A Holdat, akárcsak a Napot az idő nagy részében sárgának látjuk, csak a horizont közelében tűnik vörösnek.

A jelenség a légköri fényszóródással magyarázható: a horizont közelében lévő égitest fénysugarai (a Hold esetében nem saját, hanem visszavert fényről van szó) hosszabb utat megtéve, vastagabb légrétegen áthaladva jutnak el hozzánk, mint a zeniten lévőé.

Minél hosszabb utat tesz meg a fény a légrétegen keresztül, annál nagyobb a szóródása, így a hozzánk eljutó fény a kék felől egyre inkább eltolódik a nagyobb hullámhossz (narancs, vörös) felé. Ez az oka, hogy a Hold, csakúgy, mint a horizonton lévő napkorong is vörös árnyalatban pompázik.

A horizonton lévő Holdat és Napot nem csak az átlagosnál vörösebbnek, hanem nagyobbnak is látjuk. Ilyenkor a telihold néha egészen gigantikusnak tűnik (különösen nyáron, a napforduló idején), a zeniten láthatóhoz viszonyítva. A jelenség tulajdonképpen egy optikai csalódás, amit a szakirodalom holdillúziónak nevez.

E szerint agyunk a horizonton látott Holdat távolabbinak észleli, mint a magasabban lévőt, és a valós távolság helyett az érzékelt távolság alapján határozza meg a méretet. A távoli tárgyhoz pedig az agy automatikusan nagyobb méretet kapcsol, mint a közelebbihez.