A Holdat már ősidők óta ismeri az emberiség. De azt, hogy valójában micsoda, hogy a Földhöz hasonló, kőzetekből felépülő égitest, csak Galilei nevezetes felfedezése óta − amelynek éppen most ünnepeltük négyszázadik évfordulóját − tudjuk: ő volt az, aki az ég felé, ezen belül a Hold felé irányította távcsövét, és felfedezte a Hold hegységeit. (A régi görögök már megmérték, hogy a Hold milyen távol van tőlünk /ez a tudás később elfelejtődött/, de hogy milyen anyagból van, arról fogalmuk sem volt.)

A korai korszakokban maga az a gondolat sem merülhetett fel, hogy a Hold a Föld kísérője, útitársa, hogy a Föld körül kering − hiszen ehhez az az előzetes eszme, ismeret kellett volna, hogy a Föld gömbölyű, és lehet körülötte keringeni.

Természetesen minden korai kultúra ismerte a Holdat, követték rejtélyesnek látszó változásait, és vallásos-misztikus elképzeléseket alakítottak ki arról, mi okozza rendszeres hízását és fogyását, illetve rendszertelennek tetsző gyors eltűnését, a holdfogyatkozásokat. A különböző népek által a Holdnak adott nevek egykori Hold-istennők (a legtöbb kultúra nőneműnek tartotta a Holdat, szemben a férfias Nap-istennel) és szellemek nevét őrzik. E nevek természetesen fennmaradtak a tudományos korszakban is, amikor már tudjuk, hogy mi is a Hold: anyagáról, méretéről, mozgásáról, eredetéről alkotott elképzeléseink újak, de a név tradicionális.

Elsőként a keresztény emléket elevenítsük fel. Szent Lucia, akinek alakját köszöntik ezen a napon, a legendák szerint Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Itt álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ebbe az elhagyott vőlegénye nem tudott belenyugodni, s ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte…

A Mikulás-nap szokásai, bár bizonyos korábbi népi hagyományokat is magukba olvasztottak, valójában a polgárság megjelenésével alakultak ki, s valószínűleg Ausztriából kerültek hozzánk, noha maga a Mikulás szó cseh.

Stájerországban a Mikulás Szent Miklós ünnepének előestéjén - már igen régóta - ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe - persze a jó gyermekekébe. Másutt személyesen tér be a házakba, megajándékozni őket. Néha a Krampusz is vele tart, aki tulajdonképpen a téli napforduló pogány mitológiájának maradványa, az ártó, rossz szellemek megtestesítője.

Weissenbach faluban például ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampusz-felvonulást rendeznek, ahol a fiatalok mesealakoknak: Vadásznak, Koldusnak, Halálnak, Mikulásnak és persze krampuszoknak öltöznek - álarcot húzva, feketére kormozva testüket, s láncot csörgetve látogatják sorra a település házait. A kereszténység hatására a krampusz az ördöggel azonosult, s napjainkra már igazán megszelidült, gondoljunk csak például a bécsi cukrászdák bájos fekete-piros marcipánsüteményeire, a játéküzletek bumfordi ördögöcskéire.

A latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: decem=„tíz”. Más néven télelőnek, álomhavának, szentkarácsony havának is hívják. Talán ez az összes hónap közül a legeseményteljesebb, rengeteg ünnepet, népszokást tartogat számunkra ez a hónap. Az egyházi év kezdete, a karácsonyi előkészület 4 hetes időszaka. Szent András napját követő vasárnappal kezdődik. Eredete az V.-VI. századra nyúlik vissza. Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitása is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, hajnali misékre jártak.

December 4. - Borbála napja:

Kis-Ázsiában élt, keresztény hitéért mártírhalált (lefejezték) halt. A bányászok, tüzérek, várak védőszentje. Régen a hajadonok is pártfogójuknak tekintették, mert ha az e napon vízbe tett cseresznyeág karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelentett. Tiltott dolog volt e napon a fonás, a varrás, a söprés. A női vendég nem hozott szerencsét a házra. A boszorkányok a hagyomány szerint ezen a napon szerezték meg a rontáshoz szükséges ruhadarabokat, így tilos volt a ruhát kint hagyni. Ajándékozni és bármit kölcsönadni is tiltott volt, mert az elvinné a szerencsét a háztól.

December 6. - Szent Miklós napja:

Szent Miklós püspök emléknapja, aki a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. Segítette a nincsteleneket, a szegényeket, egy legenda szerint a nyitott ablakon át aranyakat dobott be három hajadonnak, akik ennek köszönhetően tisztességesen férjhez mentek. Innen ered a mai napig a szokás, hogy a gyerekek kiteszik a megtisztított cipőjüket az ablakba, s várják a Mikulás bácsit (a Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, amely a XIX. században került át a köznyelvbe), aki piros ruhába öltözve, fején süveggel, hátán puttonnyal járja az országot-világot és megajándékozza a „jó gyerekeket”. Az időjárással kapcsolatos hiedelmek szerint ilyenkor már havazik, mire azt mondják: Miklós megrázta a szakállát, melyből a karácsonyi időjárásra következtettek.

December 13. - Luca napja:

Szent Luca mártírhalált halt a hitéért. A néphit szerint a szembetegségben szenvedők, a varrónők és a bűnbánó utcanők védőszentje. Az év legrövidebb napja: „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” Egyben a téli napforduló kezdőnapja. Ehhez a naphoz kapcsolódó hiedelmek: például a férj- és házasságjóslás, halál- és beteg-jóslás, termésjóslás, időjárásjóslás. E napon kezdték el faragni a Luca székét 9 féle fából: kökény, boróka, jávor, körte, akác, jegenyefenyő, rózsa, som, cser, amelyet karácsonyig be kellett fejezni, úgy, hogy minden nap csupán 1-1 műveletet lehetett rajta elvégezni. Karácsony este elvitték az éjféli misére, készítője ráállva megláthatta, kik a falu boszorkányai. Sok helyütt sütöttek e napon (sokfelé még ma is) lucapogácsát, amibe tollat, pénzt rejtettek el. A hajadonok gombócokat főztek, minden gombócba beletettek egy férfinevet, s amelyik elsőnek jött a víz tetejére, az lett az illető férjének neve. A gazdasszonyok egy marék búzát kis tányérokra tettek, locsolták, és a búza karácsonyesti állapotából következtettek a jövő évi termésre.

