Dean Cliver és Nese Ak, a Wisconsin Egyetem mikrobiológusai 1992-ben kezdték vizsgálódásaikat a fa és műanyag vágódeszkák terén, és 1994-ben publikálták eredményeiket.

Kiindulásként egy azóta már elvetett hiedelem szolgált: a laikusok és a hozzáértő szakemberek is úgy vélték, a műanyag vágódeszka higiénikusabb, mint a fa, hiszen a húsokból a felszínére kerülő baktériumok könnyebben eltávolíthatók róla. Cliver és Ak vizsgálatuk során éppen olyan tisztítási módszert készültek kifejleszteni, amivel a fa vágódeszkák is a műanyagok higiéniaszintjére hozhatók.

A vizsgálat során tízféle keményfa-deszkát, négyféle műanyag polimert valamint egy keménygumi deszkát fertőztek meg ismert mennyiségű Escherichia coli, Salmonella typhi, Camoylobacter jejuni, Listeria monocytogenes és Staphylococcus aureus baktériummal – ezek a feldolgozatlan húsok által terjesztett leggyakoribb kórokozók.

Meglepve tapasztalták, hogy míg a fa vágódeszkákon három percen belül kipusztult a baktériumok 99,9 százaléka, a műanyagokon nemhogy nem pusztultak el, hanem vígan szaporodásba fogtak. Egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten tárolva a különféle deszkákat, a műanyagok felszínén megnőtt a baktériumok száma, míg a fákon lenullázódott.

Tény és való, hogy a műanyag deszkák felszínéről könnyebben lemoshatók a kórokozók, mint a fáról – ez azonban csak a vadonatúj vágódeszkákra érvényes. A használt, késsel összekaristolt műanyag lapokról gyakorlatilag lehetetlen teljesen eltávolítani a megtelepedett baktériumokat.

Igaz, hogy a fa belsejébe beivódik a kórokozók egy része, ezek azonban már nem életképesek, így fertőzést sem hoznak létre. Sajnos, a műanyagok általában túlságosan jó alapot szolgáltatnak a baktériumok szaporodásához, ezért van, hogy kórházakban is gyakran következnek be fertőzések a betegbe helyezett kanülökön, katétereken keresztül.