Hazánkban az első városias települések a rómaiak uralma alatt születtek, a mai Dunántúlon, akkori néven Pannóniában. E városok az 1-4. században virágoztak. Legtöbbje a népvándorlás idején, az 5. századtól kezdve fokozatosan elhalt. Akadt azonban néhány, mely a hunok és avarok idejében sem pusztult el, s bár lakosságuk bizonyára többször kicserélődött, az élet egyszerűbb körülmények közt ugyan, de nem szűnt meg falaik között, írott források, de főként régészeti leletek egyértelműen arra vallanak, hogy egy-két római eredetű város megérhette a magyarok bejövetelét. E tekintetben elsősorban Pécs említhető, melynek ókeresztény föld alatti temetőjéhez csatlakozó, háromkaréjos sírkápolnája a honfoglalás idején is használatban volt

Ezek szerint tehát Pécs a legrégibb város Magyarországon, helyesebben egyik legrégibb városias település. Ha Pécsett és máshol nagyszabású épületek voltak is, a termelés és a lakosság mezőgazdasági jellegű maradt.

A városi élet, történeti feltétele az elsősorban ipari és kereskedelmi tevékenységet folytató polgári réteg kialakulása. Erről pedig csak a 13. századtól kezdhetünk beszélni hazánk területén, III. Béla kezdeményezése nyomán. Esztergomot királyi központtá teszi, az udvar székhelyévé. Ez pedig az ottani lakosság polgári fejlődésének kedvező talajt adott. Elsősorban külföldi kereskedők és iparosok telepedtek le. Az első céhszerű egyesülésről éppen Esztergomból van adatunk. A dunai kereskedelem és legfontosabb állomása ugyancsak Esztergom volt. A település folytonossága tekintetében Pécs a legrégibb, a magyar történeti fejlődés szerint Esztergom.

Esztergom központi szerepét a tatárjárás után a IV. Béla által emelt Buda vette át. Polgári fejlődésében hamarosan túlszárnyalta Esztergomot. Ennek ellenére azt kell megállapítanunk, hogy a városi élet első kialakulása mind külső megjelenésében, mind gazdasági és társadalmi szerkezet szempontjából Esztergomban figyelhető meg először.