Dean Cliver és Nese Ak, a Wisconsin Egyetem mikrobiológusai 1992-ben kezdték vizsgálódásaikat a fa és műanyag vágódeszkák terén, és 1994-ben publikálták eredményeiket.

Kiindulásként egy azóta már elvetett hiedelem szolgált: a laikusok és a hozzáértő szakemberek is úgy vélték, a műanyag vágódeszka higiénikusabb, mint a fa, hiszen a húsokból a felszínére kerülő baktériumok könnyebben eltávolíthatók róla. Cliver és Ak vizsgálatuk során éppen olyan tisztítási módszert készültek kifejleszteni, amivel a fa vágódeszkák is a műanyagok higiéniaszintjére hozhatók.

A vizsgálat során tízféle keményfa-deszkát, négyféle műanyag polimert valamint egy keménygumi deszkát fertőztek meg ismert mennyiségű Escherichia coli, Salmonella typhi, Camoylobacter jejuni, Listeria monocytogenes és Staphylococcus aureus baktériummal – ezek a feldolgozatlan húsok által terjesztett leggyakoribb kórokozók.

Meglepve tapasztalták, hogy míg a fa vágódeszkákon három percen belül kipusztult a baktériumok 99,9 százaléka, a műanyagokon nemhogy nem pusztultak el, hanem vígan szaporodásba fogtak. Egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten tárolva a különféle deszkákat, a műanyagok felszínén megnőtt a baktériumok száma, míg a fákon lenullázódott.

Tény és való, hogy a műanyag deszkák felszínéről könnyebben lemoshatók a kórokozók, mint a fáról – ez azonban csak a vadonatúj vágódeszkákra érvényes. A használt, késsel összekaristolt műanyag lapokról gyakorlatilag lehetetlen teljesen eltávolítani a megtelepedett baktériumokat.

Igaz, hogy a fa belsejébe beivódik a kórokozók egy része, ezek azonban már nem életképesek, így fertőzést sem hoznak létre. Sajnos, a műanyagok általában túlságosan jó alapot szolgáltatnak a baktériumok szaporodásához, ezért van, hogy kórházakban is gyakran következnek be fertőzések a betegbe helyezett kanülökön, katétereken keresztül.

Főként ősszel tapasztalható, hogy a legkülönbözőbb fajú pókok (legjellemzőbb a farkaspókokra – Lycosa spp.) kicsinyeiben fölerősödik a hajlam, hogy kiemelkedő tárgyakra vagy növényekre kapaszkodjanak fel. Ezek csúcsán hosszú fonalakat bocsátanak ki szövőmirigyeikből a szélbe.

E fonalak vitorlaként működnek: a szél belekap a szálakba és – ahogy hosszabbodik a fonál és erősödik a húzóerő – velük együtt fölkapja a pókokat. Ez a módszer hatékonyan segíti a pókok terjedését (amelyek zöme a túlnépesedés miatt elpusztulna, ha helyben maradna). Sok pók a fonalai segítségével több ezer méter magasra is emelkedhet a légkörben, és igen messzire juthat.

A fűszálakhoz, bokrokhoz és más növényekhez tapadó, általunk látható ökörnyálhoz, azaz pókfonalakhoz az esetek többségében már nem tartozik pók: azok már valahol másutt járnak – ha élnek még.

A gyerekek nagy gyönyörűségére szolgáló lufik pontos eredete nem ismert. Annyit azonban tudunk, hogy a kezdetekben csöppet sem voltak annyira gusztusosak, mint ma. Az első léggömbök ugyanis állati belekből készültek.

Feljegyzések szerint mind az azték, mind a maja kultúrában felhasználták elhullt állatok belsőségeit, hogy azokba levegőt fújva, és a kívánt alakzatba hajtogatva az isteneknek áldozatul mutathassák be.

Az aztékokról nem tudjuk, milyen alakzatokat hajtogattak leggyakrabban, azt azonban igen, hogy ha például egy nagy járvány miatt kérték az istenek kegyelmét, és elfogyott az állati belsőség, emberáldozatot is készek voltak bemutatni, hogy beleivel kipótolják a hiányzó „lufialapanyagot”… A majáknál leggyakrabban kutya- és szamárformát állítottak elő. A művelethez a beleket gondosan kifordították, és olyan növényi szállal varrták be, amely a napon megszáradva szorosan összetapadt saját magával, így légmentes zárást biztosított.

Azt is leírták, hogy az indián és eszkimó gyerekek évszázadokon keresztül játszottak felfújt – főleg tengeri élőlényekből kinyert – állati belsőségekből készült „lufival”.

Gumiból először 1824-ben készült léggömb. Michael Faraday professzor Londonban gázokkal és nyersgumival, kaucsukkal kísérletezett. Tudományos folyóiratban publikálta a kaucsuk nagyfokú tágulékonyságával kapcsolatos megfigyeléseit. Leírta, hogy „a nyersgumiból készült tasakok úgy kitágultak, amikor levegőt fújtak beléjük, hogy a kaucsuk végül egész áttetszővé vált”. Faraday volt az is, aki először hidrogénnel töltötte meg a lufi ősét. Így azt is megállapíthatta, hogy a levegőnél könnyebb gázzal töltve a léggömb fölfele száll.

