Frásznak nevezzük a görcsrohamokkal járó betegséget, különösen a csecsemőkre jellemző görcsöket.

A népnyelv frásznak nevezi az epilepsziától, szélgörcstől vagy ijedtségtől, fogzástól (esetleg rontástól) származtatott görcsös állapotokat is.

A betegségnév és a vele kapcsolatos szitkok és szólások (a frász törje ki; a frász fogja meg; beállt a frász; stb.) országszerte ismertek. A valakire ráhozni a frászt kifejezés már némi jelentésmódosuláson ment át, jelentése: nagy ijedtséget okozni.

Maga a frász szó valószínűleg igen kései (19. századi) német átvétel.

Az Egy frászkarikát! kifejezésünk indulatos elutasítást jelez, mintha csak azt mondanánk fenét, dehogyis!. A szó babonás gyógyító eljárás emlékét őrzi. Egyes vidékeken a görcsbe esett csecsemő fejét egy különleges tésztából sütött karikán – ez volt a frászkarika – bújtatták át.

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a tésztához kilenc egymás utáni napon kilenc házból kellett a lisztet kérni. Az átbújtatás mintegy szimbolikusan ábrázolni akarta a betegségtől való megszabadulást, az újjászületést.

Az eredeti jelentés elhomályosultával a frászkarikát a frász módjára kezdték használni elutasítás kifejezésére.