December 21. - Tamás napja:

Hitetlen Tamás néven emlegetett apostol napja.
Ő volt az a tanítvány, aki az evangélium szerint kételkedett Jézus feltámadásában, ezért hitetlen Tamásként vonult be a vallásos történelembe, viselkedése pedig „tamáskodásként” a köznyelvbe.
Tamás napjához rengeteg hiedelem fűződik, főleg disznóvágással kapcsolatosak.
- A Tamás napon vágott sertés háj, a "Tamásháj" nem avasodik meg, gyógyításra alkalmas. Főleg kelések, nehezen gyógyuló sebek, kisgyermekek kiütéseinek a kezelésére használták.
- Egyes vidékeken ezt a hájat egy illatos kerti növény összetört leveleivel keverték össze, mivel ennek a növénynek rontáselhárító erőt tulajdonítottak. Máshol tömjénnel, szentelt vízzel, vagy hagymával vegyítve használták.
Időjárásjósló nap is ez:
- Ha 21-e reggelére frissen esett hó borította a tájat, a hiedelem szerint békés, boldog karácsony ígérkezett.
- Ha az e napon megölt disznók mája nagy lett, akkor a régi öregek azt mondták, hogy csikorgós lesz a karácsony.

December 24. - Karácsony vigíliája, Ádám és Éva napja:

Böjtnap, az adventi időszak utolsó napja, de egyben a karácsony kezdete. Dolog tiltónapnak tartották, csupán a takarítás és a sütés-főzés volt engedélyezett. A férfiak ellátták az állatokat, a ház körül rendet raktak, a nők a konyhában tevékenykedtek. A karácsonyi asztalt ünnepélyesen megterítették, az abroszt csak ezen a napon használták, ennek mágikus erőt tulajdonítottak, ezt használták a következő évben a gabona vetésénél, valamint ezzel takarták le a beteget. Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt, első fogásként általában fokhagymát ettek, melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak, mindenki kapott egy gerezdet, s miközben elfogyasztották, egymásra gondoltak, ezáltal az elkövetkezendő évben sem felejtkeznek el egymásról. Népszerű volt még a babból, lencséből, mákból készült étel, amelyet a gazdagságot voltak hivatottak jelképezni. Az ünnepi vacsorához tartozott még az alma is, amelyet annyi gerezdre vágtak ahányan ültek az asztalnál. A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték, amit rontás ellen, orvosságként használtak.
Szentestén szokás volt még a kántálás, amikor is a gyerekek csapatostul járták a falut, köszöntőket mondtak, énekeltek, amiért almát, diót, esetleg pénzt kaptak. A pásztorok vesszőkkel jártak köszönteni, s az elmondott jókívánságok után a gazdasszony kihúzott egy vesszőt a csomóból s azzal megvesszőzte a pásztorokat s ajándékot adott nekik.
Ez a szokás a termékenységvarázslás része volt. Ezután az est további részét kártyázással töltötték, míg nem mentek el az éjféli misére, ahova magukkal vitték a Luca székét, hogy arra állva meglássák, kik a boszorkányok.
Ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát is, és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok.

December 25. - Karácsony napja:

E nap a téli napforduló ideje. Dologtiltó nap volt.
Időjósló hagyomány is fűződik ehhez a naphoz.
Pl. Bácskában, Bánátban úgy tartották, ha ez a nap:
- ha hétfőre esik, akkor ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, valamint dögvész, és állatpusztulás
- ha keddre esik, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves a tavasz, sok gyümölcs és szőlő várható
- ha szerdára, akkor kemény zúzmarás tél, kemény tavasz, nedves nyár, kellemes ősz, és sok gabona lesz
- ha csütörtökre vagy péntekre, akkor kellemetlen tél és forró nyár lesz, de hullani fognak az állatok
- ha szombatra, akkor jó tél, szeles tavasz és nagy drágaság lesz
- ha vasárnapra esik, akkor jó tél, szeles nyár, se meleg, se hideg tavasz, de bő termés és nagy állatszaporulat várható

December 26. - Karácsony másodnapja, István napja:

Általában karácsony másnapján, 26-án kerül rá sor, és újévig járnak a regösök. Ilyenkor a legények vagy a felnőtt férfiak házról házra járva bőséget, boldogságot kívánnak a következő évre. A betlehemezés a magyar paraszti hagyomány egyik legismertebb többszereplős pásztorjátéka. Betlehemezni általában karácsony délutánján indulnak a fiatalok, s késő estig sorba járják a falut. Azt a történetet meséli el, melyben Jézus születésekor a pásztorok vagy a "három királyok" (a napkeleti bölcsek) meglátogatják a jászolban, barmok közt fekvő kisdedet és Máriát. A dramatikus játék részei a bekéredzkedés, a háziak köszöntése, a születéstörténet felolvasása vagy előadása, adománygyűjtés. Manapság kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik, az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal játszott változat. Mindkettőt azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, Mária, József) és kellékekkel (egy fából, papírból készült jászol, egy kis templom, a 3 királyokat vezető csillag.) játsszák.

December 27. - János napja:

Szent János evangélista ünnepnapja. E napot a harmadik karácsonyi napnak, valamint patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették. De ezen a napon bort is szenteltek, minden család bort vitt a templomba, amelyet a pap megáldott, majd ebből a szentelt borból minden hordóba tettek, hogy a hordók tartalma meg ne romoljon.