1825-ben az egyik első angol gumigyáros, Thomas Hancock összeállított egy kis készletet, mellyel otthonában bárki lufit gyárthatott. A készletben egy üvegnyi gumioldat és egy fecskendő volt. A lufi végül is ily módon jutott el először a hétköznapi emberekhez.

1912-ben Ohio államban készült el az első olyan gumiballon, amely nem gömbölyű, hanem hosszúkás, szivar formájú volt. A szabadalmat Harry Rose Gill gumigyáros jegyezte, akinek nevéhez fűződik még a ledörzsölhetetlen gumifestékek alkalmazása és a lufik higiénikus, zacskós kiszerelésben való forgalmazása is.

Az igazán játékos, mókás lufik gyártása 1931-ben indult meg, amikor a szintén a gumiiparban tevékenykedő vegyészmérnök, Neil Tillotson mintegy a maga örömére kartonpapírra rajzolt egy macskafejet, kivágta, és folyékony gumiba mártotta. Legnagyobb meglepetésére, amikor az így előállított gumizacskót felfújta, annak igencsak macskafejszerű formája volt. Szemet, orrot és bajuszt festett rá, és már látta maga előtt a nagy üzletet… A Tillotson Gumiüzem mind a mai napig működik, gyártja és forgalmazza a „Tilly” lufikat.

A természetben keménység szempontjából a gyémántnak nincs versenytársa. Tulajdonságai kristályszerkezetével magyarázhatók: minden szénatomja négy másik szénatomhoz kapcsolódik kovalens kötéssel. E kötések térbeli elrendeződése tetraéderes.

Gyémántot állítanak elő szintetikusan is, mégpedig grafitból magas hőmérsékleten és nagy nyomáson. A mesterségesen előállított gyémánt keménysége közel másfélszerese a természetben találhatóénak – ezek után nem csoda, hogy ez a legkeményebb szintetikus anyag.

Keménység szempontjából a gyémántot sokáig a köbös rácsszerkezetű bórnitrid (cBN) követte. Ezt az anyagot kizárólag iparilag állítják elő, elsősorban reszelő- és csiszolóanyagként, vágószerszámok felületére alkalmazzák.

Néhány éve amerikai kutatók arról számoltak be, hogy sikerült a cBN-nél nagyobb keménységű anyagot kikísérletezniük. A bór-szuboxidról van szó, amely bórból és bór-trioxidból keletkezik gyémánt préscellában, 50 kilobar feletti nyomáson, 1700 Celsius-fok körüli hőmérsékleten. Keménysége a gyémánténak körülbelül fele.

Szintén néhány éve kísérletezték ki európai tudósok a bór-karbonitridet (BC2N vagy BC4N). Ezt a bór-szuboxidhoz hasonlítható keménységű anyagot ugyancsak óriási nyomáson, a légköri nyomás 1,8 milliószorosán állítják elő.

Louis Daniel Armstrong, alias Satchmo 1901. augusztus 4-én született New Orleansban. Armstrong jelentőségét a jazzben nem lehet túlbecsülni. Nemcsak jazzmuzsikus volt, hanem szórakoztató művész is, és a jazz elterjedése, valamint a fekete bőrű muzsikusok elfogadása nagymértékben köszönhető munkásságának.

A harmincas években a kornettet a trombitára cserélte. Gyakran koncertezett zenekarával és egyedül is mint más zenekarok kísérője, pl. a Chick Webb-együttessel és Les Hite-tal, amelynek Lionel Hampton volt a dobosa. 1932-ben és ’33-ban Európában turnézott, és tomboló sikert aratott. 1935-ben a Luis Russel-zenekar frontembere volt. 1938-ban elvált Hardintól, majd Alpha Smitht vette feleségül, 1942-ben pedig újranősült: Lucille Wilson lett a neje. A swing-korszak idején Armstrong elismertsége csökkent, zenéje nem volt már olyan divatos, de a sikerorientált, kompromisszumot nem ismerő Joe Glaser, Armstrong menedzsere mindent megtett a művész újbóli felemelkedéséért. Válogatott muzsikusokkal a New York-i Town Hallba szervezett neki fellépést, s ez a koncert igen jól sikerült. Az együttest Louis Armstrong And His All Starsnak nevezték el, mellyel Armstrong számos világkörüli turnén vett részt, s – tagcseréi ellenére – ez az együttes maradt hátralévő éveiben a zenei megjelenési forma. Zenekarjának tagjai közt volt Jack Teagarden, Barney Bigard, Earl Hines, Big Sid Catlett, majd Trummy Young, Edmond Hall, Billy Kyle és Cozy Cole. Néhány évig velük játszott Arwell Shaw és Velma Middleton énekesnő is.

