Kezeink a tárgyak megragadásában válnak igazán hasznunkra – így a fára vagy létrára mászásban, apró tárgyak összegyűjtésében, vagy például egy labda eldobásában elengedhetetlenek. Ha az ujjaink ugyanolyan hosszúak lennének, kezünk nem bizonyulna olyan rugalmas segédeszköznek. Így viszont például a gömbölyű tárgyak, mondjuk egy narancs kézben tartásakor az ujjak valósággal a narancs köré fonódnak, garantálva a biztos fogást. Az ősember elvékonyodó ujjai és erős hüvelykujja lehetővé tette, hogy különleges formájú kövek segítségével megmunkálja az anyagot.

De a tárgyak pontos fogásán kívül az eltérő ujjhossznak a kiegyensúlyozott mászásban és a támaszkodásban is szerepe van. A kéz szinte minden funkciójában fontos a hüvelykujj, mely rövidségén kívül a tenyérrel való szembefordíthatóságával tűnik ki az ujjaink közül. A mutatóujjunkkal együtt főleg a kisebb tárgyak szedegetésekor látjuk nagy hasznát, míg markoláskor a tenyérben lévő tárgyat mintegy satuszerűen beszorítja. Az emberi hüvelykujj a többi főemlősével összevetve nagyobb és erősebb is. Egy csimpánz bármit felvesz a földről, de az üvegre rászorult fedelet már nem képes lecsavarni. Feltételezhetően a hüvelykujj az elő- és ősember eszközhasználatával párhuzamosan fejlődött.

Mindenki számára megfigyelhető, hogy az ujjak hossza az emberek között is nagy eltérést mutatnak. Általában a férfiak gyűrűs ujja a mutatóujjuknál hosszabb, míg a nőknél ilyen eltérés nincs vagy fordítva van. A különbséget a tudósok a hormonhatásokra – az ösztrogén és a tesztoszteron arányára – vezetik vissza. Egy vizsgálat szerint azok a férfiak, akiknek a mutatóujjuk jóval rövidebb, mint a gyűrűsujjuk, agresszívebb viselkedésre hajlamosak.

Séta a múltban, a lelkemmel újra,
Egy pillanatra láttalak.
Séta a múltban, indulok újra,
Még keresem az álmomat...