December 28. - Aprószentek napja:

Aprószentek napján a bibliai időkben Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiú gyermekekre emlékeznek. Ezért ez a nap a gyermekek megörvendeztetésének napja is volt. A kisgyerekek bábukat kaptak. E napon tartották az aprószentek-napi vesszőzést, Magyarországon ma már csak a Kisalföldön tartják meg.

December 31. - Szilveszter:

Szent Szilveszter pápa (314-335) ünnepe. Az év búcsúztatásának vidám éjszakája. Számos praktikával igyekeztek jövőt jósolni. Sokan készítettek szerencse pogácsát, melybe egy érmét vagy egy tollat sütöttek. Aki megtalálja az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést. A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe egy pici sót szórt, amelyikben elolvadt a só reggelre, az a hónap csapadékosnak számított, ha viszont megmaradt a hagymalevélben a só, akkor az száraz hónapnak ígérkezett. Az év utolsó napján fontos szerepet kapnak az ételek. Leggyakrabban malacsült került az asztalra, tilos volt azonban a csirke, a pulyka fogyasztása, hiszen ezek az állatok elkaparják a szerencsét. Helyette inkább lencsét ettek, hogy sok pénzük legyen az új évben. A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken – ezek szerint Budapesten is – szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

"Aki nem érti hallgatásodat, valószínűleg nem érti szavaidat sem."

/Elbert Hubbard/

A régi népi hiedelmek közül sok kapcsolódik valamilyen módon az esőhöz, az esőjósláshoz. Az egyik, talán máig legismertebb néphit: ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esik. Ugyanilyen, napjainkban is viszonylag gyakran használt mondás, hogy ha udvara van a holdnak, vagy másnap vagy a következő napokban esni fog.

De mikor van udvara a holdnak? Amikor nem teljesen tiszta az éjszakai égbolt, a hold kissé elmosódva látszik, a pereme mintegy megnő, és ködszerű “udvar” alakul ki körülötte. Az optikai jelenség oka, hogy ilyenkor vagy magas a levegő páratartalma, vagy a magasban vékony felhőréteg húzódik a hold előtt, és ezért másképp törik meg a fény. Ebből adódóan van némi valóságalapja az említett hiedelemnek, hiszen a magas páratartalom miatt könnyen kialakulhatnak esőfelhők a következő órákban, napokban.

Ha a derék svájciak érdemeit kellene rangsorolni, a híres bankok, a halál pontos órák csak a második és a harmadik helyet érdemelnék ki. A dobogó legfelső foka egyértelműen a fondue-t illeti.Ezt a csodálatos étket, amit a szükség alkotott. Én így ismerem a történetét: a pásztorok a hófútta téli szállásokon úgy jutottak egy kis meleg ételhez, hogy a száraz sajtot egy edényben tűz fölött felolvasztották, s a kockákra vágott száraz kenyeret belemártogatták. Akárki is találta ki, áldja az ég érte. Fondou-t enni ugyanis csak baráti társaságban érdemes. Nemcsak a finom ennivaló, hanem a barátok kedvéért is gyakran rászánja magát az ember erre a foglalatosságra. Lehet abban a fondue edényben sok mindent melegíteni – húslevest, szószokat, csokoládét – ugyancsak sok mindent belemártogatni – zöldséget, húskockát, húscsíkot, a csokoládéba gyümölcsöt, diót, mogyorót. Szerintem az igazi fondue többféle olvasztott sajtot és kenyérkockát jelent.

Ez nem fast food, itt nincs kapkodás. Már az előkészületek is közösen és komótosan folynak. Van, aki a kenyeret vágja, más a sajtokat kockázza. Az asztal közepére kerül a fondue készlet. A spirituszt a kis melegítőbe töltik. A hegyes kis villák nyelén, vagy a nyél végén kis jelek vannak, hogy mindenki megismerje majd a sajátját. Közben előkerül az elmaradhatatlan jóféle pálinka, a száraz fehérbor. Az edényt gondosan és jó alaposan ki kenik fokhagymával, aztán mehet bele egy kis fehérbor, egy kis pálinka, sajtból legalább három féle. Nem árt, ha az egyik füstölt. Kevés lángon, kevergetve, nehogy odaégjen, felolvasztják a sajtokat. Ízlés szerint, de azért szorgalmasan, öntögetik bele a pálinkát és a bort, hogy kellő sűrűségű legyen. A sajt, a pálinka és a bor együttese csodálatos ízharmóniában olvad össze. Az olvadás itt szó szerint értendő. A kellemes illattól, meg az alapozásnak elfogyasztott pálinkától farkaséhes lesz a társaság, mikorra elkezdődhet a mártogatás.

Jönnek a hosszú téli esték, érdemes kipróbálni, milyen finomság készül a varázsüstben!

 "A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed.
A valóság szerintem olyan, mint a véletlen,
Belevág a húsomba, de mégis életlen.
A valóság szerintem olyan, mint egy kődarab,
Mindenki változik, de ő mindig ő marad.
A valóság szerintem olyan mint, az LSD,
Azt hiszed, hogy szárnyalsz, de a valóságban elestél!"

/Tkyd/

Mi is az advent? Az advent a karácsonyi előkészület négyhetes időszaka. (A latin eredetű szó jelentése: Adventus Domini = az Úr eljövetele. Az advent első napja a november 30-i András-naphoz legközelebbi vasárnap, az idén november 28.) Az adventi dísz azért koszorú, mert a kerekség az örökkévalóság szimbóluma. Nem mindegy az sem, hogy milyen a koszorú díszítésének színvilága. A keresztény tanítás szerint az advent hagyományos színe a lila a bűnbánat és a megtérés jelképe miatt. A koszorú négy gyertyája közül - a meggyújtás sorrendjében - az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín.

A fűzfából készült, örökzölddel díszített koszorú készítésének legkorábbi nyomait, a Keleti-tenger szigetvilágában találták meg a néprajzosok. A koszorúkészítés szokása természetesen kapcsolatba hozható a téli napfordulóval. Az adventi koszorú a 19. században élte reneszánszát Európában, Magyarországra az elmúlt tíz év hozta vissza. A múlt században a karácsonyt megelőző négy hétben az emberek böjtöt tartottak, melynek kezdetét éjfélkor harangszó hirdette.