Az eredeti

Egy elég jó feldolgozás Rod Stewart előadásában

Ez a külön neve is van a 13-as számtól való félelemnek. Miért is félnek olyan sokan ettől a számtól?

Már az ókorban sem kedvelték a 13-as számot. Eredete a görögökhöz vezethető vissza, akik kialakították a számmisztikát, és egyes számoknak jó vagy rossz tulajdonságokat adtak. A 13 a legrosszabb lett mind között, mert megbontja a legtökéletesebb szám, a 12 harmóniáját.

A babona, miszerint a 13 szerencsétlenséget hoz, a mai napig töretlenül tartja magát.Világszerte több millió ember retteg a 13-as számtól. Ők hisznek a babonában, mely szerint a balsorsot a 13-as szám hordozza magában. Enyhébb formában majd mindenki tart ettől a számtól, nem szívesen vagyunk a 13-ak vizsgán, rossz előérzetünk támad, ha a 13. sorba, vagy a 13-as székre szól a jegyünk. Vannak azonban sokan, akik még ennél jobban félnek. Sokan nem hajlandóak például 13-as szobában aludni egy szállodában, azért nagyon sok hotelben nincs is 13-as szoba. Sőt, van ahol 13. emelet sincs! Akadnak, akik 13-án nem vásárolnak, vagy éppen nem hajlandóak bemenni dolgozni a munkahelyükre, főleg, ha 13-a péntekre esik, ezt a napot különösen szerencsétlennek tartják. Világszerte több milliárd dollárnak megfelelő összegű kárt okoz ez a nap azzal, hogy a babonás emberek ilyenkor semmit nem hajlandóak tenni, így máris bezárul az ördögi kör: 13-a valóban szerencsétlen nap lesz. Akadnak azonban szép számmal, akik egyáltalán nem veszik komolyan a hiedelmeket, így a 13-as számnak sem tulajdonítanak semmilyen különleges jelentést. Akik meg kimondottan szeretnek dacolni a szokásokkal, vagy egy kis feltűnésre vágynak, gyakran még szerencseszámuknak is a 13-t választják.

Sokan elgondolkodnak a post olvasása közben, hogy miért pont a 13-as szám ilyen balszerencsés. Eredetét bibliainak tartják , úgy mondják, hogy az utolsó vacsora asztal körül ülőinek száma miatt alakult ki az ellenszenv szegény 13-as iránt. Létezik olyan babona, amely éppen az utolsó vacsorára emlékezve azt mondja: ha egy asztal körül 13-an ülnek, közülük másnap valaki meghal. A baljós 13-ast úgy védik ki sok helyen, hogy eltörlik, a világ számos szállodájában nem létezik 13-as szoba vagy 13. emelet. De vannak olyanok, akik 13-án nem kötnek üzletet, nem ülnek repülőre, sőt ki sem dugják az orrukat otthonról. Különösen, ha a hónap 13. napja éppen péntekre esik. A pénteket ugyanis egy másik babona  eleve szerencsétlennek tekinti, és a két baljós előjel csak erősíti egymást, ha a naptárban összeérnek. Egyébként a 13-as szám a hírességeket is frusztrálta, Roosevelt és Napóleon is megszámlálta, hogy hányan ülnek az asztalnál. Így az sem csoda, ha Párizsban létezett olyan szolgáltatás, ahonnan lehetett „kölcsönözni” egy 14. vacsoravendéget.

A sajtóban kezdett elterjedni, hogy az író saját magát formázta meg a 007-es titkos ügynök figurájában. Iskola Etonban, karrier a brit titkosszolgálatnál, donjuankodás... valóban sok volt a hasonlóság.

Fleming akkoriban Jamaikán élt, és csak kevés közeli barát előtt nyitotta meg Goldeneye-nak, oracabessai házának ajtaját. Közöttük volt Blanche Blackwell, egy elvált asszony, akinek édesapja ültetvényes volt a sziget északi részében. Blanche és Ian 1956-ban találkoztak egy közös vacsorán és azonnal megkedvelték egymást, majd elválaszthatatlanok lettek. A Le Figaro rátalált az asszonyra, aki szívesen nyilatkozott. "Ian szellemi atléta volt - mondta - 16 éves korában Etonban Victor Ludorum (a játékok bajnoka) lett két évre. Már akkor szenvedélye volt az irodalom és az írás."

Goldeneye-ból a bibliofil Fleming, aki gyűjteményének minden újabb kötetéhez a család címerével ellátott fekete lakkdobozt készíttetett, halemberré változott. Órák hosszat úszkáltak, lemerültek, hogy tanulmányozzák a tenger faunáját és flóráját, vagy barracudát halásztak. Blanche eltűrt minden kényelmetlenséget, komforthiányt és minden helyzetben meg tudta őrizni hidegvérét. Nem csoda, hogy bekerült Fleming regényfigurái közé. A legenda szerint az író róla mintázta a Goldfinger ellenállhatatlan amazonját, Pussy Galore-t is. Az asszony ugyanakkor hagyta az írót dolgozni Bond további kalandjain.

