Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés, s miféle elszigetelt emlék rejtőzik benne.

Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki – bár annak rendje-módja szerint fölakasztották – elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.

Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.

A „bottal ütheti a nyomát” jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.

Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.

Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni… Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.

A "kosarat kap" kifejezés német eredetű, s egy ősrégi szokás emlékét őrzi. A lovagvilágban a szerelmes ifjú áldozatkészsége bebizonyításául nem a kapun, hanem a várkastély ablakán szerette megközelíteni imádottját. Gyakran a hölgy maga is segítette oly módon, hogy kötélre erősített kosarat bocsátott le érte. Ha az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, akkor feneketlen kosarat bocsátottak le neki, amiből megérthette, hogy nem lelt meghallgatásra.

A „köti az ebet a karóhoz” szólásban, mely azt jelenti, hogy valaki nagyon erősen ígér valamit, fogadkozik, hogy így lesz, úgy lesz – a falusi ember életének egy gyakori jelenete rögződött meg. A házőrző kutya nem szívesen látja az idegent, aki csak a házbeliek védelme alatt mer beljebb kerülni. Gyakran csak úgy tudták az idegent a vadabb kutya támadásától megvédeni, hogy a kutyát lánccal, szíjjal vagy kötéllel odakötötték az óljához. Innen ered a szóláshoz kapcsolódó ígéret és fogadkozás jelentése. Néha aztán a kutya elszabadul vagy meg se volt kötve, innen a kifejezés gúnyos éle, hogy ugyancsak köti az ebet a karóhoz, de majd elválik, mi lesz belőle, megtartja-e a szavát…

Azt, hogy „ráterítik a vizes lepedőt” és „nem viszi el szárazon” akkor mondják, ha valakire ráolvassák a mulasztásait, a gyarlóságait vagy a bűneit. A szólás magyarázatát az orvostudomány története adja meg. Az régi orvoslás azon módszerére utal, amely bizonyos betegségeket hideg vizes begöngyöléssel igyekszik gyógyítani, s a betegnek csupasz testére valóban ráborítja a vizes lepedőt, hogy elűzze a bajt, a betegséget.

Vesszőfutást áll ki az, aki sok ember ócsárló ítéletét hallgatja végig, védekezés nélkül. A vesszőfutás eredetileg lándzsafutás volt, az elítéltnek, főleg katonának, lassan kellett végighaladnia két sor lándzsás között, akik egyenként beledöfték lándzsájukat, míg a boldogtalan holtan nem rogyott össze. A lándzsát később vesszővel helyettesítették, de a büntetés legtöbbször így is halálos volt.