A németországi Füssen város és az osztrák határ közelében fekvő neuschwansteini kastély a legkiemelkedőbb, ennek köszönhetően a leglátogatottabb is a vidéken. A várkastély a Pollat folyó mellett, egy magányos szirtfokon áll, fehéren csillogó falait, csúcsos tornyait, bástyáit már messziről látni akár ködös időben is. Ha felhő ereszkedik a hegyek közé, akkor egyszerűen lélegzetelállító. Nem csoda, hogy Walt Disney-t is megihlette. Olyannyira, hogy a Disney-filmek logójában ma is láthatjuk.

A Csipkerózsika-kastélyként elhíresült palotát II. Ludwig bajor király zabolátlan fantáziájának köszönhetjük, aki a 19. század végén építtette álompalotáját. A kastély 1869 és 1886 között épült. Lajos rajongott a német mitológiáért, Wagner zenéjéért: a lelkesedés lélegzetelállító eredménye ez a tündérlak. A tökéletesen kidolgozott és megmunkált, fehéren csillogó épület a távolból olyan, mintha a fák tetején lebegne.

A villámok kapcsán két főtípusról beszélhetünk: vannak az elővillámok, valamint a fővillámok. A felhőből induló elővillám általában többfelé ágazik, de csak egy ága jut el a földfelszínig, ahol aztán a talajtól felfelé a fővillám keletkezik. A nagyerejű fővillám azon a pályán indul fel, amin az elővillám becsatlakozott a talajba. A főfénylés 40 milliomod másodperc alatt alakul ki. Ez az elektromos főkisülés hatalmas erősségű árammal bír. Az esetek többségében az áramerőssége 20-30 ezer amper között van, de alkalomadtán elérheti a 300 ezret is. Hogy nagyságrendileg értsük ezeket a számadatokat: egy 100 wattos égő árama csupán 0,5 amper.

A villámcsapásokat azonban nemcsak keletkezésük, hanem polaritásuk alapján is megkülönböztetjük. Ez alapján beszélhetünk negatív és pozitív villámról. A negatív villám, ami kiemelkedő (fém)tárgyakat vesz célba, hosszú ideig tart, így nagy hőfoka miatt gyújtóhatással rendelkezik. Ezzel szemben a pozitív villám a talajviszonyoktól függően csap le, és az áramerőssége, valamint az időtartama is rövidebb.

Noha előre soha nem lehet megmondani, hogy hova fog a villám becsapni, az exponált tereptípusokat, ahol a leggyakoribb e természeti jelenség, ki lehet emelni. Nagyon fontos, hogy villámláskor kerüljük az erdőt, a nyílt tisztásokat, a magaslati pontokat, valamint a vizeket. Ha például egy mezőn ér, a legjobb, ha leülünk és várunk, míg elvonul a zivatar, ugyanis a vízfolyások, földalatti erek is vonzhatják a villámot. Erdőben magas víztartalommal rendelkező fa, tehát tölgy, fenyő, nyár alá semmiképp nem álljunk, ha van rá lehetőség, akkor inkább bükköst, vadgesztenyést, vagy nagyon alacsony fát keressünk. Csak akkor bújjunk mélyedésbe, barlangba, ha az legalább 1,5 méter mély. Továbbá a villámlás ideje alatt elektromos töltéssel bíró létesítmények, épületek, vasúti vágányok, magasfeszültségű távvezetékek, antennatornyok közelébe se merészkedjünk. Ne feledjük, hogy a legnagyobb biztonságot mindig egy villámhárítóval felszerelt kőépítésű ház jelenti.

"A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak – a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzelem valódi, s melyik nem..."

/A. J. Christian/

A Valdo Café tapasztalatai alapján a gépből kapható frappé fogalma még többnyire ismeretlen hazánkban, bár nem számít már újdonságnak. 10 magyar emberből 8 még sohasem próbálta ki, annak ellenére, hogy legtöbbjük már hallott róla.

A wikipedia szerint a frappé instant kávéporból készült, egy kis tejporral és cukorral ízesített, mixerrel habosra kevert jéghideg hosszúkávé. Görögországban népszerű nyári hűsítő ital. Hosszúnyakú 3–4 dl-es pohárban szívószállal és jégdarabokkal kínálják.

A frappé története 1957-ben a Thessaloniki Nemzetközi Kereskedelmi Vásárral kezdődött. Dimitris Vakondios, a szokásos napi instant kávéját szerette volna elkészíteni, de a vásár területén nem volt alkalma vizet forralni, ezért a kávéport hideg vízzel keverte össze és felrázta a shaker-ben, hogy feloldódjon. Ezzel a kísérlettel született meg az első frappé kávé, Görögország népszerű nyári itala.
Persze mára már az egész világon ismertté vált a frappé, és hazánkban is lehet néhány helyen kapni, de Valdo Café fejlesztéseinek köszönhetően most vált csak igazán könnyen hozzáférhetővé ez a hűsítő ital, mégpedig a frappé automatáknak köszönhetően, amelyekkel egyetlen gombnyomással 18 különböző ízesítésű frappé ital készíthető.

"Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerűen történik, ami várható, ami naponta ismétlődik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk."

/Milan Kundera/

Olívaolajnak nevezik azt az olajat, amelyet csak és kizárólag a közönséges olajfa (Olea europaea Linne) gyümölcséből nyernek, és amelyet nem vetnek alá a zsírsavszerkezetet megváltoztató, úgynevezett re-észterifikációs eljárásoknak. Nem nevezhető olívaolajnak az a készítmény, amelyben más növényekből nyert olaj is jelen van.