A 007-es egyébként Goldeneye-ban született 1952-ben és az író saját tapasztalataiból vett hozzá ihletet. Nem volt mit irigyelnie hősétől és könyvei tele vannak saját múltjára való utalásokkal. A II. világháború idején a brit admiralitás titkosszolgálatának egyik oszlopaként számos misszióban vett részt. Megszervezte többek között az ellenséges tengeralattjárók legénységének harci szellemét aláásó propagandát, személyesen adott át szupertitkos információkat a francia Darlan admirálisnak, kódolt üzeneteket szerzett meg a La Manche-csatorna felett lelőtt német repülőgépekből. És közben sosem vált meg kedvenc fegyverétől, egy könnygázt tartalmazó töltőtolltól. Később Washingtonban tárgyalt az FBI főnökével, J.Edgar Hooverrel, és ő írta meg két nap alatt a CIA elődjének, az OSS-nek eredeti chartáját. Említést érdemel még a Goldeneye-művelet, amelynek kidolgozásában szintén részt vett még 1940-ben. A terv Gibraltár védelmére irányult arra az esetre, ha a németek Spanyolországon keresztül megpróbálták volna megszállni. Házát erről a tervről nevezte el. Ilyen című film a Bond-sorozatban a 90-es évek első felében született.

Fleming zárkózott volt, folyamatban lévő írásairól sohasem beszélt. "Mellette voltam, amikor leghíresebb könyveit, a Dr. Not, a Kém, aki szeretettet, Őfelsége titkos szolgálatábant, az Aranypisztolyos férfit írta - emlékezik Blanche Blackwell - Egyszer fordult csak elő, amikor egy kefelevonatot javított, hogy elkezdett nevetni és azt mondta: "Miért írom ezeket a hülyeségeket?" Kapcsolatuk intenzitása olyan nyilvánvaló volt, hogy Noel Coward róluk írta Vulkán című darabját.

A 60-as évek elején Fleming egészsége gyorsan romlott. A napi 70 cigaretta, az alkohol, hogy legyőzze munkájával kapcsolatos idegességét, szívrohamhoz vezetett. "Úgy küzdött az életéért, mint egy tigris - mondta Blanche - de minden összefogott ellene." Az asszony ezután kizárólag azzal törődött, hogy megkönnyítse a férfi hátralévő napjait. Sokat utaztak, ellátogattak

Ausztriába, Németországba, ahol Fleming serdülőként boldog volt. "Nagyon jó volt vele utazni, mivel folyékonyan beszélt németül, elkerültünk minden, turisták által felkapott helyet. Kitzbühelben a tetőről gyalog jöttünk le, de ő nagyon elfáradt. - Ez Ian Fleming utolsó hosszú menetelése - suttogta" - idézi fel az asszony a múltat.

1964 júliusában bekövetkezett halálakor James Bond már olyan híres volt, mint Sherlock Holmes, Maigret felügyelő, Philip Marlowe, vagy Hercule Poirot. Több mint 40 millió könyvét vásárolták meg, pedig a kultusz még csak akkor kezdődött...

A 18. James Bond film (A holnap markában - Tomorrow never dies) nyitó részlete

"A gyáva azért lesz befolyásolható, mert éles helyzetben nem meri kimondani a szükséges igent vagy a nemet, de a szeretetéhsége miatt csapódni szeretne valakihez, és üresen röhög a többiekkel..."

Az állatvilág csókkirálya kétségkívül a labirinthalak közé tartozó csókos gurámi (Helostoma temmincki). A halak vastag, húsos ajkukat tapadókorongszerűen kifordítják, és a másik hal szájára tapasztva „csókolóznak”. A csók akár 20-25 percig is eltarthat: az emberi csókrekord, kétségkívül hosszabb ennél, ám nem lebecsülendő a gurámik teljesítménye.

Más kérdés azonban, hogy a csókos gurámik feltehetően nem az élvezet kedvéért csókolóznak, sőt a csók nem is a násztánc része.

A kávé legfontosabb hatóanyaga a koffein, azaz a 1,3,7-trimetil-2,6-dioxi-purin. A tea hatóanyaga a tein, lényegében a kávé koffeinjével megegyező összetételű és hatású vegyület.

A száraz teafű valóban több koffeint tartalmaz mint az őrölt kávé, ám az elkészített teára vagy kávéra ez már nem igaz, ugyanis rendszerint a kávénál kevesebb tealevelet használunk fel egy reggeli italhoz. Így az elkészített reggeli kávé többnyire több koffeint tartalmaz, mint a tea. Az viszont biztos, hogy egy erős csésze teában több a koffein, mint az instant kávéban.

