehér színnel kapcsolatos általános hiedelmekkel és kultusszal. Mindig különösen "tisztelt" szín volt, az ártatlanság, a gyöngédség színe. Az ősi vallásos szertartásokban és varázslatokban kiemelt szerepe volt a legtöbb népnél a fehér lónak, a fehér galambnak, a fehér liliomszálnak.

Egyes nyelvekben a fehér szónak ma is van "szép" jelentése. Ennek némi nyoma talán a magyarban is fellelhető, mint ahogy a megtisztelő szándékú fehérnép általában megfelel a más nyelvekbeli - szépnemnek.

Régen leggyakrabban fehér vászonruhát viseltek a nők. Idővel a ruhadarabok színe megváltozott, de a fehér továbbra is megmaradt általános "női színnek". Ezért nevezik Göcsejben a nőket - fehér ruhásnak is. A vászon fehérsége, e két fogalomnak mintegy azonosítása az alapja egy másik, de idetartozó, szintén népi elnevezésnek: a vászoncselédnek is. Ebben is tulajdonképpen a vászon fehér színe a fő dolog. A finnek eposzában, a Kalevalában is lenvászon madárkának (liina lintunak) nevezik az egyik bájos női alakot.

Az abrakadabra nemzetközi varázsige, a magyarba a latinból került át. A szó végső forrása tisztázatlan.

Ősi, betegségűző varázsige, az első írásos említése az időszámításunk szerinti második századból származik: Quintus Serenus Sammonicus római orvos latinul írott, De medicina praecepta című orvosi költeményében tűnt fel először. (A latinba nagy valószínűséggel a görög abrasadabra szó révén került.)

Serenus Sammonicus úgy vélte, hogy a gyógyulni vágyó beteg embernek egy amulettet kell a nyakában viselnie, egy háromszög alakú pergament, amelyen az „abracadabra” varázsige áll. Az amulett a felirathoz hasonlóan, mint egy tölcsér, segíti a betegség távozását a testből.

Bár az abrakadabra első írásos említése Krisztus születése utánról származik, a nyelvészek feltételezik, hogy a kifejezés régebbi ennél. Több teória is létezik származását tekintve:

 

• Van, aki úgy véli, hogy az arámi avra kehdabra kifejezésből származik, ami azt jelenti, ’ahogy beszélek, úgy cselekszem’.
   
• Mások szerint héber eredetű: ab (apa), ben (fiú), ruach acadosch (szent lélek)
   
• Létezik olyan elmélet is, amely szerint egy alexandriai gnosztikus szekta nyomán terjedt el, akik a legfőbb istenséget Abrasax-nak vagy a latinban elterjedt változat szerint Abraxas-nak nevezték.
   
• Végül megemlítünk egy negyedik elméletet is, amely szerint a kaldeus abbada ke dabra kifejezésből ered, amely annyit tesz: ’megsemmisül, mint a szó’. (A kaldeusok a Dél-Mezopotámiában élt ókori arameus néptörzs tagjai.)

A borkészítés során a kipréselt szőlő leve erjedni kezd, amely során a benne lévő cukor alkohollá alakul. Ahogy csökken a lé cukortartalma, úgy nő az alkoholtartalma. Amikor már nem, vagy csak minimális cukor maradt benne, a bort száraznak nevezzük. Attól függően mennyi cukor maradt a borban, száraznak, félszáraznak, félédesnek vagy édesnek nevezhetjük.

A hazai szabályozás szerint édes bor az, amelynek literenkénti cukortartalma magasabb, mint 45 gramm. A félédesnél a szabott érték 18 és 45 gramm közé esik. Félszáraz borról 4 és 18 gramm közti cukortartalomnál beszélhetünk; egy liter száraz borban pedig 4 grammnál kevesebb a cukor.

Hogy egy bort mennyire érzékelünk édesnek, azonban nem csak a cukortartalmától függ. Az édesség érzékelésünket nagyban befolyásolja például a bor savassága: általánosságban elmondhatjuk, hogy minél savasabb egy bor, annál kevésbé érezzük édesnek. (A savasság a cukortartalmat nem csökkenti, az érzékelésünket azonban befolyásolja.)

Ugyancsak befolyásolja a bor ízét a gyümölcsös / zamatos jellege is: minél inkább gyümölcsös ízű egy bor, annál édesebbnek érezzük. Végül, hogy mennyire édesnek vagy száraznak érzünk egy bort, befolyásolja az is, hogy milyen ételt fogyasztunk mellé.
 

Bármily meglepő is a szia a szervusz alakváltozata.

A szervusz a latin servus-ból (’szolga, rabszolga’) ered, a régi latin servus humillius domini, azaz ’alázatos szolgája vagyok az úrnak’ köszöntés első szava. Az ausztriai német példája honosodott meg nálunk, de elterjedt a cseh és lengyel nyelvben is, feltehetőleg azonos hatásra.

A szervusz alakváltozata többek között a szerbusz, a sziasz, a szia, a szió és a szióka is.

