Ráth-Végh István kártyatörténeti könyvében azt olvashatjuk, hogy a kártyajáték feltalálása Gringonneur, 15. századbeli francia festő nevéhez fűződik. Úgy hírlik, hogy ő eszelte ki a figurákat is, mégpedig azzal a céllal, hogy elszórakoztassa VI. Károly francia királyt. Ám a király köztudottan elmebeteg volt, és hogy az ő használatára készült volna az első pakli, az csupán történelmi anekdota.
Igaz viszont, hogy VI. Károly szeretett kártyázni. Még az is igaz, hogy a feljegyzések szerint Gringonneurnek kifizettek három, díszekben pompázó kártyacsomagért bizonyos – elég borsos – összeget, magát a kártyát azonban már korábban ismerték Európában.
A Csing Ce-tung-féle kínai lexikon szerint 3000 esztendővel ezelőtt, Senn-Ho császár uralkodása idején eszelték ki a mai kártya elődjét egy udvarhölgy szórakoztatására. Más adatok szerint India vagy Perzsia volt a születési helye. Mindenesetre az tény, hogy keleti eredetű, jelképes játék, terjesztésében pedig valószínűleg az arabok játszottak szerepet.
A színsor eredetén sok tudós törte már a fejét, de csak a találgatásokig jutottak el. A legtöbb valószínűsége annak az elméletnek van, amely szerint a színek háborús értelműek.
A kőr (cœur) – vagyis a szív – a bátorság jelképe volt, a harcos katonát jelentette. A pikk (pique) a régi lándzsa ásószerű végződését akarta ábrázolni, a káró (carreau) pedig annak a súlyos dárdának a négyszögletes vasvége volt, amelyet a lőpor feltalálása előtt hajítógépből zúdítottak az ellenségre. Végül a treff (trèfle), vagyis lóhere, arra a takarmányra utalt, amely nélkül a lovasság nem tudott háborúskodni. Tehát ha maga a kártya nem is, a színei francia eredetűek...
“Aki nem érti meg az élet célzásait, azt az élet előbb-utóbb telibe találja.”