Természetesen a különböző teák és kávék között óriási eltérés lehet a koffeintartam és az egyéb stimuláló anyagok szempontjából. A teában a koffeinen kívül más methylxanthinokat is találunk: ilyen a theobromine és a theophylline, ám ezek stimuláló hatása csekély.

A koffein élettanilag előnyös: hat a vérkeringésre, serkenti a nagyagy, a légzésközpont és a vesék működését. Egy régi história szerint kb. 5000 éve Sen-nung császár forróvízzel teli csészéjébe néhány tealevelet fújt a szél. Az uralkodó kijelentette, hogy az így keletkezett fõzet sokkal jobb a tiszta víznél és gyógyszerként ajánlotta.

A mértéktelen kávé és tea fogyasztás azonban károsítja a szervezetet. Nagyobb adag (több, mint 300 mg koffein) már szívtáji nyomást, valamint kézreszketést idéz elõ. A túlzott fogyasztás álmatlanságot is okozhat.

Rendszeres (napi három vagy több pohár) tea- és kávéfogyasztók érzékelhetik, hogy egy reggeli tea- vagy kávé elmaradására a szervezet koffein-elvonási tüneteteket produkál, ami fejfájás, ingerlékenység, hányinger formájában jelentkezik.
 

A régi római kalendáriumban a sextilis nevet viselte, mert az esztendőnek ez a hónap a hatodik (sextus) hónapja volt. Ez a neve maradt meg még a Julius Caesar-féle naptárreform után is. Majd Octavianus Augustus császár Krisztus előtt 7-ben az időközben újra megnövekedett számú szökőnapok miatt újabb naptárrendezést kellett végrehajtania, s e hónap nevét is megváltoztatta, a saját felvett nevével jelölte meg ezt a hónapot, mivel életének legtöbb szerencsés eseménye ebben a hónapban játszódott le.

Az Augustus az augeo igére emlékeztet, amelynek jelentése: az ország gyarapítója. E hónapot a kánikula havának tartják, de nevezik még nyárutónak, új kenyér havának, kisasszony havának is.

Jeles napok:

Augusztus 1. - Vasas Szent Péter napja:

Szent Péter ünnepe. E napon emlékeznek arra, amikor is egy angyal kiszabadította Heródes börtönéből, ahol láncra verve őrizték. Muravidéken dologtiltó nap a szőlőtermelőknek, akik úgy vélik, ha dolgoznak, a szőlőszemek lehullanának a fürtökről.

Augusztus 10. - Lőrinc napja:

A közhiedelem szerint a dinnye e naptól kezdve már nem olyan finom, úgy mondták, lőrinces, lucskos lesz.

Augusztus 15. - Nagyboldogasszony napja:

Mária mennybemenetelét ünnepeljük. Moldván e napon gyógynövényeket szentelnek, majd ezzel füstölik meg a betegeket. E naptól kezdve tiltották az asszonyok számára a fürdést a folyóvízben.
Muravidéken ez a nap is dologtiltó nap. Drávaszögben e napon keresztet vágtak a fákba, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen.

Augusztus 20. - Szent István napja:

1774 óta államalapító királyunk ünnepe. Először 1818-ban tartottak körmenetet Szent István jobbjának tiszteletére. E nap az új kenyér ünnepe is.

Augusztus 24. - Bertalan napja:

Bertalan apostol ünnepe, aki a szűcsök és csizmadiák védőszentje volt.
Ezt a napot az ősz kezdőnapjának tekinti a néphagyomány. Az e napi időjárásból jósolták meg, hogy milyen lesz a várható őszi időjárás.
Az e napon köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak, s úgy vélték, ha egy kanállal a búzába tesznek, nem esik bele a féreg.

Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse...

Pár URL cím, melyekről a blogra találtak (hivatkozók):

http://google.hu

http://google.com

http://images.google.co.uk

http://startlap.hu

http://turulcsirip.hu

http://search.conduit.com

http://ok.hu

http://iwiw.hu

http://search.aol.com

http://blog.hu
 

Keresőkifejezések: [olykor érdekesek, máskor pedig viccesek voltak hogyan kerestek az oldalon :) ]

- Honnan ered a majré?
- Sündisznó az udvaron jelentése babona
- Francia forradalom női fenék
- Koponyalékelés házilag :S
- Az evangélikusok vetnek keresztet
- A világ leghosszabba szava meghallgatva (annak aki nagyon ráér :) )
- Miért? (egyik kedvencem, hiszen lényegre törő és konkrét)
- Kehely kígyóval (ezt a menüt kihagyom)
- Babonák mell viszketésének jelentése
- Zálogház szlengesen
- Méregzöld szemszín

Összesen:

4981 Fő

Ugye milyen nagyszerű lenne, ha valaki összegyűjtené a válaszokat a mindennapi élet során tapasztalt rejtélyekre? A Pittsburghi Carnegie Könyvtár tudományos osztályának munkatársai ezt tették. Minden évben számos tárgykörben közel 100 ezer kérdést kapnak a nagyközönségtől. 395 ezer könyvvel, 425 ezer bekötött folyóirattal és kormányzati jelentések ezreivel felszerelkezve az osztály létrehozott egy irattárat, hogy gyorsan és megbízhatóan tudjon felelni a kérdésekre. Néhány különlegesség ezekből:

Hogyan találnak haza a postagalambok?