A szervusz rövidült változataként használták egykor a szeasz-t, ennek módosulata a sziasz. A szi alak etimológiáját tekintve lehetnek átfedések az angol see you rövidített változatával.

A "három majom" szimbólum az egész világon ismert, szobrok milliói készültek vele kapcsolatban. Maga a mondás ("nem látok, nem hallok, nem beszélek") egy buddhista bölcsességből ered.

A "három majom" szimbólum egy 17.századi japán templom oszlopcsarnoka felett található faragásból ered, melyen ez a bizonyos három bölcs majom jelenik meg. A  misztikus majmokat ("sambiki saru") a templom őrzőjének mondják , illetve Shuomen Kongo ( félelmetes isten, általában hat karral ábrázolják) szolgáinak. A majmok név szerint: Mizaru (eltakarja a szemeit), Kikazaru (eltakarja a füleit), és Iwazaru (eltakarja a száját). Japánul a "nem látok, nem hallok, nem beszélek" mondás tehát így néz ki: "mizaru, kikazaru, iwazaru". A japán 'majom' szó, vagyis a 'saru' ugyanúgy hangzik, mint a 'zaru' (ami "nem"-et jelent), tehát a híressé vált majmok eredete egyfajta szójátékra vezethető vissza. 

 A három majom alapvető gondolatát a kínai Tendai szekta buddhista szerzetese vezette be Japánba, valószínűleg Kr.u. a 8.században. Ez a gondolat minden bizonnyal az indiai buddhista tanításokon alapult. Japánban ezeket a majmokat először egy ijesztő, háromszemű, sokkarú istenséggel hozták kapcsolatba, akit Vadjra-nak hívtak. A majmok gesztusai (a fülek, szemek és a száj eltakarása) festői módon fejezték ki és közvetítették az isten parancsát.

Vadjra tanítása szerint ha nem látunk, nem hallunk és nem beszélünk, akkor a baj elkerül minket. A három majom szimbóluma egy Japánban ismert népi hit, a "koshin" részét képezte. Koshin éjszakáján az emberek összegyűltek, és hajnalig ébren maradtak. Közben Shuomen Kongo-hoz  imádkoztak. Az emberek az ébrenmaradással próbálták elkerülni, hogy rossz cselekedeteik a mennybéli isten fülébe jussanak. A három majmot gyakran lehet látni azokon a papírtekercseken,amiket a szertartáshoz használtak. Ezen tekercsek szerint a majmok a hírnökök szerepét töltötték be. Néhány templomban is láthatunk három majom szobrokat, és Japán vidéki területein "koshin" kövek is találhatók. A koshin néphitről szóló első feljegyzés egy ünnepelt japán pap, Jikasu-daishi nevéhez fűződik. Kínába látogatásakor részt vett egy koshin szertartáson, melyről azt írta, hogy nagyon hasonlít a Japánban ismert szertartáshoz.

1800 előtt nem készült külön cipő a jobb és bal lábra.

Anglia összes hattyúja a királynő tulajdona.

Semmilyen papír, legyen az még olyan nagy vagy vékony, nem hajtható 7-nél
többször félbe.

Tom Sawyer volt az első regény, amit egy írógépen írtak.

A földimogyoró a dinamit egyik alapanyaga.

Egy macskának 32 izom van mindkét fülében.

1997-ben a felhasználók szoftverrel kapcsolatos problémáinak megválaszolása miatt a Microsoft telefonszámlája több mint fél milliárd dollárral növekedett. Ez több, mint amennyibe a szoftver kifejlesztése került.

Al Capone névjegykártyáján "használtbútor-kereskedő" állt.

A nők kb. kétszer annyit pislognak, mint a férfiak.

A jojó eredetileg fegyver volt a Fülöp szigeteken.

Napóleon félt a macskáktól.

Los Angeles teljes neve: "El Pueblo de Nuestra Senora la Reina de los Angeles de Porciuncula", és a hosszának 3,63% -ára csökkenthető: L. A.

A cápák nem betegednek meg rákban.

A "szamba" szó köldök összedörzsölést jelent.

Thomas Edison, a villanykörte feltalálója, félt a sötétben.

Lehetetlen nyitott szemmel tüsszenteni.

A leggyakoribb keresztnév a világon a Mohamed.

A Pulp Fiction című filmben minden óra 4:20-at mutat.

A Biblia nem tesz említést macskákról.

Uruguayban tilos párbajozni, kivéve, ha az ember bejegyzett véradó.

Az utolsó 3500 évben összesen 230 év volt háborúmentes a "civilizált világban".

A görög himnusz 158 versből áll. Egy görög sem tudja az összest.

Egyedül az ember és a delfin szexel szórakozásból.

Egy földrengés következtében 1811. december 16-án a Mississippi visszafelé folyt.

A szú kétszer olyan gyorsan rágja át magát a fán, ha rockzenét hallgat.

A farmernadrág legrégebbi őse Indiából származik. A 16. században a Mumbai melletti Dongarii Fortban vásárolhatták meg az amerikai tengerészek azt az indigókékre festett vastag pamutanyagot, amelyből masszív szövése és ellenálló-képessége miatt remek munkaruházat készült dongaree néven.

