A varrótű őse az ár: az ős-kőkorban először a bőrt tövis, hegyes fa-, illetve csontszilánk segítségével kilyukasztották, s azután ezeken a lyukakon áthúzták az inakat vagy bőrszalagokat. Mindaddig, amíg a tűt nem kapcsolták össze a cérnával, a varrás igen nehéz munka volt.
Az ember azonban hamarosan rájött, hogy milyen előnyös, ha a cérnát magára a tűre erősíti. Kezdetben csak begörbítették a tű végét, s ebbe a horogba erősítették a cérnát. Persze, rögtön gyorsabbá vált a varrás. Még kényelmesebb lett, ha a tűnek foka is volt. Már az ős-kőkor végén készítettek olyan csonttűt, amelynek fokába tűzkőszilánkkal fúrták a lyukat. Később rézből, bronzból majd vasból készítették a varrótűt.
A jó tű becses szerszám volt, ezért tokban tartották. Praktikus tűtartót használtak az avar asszonyok: a tűt övükről lecsüngő vászonszalagba tűzték, erre csontból készült csövecskét húztak, amely megakadályozta, hogy a tű elvesszen, vagy megsebezze viselőjét. Ha elő akarták venni a tűt, csak az azt fedő csontcsövet kellett feljebb húzni, használat után újra visszacsúszott helyére. Abban, hogy leszaladjon a szalagról, a végére kötött csomó akadályozta meg.
A varrótű története tehát elég régi időkre nyúlik vissza. De vajon mi a helyzet a gombostűvel? A gombostű első használata a 15. századra tehető. Körülbelül 1410-ben jött forgalomba, s ekkor szűnt meg a tövisek, az arany- és ezüstszegek használata. A gombostű feltalálója egy Tourangeau nevű drótkészítő.
Előállítása kezdetben temérdek munkával járt, s ezért igen magas ára volt. Csak a fejedelmi pipereasztalkákon kapott helyet. XI. Lajos leányának nászajándékul egy szelence gombostűt adott. Innen származik a gombostűpénz elnevezés. Angliában VIII. Henrik alatt kezdett elterjedni a gombostű. Ekkor kapott a később lefejezett Boleyn Anna is egy gombostűt a királytól ajándékba. Innét a babonás hit, hogy aki tűt kap ajándékba, azt szerencsétlenség éri...
Boldogságunk vagy boldogtalanságunk sokkal inkább függ attól, hogy mi
van bennünk, mint attól, hogy mi van körülöttünk...
/Kosztolányi Dezső/