A szó török eredetű. A joghurt törökül aludttejet jelent, csakhogy nem közönséges aludttejet, amelynek megalvadását magának a tejnek a baktériumai (a tejsavbacilusok) okozzák. A török-tatár népek a tejet különböző erjesztőgombák segítségével alvasztják meg. Az így készült aludttejek egyike - a kefir és a kumisz társa - az az ital, amelyet a Balkán török hódoltságának idején a bolgárok és a románok is néptáplálékká fogadtak, s amely ma a török szót bolgár joghurt alakjában világszerte ismertté teszi.

A joghurt szó az orosz bakteriológusnak, Mecsnyikovnak köszönheti világjáró pályafutását. Mecsnyikov ugyanis az öregedés lehető kitolására és az élet meghosszabbítására vonatkozó elmélkedései közben 1900 körül arról értesült, hogy Bulgária egyes falvaiban nagy számban vannak százévesnél idősebb emberek, akik majdnem kizárólag a joghurt aludttejéből élnek. Mecsnyikov nagy tudományos és gazdasági mozgalmat indított ennek az italnak a megismertetésére és elterjesztésére. A mozgalom nyelvtörténeti eredménnyel járt. A joghurt szó minden európai nyelv szókincsébe bejutott. Az emberi szervezetre gyakorolt hatása tudományosan nem bizonyított - bár kétségtelenül egészséges ital.

A Holdat, akárcsak a Napot az idő nagy részében sárgának látjuk, csak a horizont közelében tűnik vörösnek.

A jelenség a légköri fényszóródással magyarázható: a horizont közelében lévő égitest fénysugarai (a Hold esetében nem saját, hanem visszavert fényről van szó) hosszabb utat megtéve, vastagabb légrétegen áthaladva jutnak el hozzánk, mint a zeniten lévőé.

Minél hosszabb utat tesz meg a fény a légrétegen keresztül, annál nagyobb a szóródása, így a hozzánk eljutó fény a kék felől egyre inkább eltolódik a nagyobb hullámhossz (narancs, vörös) felé. Ez az oka, hogy a Hold, csakúgy, mint a horizonton lévő napkorong is vörös árnyalatban pompázik.

A horizonton lévő Holdat és Napot nem csak az átlagosnál vörösebbnek, hanem nagyobbnak is látjuk. Ilyenkor a telihold néha egészen gigantikusnak tűnik (különösen nyáron, a napforduló idején), a zeniten láthatóhoz viszonyítva. A jelenség tulajdonképpen egy optikai csalódás, amit a szakirodalom holdillúziónak nevez.

E szerint agyunk a horizonton látott Holdat távolabbinak észleli, mint a magasabban lévőt, és a valós távolság helyett az érzékelt távolság alapján határozza meg a méretet. A távoli tárgyhoz pedig az agy automatikusan nagyobb méretet kapcsol, mint a közelebbihez.
 

A D-nap vagy D-day D betűje nem Dwight D. Eisenhower vezetéknevéből jön, sőt, nem is a Debarkatian (partraszállás), Doom (végzet, ítélet) illetve hasonló szavakból. A D egész egyszerűen a Day (nap) szóból ered, a D-day azt a napot jelöli, amelyen egy bizonyos hadművelet kezdetét veszi.

Amikor egy hadműveletet megterveznek, pontos dátumát sokszor még nem ismerik. Így a D-nap kifejezéssel azt a napot jelölik, amelyen a hadművelet kezdetét veszi majd. A D-nap előtti napra „D-1” jelöléssel, az utána lévőre pedig „D+1”-gyel hivatkoznak. Így, ha a hadművelet pontos időpontja változik is a tervezés során, a többi feladat időzítését nem kell egyesével módosítani.

Ez történt a normandiai partraszállás esetében is: eredetileg ugyanis 1944. június 5-re tervezték az ún. Overlord-hadművelet kezdetét, ám a rossz idő miatt egy nappal el kellett toltni.

Korábban a D-day-t sok különféle hadműveletnél használták, ma már kizárólag a szövetséges csapatok normandiai partraszállásának idejét, 1944. június 6-át értjük alatta. Az Overlord-hadműveletet máig az egyik legnagyobb katonai hadműveletként tartják számon, amelyben közel 3 millió katona mellett, 10 ezer repülőgép, 7 ezer hajó és sok száz páncélos vett részt. Csak június 6-án körülbelül 150 ezer katonát tettek partra a szövetséges erők.

Mindannyian változunk. Mindannyian különböző emberek vagyunk az életünk során. És ez így van rendben, ez így jó, tovább kell lépni, csak emlékezz közben mindazokra az emberekre, akik egykor voltál...

