Egy francia cukrászmester, Nicolas Appert 1789-1795 között jött arra rá, hogy a hőkezelt és szorosan megtöltött üvegpalackba zárt ételek hosszú ideig megőrzik a tartósságukat, de valójában ő sem értette, miért.

Csak sokkal később, 1860-ban fedezte fel Pasteur, hogy a romlást a mikroorganizmusok okozzák, mindenesetre Appert már 70 évvel korábban tisztában volt azzal, hogy azok a szabad szemmel nem látható kis valamik meghalnak a hőtől. Appert egész élete a gasztronómia körül forgott, és sorra járta az ország pezsgőpalackozóit és sörfőzdéit , hogy elmélyítse tudását a tartósítás művészetében is.

Az innovatív ötlet valószínűleg a forradalmi terrornak köszönhető pár hónapos börtönbüntetés alatt születhetett meg benne. A találmányt egyébként nem egy légből kapott gondolatmenet formálta, hanem a francia belügyminisztérium 1795-ös pályázata, ami 12.000 koronát ígért annak, aki megoldja a fél Európával hadakozó gall hadsereg élelmiszer-ellátási problémáját. Appert 1802 őszén a Párizshoz közeli Masseyba költözött, ahol megalapította a világ első konzervgyárát. Ezután az üzlet meglehetősen bedurrant, ráadásul 1810-ben maga Napóleon is kitüntette az Emberiség Jótevője címmel. 

Appert azonban nem volt olyan jó üzletember, mint feltaláló, ötletét ugyanis egy angol üzletember, Peter Durand védette le helyette. Bár az nem tisztázott, hogy valóban lopta-e volna a technikát, a levédetés gyanúsan Appert a témában írott könyve után (Valamennyi állati és növényi eredetű anyag több éven át való eltartásának művészete) történt meg.

Durand azonban már nemcsak az üvegpalackot jelölte meg a konzervedénynek, hanem a cserépedényt és a fémdobozt is – ami utóbb ugye fényesebb karriert futott be. A szabadalmat később a brit továbbadta két vállalkozónak, Bryan Donkinnak és John Hallnak, akik 1813-ban megnyitották a történelem első komoly, a mai konzervekhez már hasonlító dobozokat gyártó üzemüket. Ekkor még egy képzett dolgozó is csak hat darabot tudott összeforrasztani óránként, ráadásul a kinyitásához is véső és kalapács kellett, így a dolog még meglehetősen távolt volt a mai kényelmi faktortól.

A konzerv brit karrierje sokkal sikeresebbnek bizonyult a franciáénál. A brit haditengerészet 1818-ban 25.000 dobozzal rendelt a már fémlemezekbe zárt ételekből, míg a franciák továbbra is az üvegpalackos verziót tolták. Egyes történészek szerint Napoleon utolsó nagy csatája, a 1815. június 18-ai waterlooi csata e két konzervtípus utolsó megmérettetése volt, és a francia maradt alul. 

"Nem te voltál lemaradva

Ő volt ehhez kislány..."