A 17. században az önálló köztársaságként létező Genovában felmerült az igény, hogy a haditengerészet számára olyan nadrágokat készítsenek, melyek szárazon és vizesen egyaránt hordhatók, száruk pedig könnyen felhajtható, hogy ne sérüljön a hajófedélzet felmosásakor. Erre a célra pamut, vászon és/vagy gyapjú keverékéből készült vastag anyagot használtak. Az anyag francia elnevezése „bleu de Gênes” (genovai kék) volt, innen származik az angol blue jeans név.

Ugyanebben az időben a franciaországi Nimes-ben a genovaihoz igen hasonló gyapjúszövetet állítottak elő „serge de Nimes” (nimesi gyapjúszövet) néven. A „de Nimes” kifejezés fonetikus angol leírása denim – ez lett a farmeranyag angol neve.

A 19. században Amerikában a francia recept alapján készülő denim és az olasz jean gyártása is felvirágzott. Munkásruhaként szívóssága miatt mindkét anyag igen bevált.

Az 1870-es évek elején Jacob Davis San Francisco-i szabónak sok fejtörést okozott, hogy kuncsaftjai időről-időre leszakítják nadrágzsebüket. Kitalálta, hogy ha szegecsekkel megerősíti a zsebek felső sarkait, azok masszívabbá válnak. A módszer bevált. Davis aggóni kezdett, hogy ötletéből esetleg mások fognak meggazdagodni, ezért szabadalmaztatni szerette volna a szegecselt zsebet.

Ehhez azonban 68 dollárra lett volna szüksége. Mivel Davis nem rendelkezett ezzel az összeggel, felkereste Levi Strausst, aki rövidáru-kereskedőként dolgozott, hogy társuljanak. Strauss felismerte a nagy üzlet lehetőségét, és beleegyezett. Davis és Strauss 1873-ban kapták meg a szabadalmi jogot a szegecselt zsebekre. Érdekes tény, hogy a farmernadrág mind a mai napig nincs szabadalmaztatva, kizárólag a zsebei.

A szabadalom évében a két férfi megnyitotta „Levi Strauss & Co.” nevű vállalkozását, melynek keretében szegecselt zsebű, farmeranyagból készült nadrágokat gyártottak. Ez az anyag a francia eredetű denim, azonban magát a nadrágot jeans-nek nevezik.

Az első klasszikus farmernadrág készítője tehát nagy valószínűséggel Jacob Davis.
 

A vonzás törvénye széles körben használt ezoterikus fogalom. Alapelve, hogy minden gondolat rezgéseket bocsát ki és a hasonló a hasonlót vonzza.

A kifejezésnek több definíciója is van. A 19–20. század fordulóján úgy képzelték el, hogy fizikai hatása van az anyag alakulására. A mai felfogás szerint a vonzás törvénye azt jelenti, hogy az emberek gondolatai irányítják életük valóságát, akár tudatában vannak ennek, akár nem. Az elmélet szerint a gondolatoknak teremtő ereje van: amire gondulunk, és hisszük, hogy ez lehetséges, az valósággá válik. A gondolatok lehetnek tudatosak vagy tudattalanok.

A vonzás törvénye a 2006-ban megjelent A titok című filmmel és az Ábrahám tanításai című könyvvel került be a köztudatba.

Máshogyan fogalmazva: Bármire is fordítom a figyelmemet, az energiámat, bármire is összpontosítok - legyen szó akár pozitív akár negatív dologról - azt bevonzom az életembe.

Észrevetted-e már, hogy amire szükséged van az, időnként egyszerűen úgy alakul ahogy szeretnéd, vagy egy váratlan telefonhívásban értesülsz a megvalósulásáról? Vagy előfordult-e már, hogy valakivel véletlenül összefutottál az utcán, akire éppen akkor gondoltál? Esetleg egy sorsszerű találkozás hozott össze a tökéletes klienssel vagy életed párjával vagy azon múlt a találkozásotok, hogy megfelelő helyen, megfelelő időben voltatok. VAGY!!! Hallottál-e már olyan emberekről akik újra és újra rossz kapcsolatban találják magukat? Ők is mind élő bizonyítékai a vonzás törvényének... Nagyon sok könyv létezik még a témával kapcsolatban, viszont az összes közzül szerintem Michael J. Losier - Így működtesd a vonzás tövényét c. könyve vizsgálja meg a legérdekesebb vonatkozásokban a témát. Aki jobban szeretné megismerni mi mindenre képes, ha a törvényt megfelelően alkalmazza az feltétlenül olvassa el ezt az írást.

Sok szó vagy kifejezés írja le a vonzás tövényének bizonyítékát. Ha használtad valaha valamelyiket, valójában a vonzás törvényére utaltál. Íme néhány kifejezés:

- váratlanul
- a véletlennek köszönhető szerencsés felfedezés
- véletlen
- sors
- karma
- minden a kedvem szerint alakult
- szinkronicitás
- szerencse
- így kellett lennie