Kezeink a tárgyak megragadásában válnak igazán hasznunkra – így a fára vagy létrára mászásban, apró tárgyak összegyűjtésében, vagy például egy labda eldobásában elengedhetetlenek. Ha az ujjaink ugyanolyan hosszúak lennének, kezünk nem bizonyulna olyan rugalmas segédeszköznek. Így viszont például a gömbölyű tárgyak, mondjuk egy narancs kézben tartásakor az ujjak valósággal a narancs köré fonódnak, garantálva a biztos fogást. Az ősember elvékonyodó ujjai és erős hüvelykujja lehetővé tette, hogy különleges formájú kövek segítségével megmunkálja az anyagot.

De a tárgyak pontos fogásán kívül az eltérő ujjhossznak a kiegyensúlyozott mászásban és a támaszkodásban is szerepe van. A kéz szinte minden funkciójában fontos a hüvelykujj, mely rövidségén kívül a tenyérrel való szembefordíthatóságával tűnik ki az ujjaink közül. A mutatóujjunkkal együtt főleg a kisebb tárgyak szedegetésekor látjuk nagy hasznát, míg markoláskor a tenyérben lévő tárgyat mintegy satuszerűen beszorítja. Az emberi hüvelykujj a többi főemlősével összevetve nagyobb és erősebb is. Egy csimpánz bármit felvesz a földről, de az üvegre rászorult fedelet már nem képes lecsavarni. Feltételezhetően a hüvelykujj az elő- és ősember eszközhasználatával párhuzamosan fejlődött.

Mindenki számára megfigyelhető, hogy az ujjak hossza az emberek között is nagy eltérést mutatnak. Általában a férfiak gyűrűs ujja a mutatóujjuknál hosszabb, míg a nőknél ilyen eltérés nincs vagy fordítva van. A különbséget a tudósok a hormonhatásokra – az ösztrogén és a tesztoszteron arányára – vezetik vissza. Egy vizsgálat szerint azok a férfiak, akiknek a mutatóujjuk jóval rövidebb, mint a gyűrűsujjuk, agresszívebb viselkedésre hajlamosak.

Séta a múltban, a lelkemmel újra,
Egy pillanatra láttalak.
Séta a múltban, indulok újra,
Még keresem az álmomat...

Magyarországon páratlan módon a templomtornyok jelvényei felekezetenként különböznek – Európa más országaiban közel sem ilyen szigorú az elkülönülés. Nálunk a római katolikus templomtornyok tetején kizárólag kereszt áll, a protestánsok esetében pedig csillag vagy kakas. A csillag a betlehemi csillagra, Jézus születésére utal, a kakas pedig az éberség jele, a kakasszóra Jézust háromszor megtagadó Péter apostolra emlékeztet.

Nem tudományos alapú magyarázat szerint az ellenreformáció idején a katolikusok templomfoglaláskor a körmeneti kereszttel verekedtek, azért vetik el a protestánsok az egyetemes keresztyén szimbólum használatát.

Más magyarázat szerint az ellenreformáció alatt a protestáns lelkészeket és híveket a kereszt jegyében üldözték, kínozták és gyilkolták hitük miatt. A kereszt elvetése egyértelműen elkülönülő és elkülönítő törekvéseket jelez. Érdekesség, hogy a keresztellenesség nemcsak a templomra korlátozódott: a protestáns fejfákon, síremlékeken sem találunk keresztet, jellemzően kehely, kinyitott Biblia vagy szomorú fűz látható rajtuk.

A protestáns templomok berendezése szerényebb, egyszerűbb, mint a katolikusoké. Az evangélikus, illetőleg a református és unitárius templomok belső különbsége a lutheri és kálvini elv eltéréséből ered. Luther ugyanis csak azt távolította el a középkori templomból, ami szerinte a Bibliával ellenkezett, Kálvin viszont a Bibliával nem igazolható összes felszerelést kitiltotta.
 

A születésnapok alkalmával világszerte gyakran énekelt kis négysoros dal, melyet Magyarországon vagy angolul, vagy Boldog szülinapot szöveggel adunk elő, a XIX. század végén született.

Rövidke terjedelméhez képest két szerzője is van. Zenéjét az 1859-ben született amerikai Mildred J. Hill szerezte, aki óvónőként és vasárnapi iskolai tanítóként dolgozott, később pedig zongorista, orgonista és zenekutató lett.

Mildred a Louisville Kísérleti Óvodában dolgozott óvónőként, húga, az 1868-as születésű Patty Smith Hill pedig az intézmény igazgatója volt. Mildred megkomponálta a fülbemászó kis dallamot, Patty pedig szöveget írt hozzá – igaz, nem azt, amellyel ma énekeljük.

Eredetileg azt a célt szolgálta a dalocska, hogy az óvónő, amikor belép a terembe, ezzel üdvözölje a gyerekeket. Az eredeti szöveg tehát így hangzott:

Good morning to you
Good morning to you
Good morning dear children
Good morning to all

Azaz: Jó reggelt nektek, Jó reggelt nektek, Jó reggelt kedves gyerekek, Jó reggelt mindnyájatoknak.