Az olajbogyóból sajtolt készítmények igen nagy választékban kaphatók már hazánkban is. Különböző minőségű és árú termékek sorakoznak a polcokon, és sokan nem tudjuk, a sok tetszetős üveg közül melyiket vásároljuk meg. Az olívaolaj címkéjén feltüntetett jelzők a segítségünkre lehetnek, de csak akkor, ha ismerjük jelentésüket.

Szűz

A szűz olívaolajak előállítása során kizárólag fizikai eljárásokat alkalmaznak az olaj kinyerése és kezelése érdekében. Fontos szempont, hogy az olaj friss olajbogyó első sajtolásából származik. A kinyerés sajtolás illetve melegítés útján történik, az elő- illetve utókezelés során mosás, a felülúszó leöntése, centrifugálás valamint szűrés jöhet szóba.

Extra szűz az olívaolaj, ha a fenti feltételeknek megfelel, és szabad savtartalma nem haladja meg a 0,8 tömegszázalékot. Szűz olívaolajról beszélünk maximum 2 százalékos szabad savtartalom esetén, míg a közönséges szűz olívaolajban a sav aránya nem lehet több mint 3,3 százalék.

Amennyiben a szűz olívaolaj savtartalma meghaladja a 3,3 százalékot, vagy érzékszervekkel meghatározható tulajdonságai (íz, illat, állag, szín, stb.) nem kielégítőek, akkor két lehetőség van. Az olajat vagy tovább finomítják – és ezáltal elveszti „szüzességét” –, vagy pedig lámpaolajként illetve ipari célokra használják fel.

Nem szűz

Finomított olívaolajnak nevezik a különféle eljárásokkal – és itt már az eredeti gliceridszerkezetet nem befolyásoló kémiai módszerek is megengedettek – kezelt olajat, melynek savtartalma legfeljebb 0,3 százalék.

Ha a címkén egyéb jelző nélkül szerepel az olívaolaj kifejezés, akkor az adott üvegben finomított és szűz olívaolaj elegye található.

A sansa (sanza) illetve pomace olaj előállítása során az egyszer már kisajtolt olajbogyók maradványaiból – héj, magtöredék, miegymás – nyerik ki az olajat. Itt már egyebek között az eredeti gliceridszerkezetet megváltoztató kémiai eljárásokat is alkalmaznak, tehát ezek az olajok hivatalosan nem nevezhetők olívaolajnak.

A fenti sorrend a minőség illetve az ár alakulását is tükrözi. A különböző fizikai és kémiai beavatkozások lehetővé teszik, hogy adott mennyiségű olajbogyóból a lehető legtöbb terméket állítsák elő, és ezáltal az áruk is alacsonyabb legyen, azonban ezek az eljárások hatástalanítják az olívában lévő antioxidánsokat és vitaminokat.

Az olívaolaj „szüzességének” tehát semmi köze nincsen a német süss szóhoz, hiszen a jelző az olaj érintetlenségét, ártatlanságát fejezi ki.

"Az idő csak azok képzete, akik nem élnek elég sokáig ahhoz, hogy lássák, ahogy minden összeomlik, minden visszatér önmagába."

/Brenna Yovanhoff/

A köröm fehér elszíneződése nem ritka jelenség, amelyet a görög eredetű leukonychia (leukos = fehér, onyx = köröm) szóval jelöl a szakirodalom. A leukonychia legtöbbször ártalmatlan, és orvosi szempontból nincs jelentősége. Hátterében enyhe trauma feltételezhető, vagyis arra utal, hogy néhány hónapja beüthettük az ujjunkat.

Egyéb (kezelendő) ok akkor feltételezhető, ha a fehér foltok megszaporodnak, szabályos elrendeződést mutatnak, illetve ha a körmön más szín- vagy formabeli elváltozás is észlelhető, illetve amikor a köröm fájdalmasan érzékennyé válik.

A köröm mikrotraumáinál ritkábban fordul elő, hogy a fehér pöttyöket gombás (olykor bakteriális) fertőzés okozza. Ez a kifogásolható higiénés viszonyok között működő manikűröző szalonok, az edzőtermek vagy az olyan nyilvános helyek látogatóit érintheti, ahol a kórokozó terjedésének kedvező nedves környezet áll fenn.

Helyi kiváltó tényezők

A körömszépészeti termékek, mint a körömlakk vagy a műköröm, is hozzájárulhatnak a leukonychia kialakulásához, akár allergiás reakció formájában, akár azáltal, hogy törékenyebbé teszik a körömlemezt, és megbonthatják annak természetes rétegződését.

Két bőrbetegség esetében, az ekcémánál és pikkelysömörnél (psoriasis) is előfordulhat leukonychia, de az ilyen esetekben a fehér pöttyök soha nem önállóan jelennek meg, hanem mindig az adott betegségnek megfelelő bőrelváltozáshoz társultan.

Nem csak a cink

Számos olyan, az egész szervezetet érintő hiányállapot van, amelynek jeleként a köröm foltokban vagy csíkokban fehéresen elszíneződhet. Legismertebb a cinkhiány, de az enyhe kalciumhiány, valamint a vitaminok közül a B6-vitamin (piridoxin) hiánya is összefüggésbe hozható a leukonychiával. A fehérjében szegény vagy elégtelen táplálkozás ugyancsak állhat az elváltozás mögött, amely a fehérje-metabolizmus súlyos károsodásával járó májcirrhosisban akár a teljes körömlemez kifehéredéseként is megjelenhet.

Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.

