A sajtóban kezdett elterjedni, hogy az író saját magát formázta meg a 007-es titkos ügynök figurájában. Iskola Etonban, karrier a brit titkosszolgálatnál, donjuankodás... valóban sok volt a hasonlóság.

Fleming akkoriban Jamaikán élt, és csak kevés közeli barát előtt nyitotta meg Goldeneye-nak, oracabessai házának ajtaját. Közöttük volt Blanche Blackwell, egy elvált asszony, akinek édesapja ültetvényes volt a sziget északi részében. Blanche és Ian 1956-ban találkoztak egy közös vacsorán és azonnal megkedvelték egymást, majd elválaszthatatlanok lettek. A Le Figaro rátalált az asszonyra, aki szívesen nyilatkozott. "Ian szellemi atléta volt - mondta - 16 éves korában Etonban Victor Ludorum (a játékok bajnoka) lett két évre. Már akkor szenvedélye volt az irodalom és az írás."

Goldeneye-ból a bibliofil Fleming, aki gyűjteményének minden újabb kötetéhez a család címerével ellátott fekete lakkdobozt készíttetett, halemberré változott. Órák hosszat úszkáltak, lemerültek, hogy tanulmányozzák a tenger faunáját és flóráját, vagy barracudát halásztak. Blanche eltűrt minden kényelmetlenséget, komforthiányt és minden helyzetben meg tudta őrizni hidegvérét. Nem csoda, hogy bekerült Fleming regényfigurái közé. A legenda szerint az író róla mintázta a Goldfinger ellenállhatatlan amazonját, Pussy Galore-t is. Az asszony ugyanakkor hagyta az írót dolgozni Bond további kalandjain.

A 007-es egyébként Goldeneye-ban született 1952-ben és az író saját tapasztalataiból vett hozzá ihletet. Nem volt mit irigyelnie hősétől és könyvei tele vannak saját múltjára való utalásokkal. A II. világháború idején a brit admiralitás titkosszolgálatának egyik oszlopaként számos misszióban vett részt. Megszervezte többek között az ellenséges tengeralattjárók legénységének harci szellemét aláásó propagandát, személyesen adott át szupertitkos információkat a francia Darlan admirálisnak, kódolt üzeneteket szerzett meg a La Manche-csatorna felett lelőtt német repülőgépekből. És közben sosem vált meg kedvenc fegyverétől, egy könnygázt tartalmazó töltőtolltól. Később Washingtonban tárgyalt az FBI főnökével, J.Edgar Hooverrel, és ő írta meg két nap alatt a CIA elődjének, az OSS-nek eredeti chartáját. Említést érdemel még a Goldeneye-művelet, amelynek kidolgozásában szintén részt vett még 1940-ben. A terv Gibraltár védelmére irányult arra az esetre, ha a németek Spanyolországon keresztül megpróbálták volna megszállni. Házát erről a tervről nevezte el. Ilyen című film a Bond-sorozatban a 90-es évek első felében született.

Fleming zárkózott volt, folyamatban lévő írásairól sohasem beszélt. "Mellette voltam, amikor leghíresebb könyveit, a Dr. Not, a Kém, aki szeretettet, Őfelsége titkos szolgálatábant, az Aranypisztolyos férfit írta - emlékezik Blanche Blackwell - Egyszer fordult csak elő, amikor egy kefelevonatot javított, hogy elkezdett nevetni és azt mondta: "Miért írom ezeket a hülyeségeket?" Kapcsolatuk intenzitása olyan nyilvánvaló volt, hogy Noel Coward róluk írta Vulkán című darabját.

A 60-as évek elején Fleming egészsége gyorsan romlott. A napi 70 cigaretta, az alkohol, hogy legyőzze munkájával kapcsolatos idegességét, szívrohamhoz vezetett. "Úgy küzdött az életéért, mint egy tigris - mondta Blanche - de minden összefogott ellene." Az asszony ezután kizárólag azzal törődött, hogy megkönnyítse a férfi hátralévő napjait. Sokat utaztak, ellátogattak

Ausztriába, Németországba, ahol Fleming serdülőként boldog volt. "Nagyon jó volt vele utazni, mivel folyékonyan beszélt németül, elkerültünk minden, turisták által felkapott helyet. Kitzbühelben a tetőről gyalog jöttünk le, de ő nagyon elfáradt. - Ez Ian Fleming utolsó hosszú menetelése - suttogta" - idézi fel az asszony a múltat.

1964 júliusában bekövetkezett halálakor James Bond már olyan híres volt, mint Sherlock Holmes, Maigret felügyelő, Philip Marlowe, vagy Hercule Poirot. Több mint 40 millió könyvét vásárolták meg, pedig a kultusz még csak akkor kezdődött...

A 18. James Bond film (A holnap markában - Tomorrow never dies) nyitó részlete

"A gyáva azért lesz befolyásolható, mert éles helyzetben nem meri kimondani a szükséges igent vagy a nemet, de a szeretetéhsége miatt csapódni szeretne valakihez, és üresen röhög a többiekkel..."