Nem tudjuk pontosan, mikor született a dal, az azonban biztos, hogy 1893-ban került nyilvánosságra, amikor egy óvodai daloskönyvben megjelent.

Azt, hogy a Good morning-ot ki és mikor írta át Happy birthday-re, nem ismert, és valószínűleg nem is fog már soha kiderülni. Tény azonban, hogy 1924-ben egy daloskönyvben már két versszakkal jelent meg: az első az eredeti szöveg volt, a második a születésnapi köszöntés.

Ezt követően a dalocska hihetetlenül népszerűvé vált, ezt énekelték Amerika-szerte születésnapok alkalmával. Meghódította a Broadwayt is: 1931-ben a The Band Wagon című musicalben hangzott el, 1933-ban az As Thousands Cheer című darabban csendült fel. A Western Union is elkészítette ekkoriban az első zenélő képeslapját, mely a Happy Birthday-t zümmögte.

Ezen a ponton elégelte meg a szabadrablást Jessica Hill, a harmadik testvér. 1934-ben szerzői jogvédelem alá helyeztette a dalt, és pert indított a jogosulatlan felhasználók ellen. A pert megnyerte. Ekkor Mildred már nem élt, ő 1916-ban hunyt el. Patty – aki ugyan nem azt a szöveget írta, amit ma éneklünk, mégis ő az egyik bejegyzett szerző – 1946-ig élt.

A dal jelenleg is jogdíjköteles, vagyis nyilvánosan nem énekelhető és játszható anélkül, hogy fizetnénk érte. Ez azt jelenti, hogy családi vagy baráti körben nyugodtan előadható, azonban egy étteremben például már csak akkor játszható le, ha kifizetik érte a jogdíjat. Az egyszerű kis négysoros az USA-ban évi kétmillió dollár jogdíjbevételt jelent. A szerzői jogvédelem várhatóan 2030-ban jár le.
 

Frásznak nevezzük a görcsrohamokkal járó betegséget, különösen a csecsemőkre jellemző görcsöket.

A népnyelv frásznak nevezi az epilepsziától, szélgörcstől vagy ijedtségtől, fogzástól (esetleg rontástól) származtatott görcsös állapotokat is.

A betegségnév és a vele kapcsolatos szitkok és szólások (a frász törje ki; a frász fogja meg; beállt a frász; stb.) országszerte ismertek. A valakire ráhozni a frászt kifejezés már némi jelentésmódosuláson ment át, jelentése: nagy ijedtséget okozni.

Maga a frász szó valószínűleg igen kései (19. századi) német átvétel.

Az Egy frászkarikát! kifejezésünk indulatos elutasítást jelez, mintha csak azt mondanánk fenét, dehogyis!. A szó babonás gyógyító eljárás emlékét őrzi. Egyes vidékeken a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges tésztából sütött karikán – ez volt a frászkarika – bújtatták át.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a tésztához kilenc egymás utáni napon kilenc házból kellett a lisztet kérni. Az átbújtatás mintegy szimbolikusan ábrázolni akarta a betegségtől való megszabadulást, az újjászületést.

Az eredeti jelentés elhomályosultával a frászkarikát a frász módjára kezdték használni elutasítás kifejezésére.
 

A Duna forrásának pontos helyét illetően a közvélemény körében valóban elég nagy a bizonytalanság, ami nem utolsósorban a turisztikai marketingnek is köszönhető.

Ami sokkal egyértelműbb, hogy Dunáról, mint vízfolyásról a Brigach és a Breg patak összefolyásától beszélhetünk. Ez a németországi Baden-Würtenbergben lévő Donaueschingentől keletre található.

A kérdés csak az, hogy kettőjük közül melyik a forráság? A helyzetet bonyolítja, hogy a potenciális Duna-források számát növeli a turistalátványosságként ismert donaueschingeni forrás is.

A Brigach patak a St. Georgen nevű településen ered, a Fekete-erdőben, egy parasztház pincéjében. A patak Donaueschingennél már a felszín alatt folyik (búvópatak). A donaueschingeni kastélypark udvarán viszont újra a felszínre bukkan. A 15. századtól fogva úgy tartották, hogy ez a Duna forrása. A 18. században medencébe foglalt forrás ma nagyon népszerű a turisták körében

Duna földrajzi és hidrológiai értelemben vett valódi forrása viszont kevésbé látványos. A Breg patak Furtwangen közelében ered, 1078 méter magasan a Fekete-erdőben. A Brigachhal ellentétben ez a hosszabb és nagyobb vízhozamú forráság, ez indokolja, hogy a Duna valódi forrása legyen. A Breg 49 kilométer megtétele után Donaueschingentől keletre folyik össze a Brigachhal (amely csak 43 kilométer hosszú), innen már Duna néven futnak tovább.