/Dr. Csernus Imre/

Az egyik legismertebb és legrégibb csokoládé márka a Milka. De a legtöbb is ebből a márkából fogy, nem hiába. De vajon mitől annyira híres…

A Suchard cég története

Egy svájci, Boudry-ban született ember nevéhez kapcsolódik. Méghozzá Philippe Suchardhoz, aki a csokoládégyártás úttörője. 1825. november 17-én Neuenburg-ban megnyitotta első saját cukrászdáját. A hirdetésben egy újszerű friss desszertet reklámozott az "au chocolat fin de sa fabrique"-t, a „finom házikészítésű csokoládé"-t. Sajnos nem pontosan ismert, hogy Suchard úr hogyan is készítette ezt a csokoládét. Viszont elég valószínű, hogy minden csakis kézi munkával készülhetett, hiszen vízenergia ez idő tájt Neuenburgban még nem létezett. Majd a cukrászda megnyitása utáni első évben modernizálásba kezdett. Ahhoz, hogy a csokoládét ne "kézileg" kelljen készíteni, 1826-ban beköltözött a szomszéd Serriéres faluban üresen álló malomba, melyet a hozzátartozó vízre vonatkozó jogokkal együtt kedvező áron bérelt ki.

A vízimalom két óriási őrlőköve segített a gyúrásban és az összetörésben, így elkerülhetővé vált a kézi munka használata. Naponta kb. 25-30 kg csokoládét sikerült előállítania, melyet először táblás csokoládéként és nápolyiként árult. Mivel ez idő tájt még nem kevertek tejet a csokoládéhoz (kivéve a folyékony csokoládét), az inkább egy sötét és kesernyés nyalánksághoz hasonlított. Az első Suchard tejcsokoládé csak az 1890-es években készült el, majd 11 évvel később született meg a „lila-legenda”, és végül 1901-ben jegyezték be a "Milka"-t, mint márkanevet. A Milka táblás csokoládét kezdetektől fogva lila papírba csomagolták, melyet egy tehén és az alpesi panoráma díszített.

De vajon mit is jelent a Milka név?

Nos, íme a megoldás: Milch + Kakaó, (azaz tej + kakaó), rövidítve „Milka”.


A Milka tehén története

1901-ben a Milka csokoládé első csomagolt változata már lila volt, csak akkor még egy fekete-fehér tehén és alpesi háttér díszítette. De miért pont tehén? Egyetlenegy másik állat sem testesíti meg úgy a Milka márka különlegességeit, az Alpok világát és az alpesi tejet. És miért lett a tehén lila? Nemcsak a csomagolást festették lilára, hanem a tulajdonképpeni reklámhordozót, a tehenet is, hogy így hívják fel a figyelmet a Milka csokoládéra. „Az Alpokban tisztább a levegő és a víz, zöldebb a fű. Ezért a tehenek jobb tejet adnak. A jobb tejből finomabb csokoládé készíthető.“ Ezek a jól ismert szavak a Milka reklámjaiban azóta is jelen vannak.

1973-ban jelent meg az első lila tehenes Milka reklám a tévében, melyért a Young & Rubicam ügynökség az Art Directors klub aranydíját vehette át. 1973 óta a lila tehén 110 tévéreklámban játszott főszerepet!

Régi tehén:  egy simmenthal-i fajtájú tehén, melyet balról, kicsit lehajtott fejjel, mindig egy bizonyos felirattal és ugyanazokkal a foltokkal ábrázolnak.

Új tehén: kicsit soványabb, lilább, és a fejét büszkén felemeli.
Természetesen a "Milka" felirat mindegyik tehénen megtalálható.
1991-ben kezdték el a Milka-t gyártani Magyarországon.
2001-ben ünnepelte a Milka a 100. szülinapját.
2003-ban a Milka tehén ünnepelte a 30. szülinapját.

A lila tehénnek köszönhetően minden évben kb. 400 millió táblás csokoládé, kb. 30 millió húsvéti nyúl, valamint csokimikulás, és sok más egyéb, finom alpesi tejből készült Milka termék kerül a boltok polcaira.

"Nekem nem számít a minden, ami neked viszont fontos. Te meg nem érted a semmit, mitől a lelkem lett csontos. Vigyázz az emberekkel, kezet nyújtasz, kezet törnek. Nekik a pénz az Isten, de nekem csak papírszörnyek..."

/Tkyd/

A hónap utolsó napján - november 30-án - Szent Andrást ünneplik. András, Jézus tanítványainak egyike, halász volt, éppúgy, mint testvére, Simon Péter. Jézus halála után a Fekete-tengertől délre hirdette az evangéliumot. Krisztus után 60-ban, Petra városában keresztre feszítették. Mivel a kereszt szárait átlósan ácsolták  össze, nem úgy, mint Jézusét, ezért az ilyen alakú keresztet András kereszt néven emlegetik. Ilyet láthatunk útjelzőként a vasúti átjárók előtt is.

Az András naphoz legalább annyi néphagyomány kötődik, mint a Katalinhoz. A házasságjósló praktikákat a lányoknak titokban kellett végezniük. A párna alá tett férfiruha volt a biztosíték, hogy az alvó lány álmában megjelenik a jövendőbeli vőlegény képe. Ha a disznóólat a lányok megrugdalták ezen a napon, a disznó röffenéseinek a száma megadta azon évek számát, amíg még pártában maradnak. A közös jóslások közül említésre méltó az ólomöntés, ahol az öntvény formájából az eljövendő férj foglalkozására következtettek.

A hagyományos falusi gazdálkodás szerint a disznóvágások ideje is ekkor kezdődik, így karácsonyra már elkészül a füstölt hús is. Ekkor már általában elég hideg van ahhoz, hogy a "disznóságokat" a hagyományos eljárásokkal is el lehetett tartani. Sokfelé disznóölő Szent András néven emlegetik ezt a napot.

Az András körüli napokra esik Advent első vasárnapja, a karácsonyi négyhetes előkészület kezdőnapja. Ilyenkor tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a lakodalom. Ehhez az időszakhoz hozzátartoztak a katolikus egyházban a hajnali misék, a roráték. Advent időszaka a keresztény egyház egyik legnagyobb ünnepére való testi és lelki felkészülés ideje volt. Ekkor készültek fel a betlehemesek, szerveződtek a csoportok, tanulták be a szerepeiket, ádventben jártak az ostyahordó gyerekek. A kántortanító az iskolás gyerekekkel küldött megfelelő számú ostyát minden család számára, amelynek fejében azok babot, lencsét, lisztet, kolbászt küldtek neki. Díjlevélben foglalt járandóságuk volt ez a vékonypénzű tanítóknak.

Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik. Ez a Megváltó születését váró, előkészítő időszak. Szép szokásként adventi koszorút készítenek a családok, amelyet vagy az asztal közepére helyeznek, vagy felfüggesztenek valahová a szobában. Fenyőágból készül, koszorú formájú, rajta négy gyertya, advent négy hetének megfelelően. Minden vasárnap egy gyertyát meggyújtanak, így karácsonyra már mind a négy gyertya ég.

"Az idő igaz, s eldönti ami nem az."

/Petőfi Sándor/

A régi római naptár kilencedik hónapja november, ebből származik a hónap neve. (novem = kilenc) Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava, csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.

"Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullanak a sárga levelek,
játszadoznak vélek a kegyetlen szelek..."

/Csokonai Vitéz Mihály/

Az ünnepnaptár Mindenszentek után sok jelentős szent napját tartja számon novemberben, így Hubertusét 3-án. Az erdészek, vadászok védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét. Nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok, szólt a puska hegyen-völgyön, bukfencet vágott a sok nyúl a deres tarlók rögei között. Az idén igazán szerencsés az időjárás, pontosan az évszaknak megfelelő: a csípős, párás, ködös reggel, majd a néhány órára kisütő nap, a csendes, száraz idő kedvező, - és ami a legfontosabb - hangulatos feltételeket teremt a vadászathoz. 

November 4-én Károly napját ünnepli az egyház. Milánó érseke, Borromei Szent Károly (1538 - 1584) alakja megjelenik Monzoni híres regényében, a Jegyesekben is, mint a pestises betegek ápolója.

Szent István és Boldog Gizella fiának, Imre hercegnek a névünnepét november 5-én tartja az egyház. Nevét nagybátyjától, a német Henrik császártól kapta. A királyfit egy vadászaton érte baleset, 1031-ben hunyt el. Jámborsága, erkölcsi tisztasága példaképül szolgál a mindenkori fiatalság számára. 1083-ban Szent László királyunk oltárra emelte Szent Istvánt, Szent Imre herceget és nevelőjét, Gellért püspököt. Ez az aktus azonos értékű volt a szentté avatással. Az Imrék névünnepe nyitotta régen, a kisfarsangot is folytató nagy névnapozások idejét.

November 11-én a Mártonokat köszönthetjük. Több téljósló regula is fűződik ehhez a neves naphoz. A Márton napi lúd a költők fantáziáját is megmozgatta.

Szent Márton 316-ban Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Márton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-ben Tours polgárai püspökké választották.

Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."

A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."

Mindenszentek
 

A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. Szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. Marcus Agrippa Kr.e. 27-ben építtetett egy hatalmas templomot, amit Pantheonnak neveztek el. Itt az összes isten tiszteletére mutatták be a papok az áldozatot.

A Pantheont aztán Rómában 610 (egyes források szerint 609) május 13-án keresztény templommá alakították. Ez adott alkalmat az ünnep bevezetésére: hiszen ezen a napon IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte.

A 4. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János például már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. / E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja. /

Az ünnep történetében újabb lépést jelentett III. Gergely pápa (731-745), aki a Szent Péter Bazilika egyik mellék-kápolnáját nemcsak minden vértanúnak, hanem "minden tökéletes igaznak" a tiszteletére szentelte.

Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék. A kelták november első napjaiban emlékezetek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával. Náluk már a VIII. században is közünnep volt november első napja - ami az év kezdetét is jelentette.

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, és attól kezdve a Mindenszentek az egész kereszténység ünnepe lett.

Halottak napja
 

Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".

A november 2-i halottak napja konkrétan Sz. Odiló clunyi apáttól (962-1048,) ered. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette. Ez a rendelete (998) mindmáig fennmaradt. Hamarosan pedig a bencés renden kívül is megünnepelték, a 14. századtól Róma is átvette.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz azonban több népi hiedelem is kapcsolódik. Némelyik szerint ennek az a célja, hogy a világosban a "véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket.

Magyar területeken szokás volt ilyenkor a sírok megtisztítása, rendbe hozása is. Ilyenkor fel is díszítik a sírokat. Virágokat, manapság pedig koszorúkat visznek az elhunytak tiszteletére.

A nép ajkán ennek a szokásnak is megvan a magyarázata: azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben. A néphit szerint ilyenkor ugyanis hazalátogatnak a halottak. Ezért sokfelé szokás volt, hogy számukra megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra. A bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót.

A szalagavatás szertartása hosszú múltra tekint vissza. Ez a ceremónia is Selmecbányáról származik, mint megannyi diákélettel kapcsolatos szokás. Ott még VALÉTÁLÁSnak nevezték. A kifejezés a latin nyelvből ered: „Valete!” – kiáltották a végzősök a kisebbeknek: „Éljetek boldogul!”. A diákok az utolsó tanév második félévére váltak jogosulttá a végzős szalag viselésére, és akárcsak ma, ott is egy ünnepség keretein belül adták át a végzősöknek ezeket. A rendezvény menete is nagyon hasonló volt a napjainkban szokásoshoz. Az úgynevezett szalagszententeléssel kezdődött: az időközben elsötétült teremben a valétások felhelyezték a tenyérnyi, zöldes árnyalatú, általában selyemből készült szalagjaikat. Itt kell megjegyezni, hogy kétféle valétaszalag létezett: rövid karszalag, és egy aranyrojtos – monogrammal és évszámmal –, melyet a diákoknak a vállukon kellett hordaniuk.

A valétamenetet a legidősebb diák nyitotta, egy hosszú botra kötözött tölgycsokrot víve, az őt követőknek csak a kalapjuk mellett volt némi tölgylomb. Az ottani szokások szerint ezután fáklyásmenet kísérte a végzősöket a városkapuig, majd szimbolikusan fenékbe rúgták a végzősöket, ezzel is tudtukra adván, hogy már nincs itt helyük. Innen a valéták egyenesen a Vigadóba vonultak, ahol is egy grandiózus bál zárta az ünnepélyt. (Itt jegyzem meg, hogy a Soproni Erdőmérnöki Egyetemen napjainkban is ezen bált Valétabálnak nevezik.) Előfordult, hogy a végzősök gyűrű-, valamint kupaavató esteket rendeztek, melyek szintén a tanulmányok befejezésének közeledtére figyelmeztették az egybegyűlteket.

Míg az ember külső megjelenésére a – nem tökéletes – tükörszimmetria jellemző, addig a belső szervek esetében ez egyáltalán nem igaz. Ez érthető is, hiszen számos páratlan belső szervünk van, és ezek többségükben nem a test középvonalában helyezkednek el.

Az emberek döntő többségében a szív legnagyobb tömegével a bal oldalon található, a gyomor és a lép szintén, míg a máj, az epehólyag és a vakbél féregnyúlványa a jobb oldalon. Az embrionális és magzati fejlődés során nagyon szorosan szabályozott, genetikailag meghatározott folyamatok mennek végbe. A szervrendszer-kezdemények minden egyes fordulásának, görbülésének, csavarodásának pontosan a genetikai terv szerint kell történnie ahhoz, hogy végül minden szerv a neki kijelölt helyre kerüljön, és megfelelően funkcionálhasson.

Az emberek egy igen kis részénél – tízezerből egy esetben – ez a fejlődési folyamat fordított irányba játszódik le, és a belső szervek fordított elhelyezkedése (situs inversus) alakul ki. Ilyenkor tehát a lép és a gyomor a jobb oldalra kerül, a máj pedig a bal oldalra.

A fejlődési rendellenességhez társulhat a szív jobboldali elhelyezkedése (dextrocardia) is, ilyenkor totális situs inversusról beszélünk. Ha a szív normál helyzetű, akkor részleges situs inversus áll fenn.

Jobb oldali szív mindössze 22000-ből egy esetben áll fenn. Ezek az emberek a legtöbbször egészségesek, fordított helyzetű szervrendszereik tökéletesen ellátják feladataikat. Igen ritkán előfordul, hogy a dextrocardiához egyéb fejlődési rendellenesség is társul, annak minden hátrányos következményével.

Az évszakok elnevezései többnyire finnugor korból származnak.

A tavasz tav- alapeleme ősi örökség, fellelhető más rokon nyelvekben is: vogul toj-, osztják tava (’tavasz’), finn touko (’vetésidő’). Nagy valószínűséggel a finnugor alapszó is a vetéssel volt kapcsolatos.

A nyár eredete, a négy évszak elnevezése közül egyedüliként, bizonytalan. Elképzelhető, hogy a nyárfa szóval, illetve annak korábbi, ’mocsár’ jelentésével hozható összefüggésbe. A nyár, mint nedves talajt kedvelő fa, ősi uráli örökség: vogul njer, votják njur (’mocsár’), finn noro (’nedves völgy’), szamojéd njar (’tundra’). Elképzelhető, hogy e ’mocsár’ jelentés alapján alakult ki az évszak jelentés is, hiszen a szabad vízfelszín csak az északi nyár idején vált láthatóvá.

Az ősz esetében a finnugor szükse alapforma szókezdő sz-e eltűnt. A közös eredetet jelzik a következő példák: osztják szogesz, mordvin szoks, finn syksy.

És végül ugyancsak finnugor örökség a tél: vogul tél, osztják teleh, cseremisz tel, finn talvi.

A friss házasok megdobálásának hagyománya nagyon messzire nyúlik vissza, a szokás kialakulása valamikor az ókorra esik. Tájegységenként változik, mit szórnak a fiatalokra. A legtöbbször a dobálás célja, hogy a gyermekáldás és a jólét ne várasson magára. A bőséget és a termékenységet szimbolizálják a magvak, szemek, így a különböző gabonafélék és a rizs.

Marokkóban fügével, datolyával, mazsolával szórják meg a fiatalokat, hogy házasságuk „gyümölcsöző” legyen. Olaszországban édességgel, cukrozott mogyoróval dobálóznak a kapcsolat „megédesítése” végett. A konfetti szó is innen ered, olaszul a cukrászda és a sütemény neve confetteria, a bonbont pedig confetto-nak nevezik. Számos országban pénzt dobálnak a friss házasokra, amit utána a szegények szednek össze.

Valószínűleg a modern gyakorlat azért választotta a rizst dobálózás céljára, mert olcsó, nem ragad, és viszonylag egyszerűen el lehet távolítani a méregdrága ruháról (a feltornyozott hajból annál nehezebb).

A rizsdobálás látványos, a násznépnek „jó móka”, valamint egy régi hagyomány felelevenítése – nagy valószínűséggel ezért lett része a modern esküvőknek. A papság ellenérzése érthető, hiszen egy vallási ceremóniát követően még a templom kapujában egy babonás, nem keresztényi rítus következik be. Az is igaz azonban, hogy a rizsszórás nem az egyház ellen irányul, és senkinek sem árt, ezért lehetnének elnézőbbek is.

Nem csak futóversenyek során, hanem a lóversenypályákon vagy az autóversenyeken is a haladási irány az óramutató járásával ellentétes. Kivételt képez a NASCAR ausztrál változata, valamint egyes európai (elsősorban brit) lóversenypályák, ahol az óramutató járásával megegyező irányú a haladás.

Az autóversenyek esetében fizikai érveket tudunk felsorakoztatni az óramutató járásával ellentétes haladás mellett. Mivel a versenyző a bal oldalon ül, ha az óramutató járásával ellentétesen halad, az éles kanyarokban a pályát övező védőfallal való ütközés során kisebb a súlyos balesetek esélye. Az óramutató járásával ellentétesen haladni előnyösebb azért is, mert tekintetünk valamilyen belénk kódolt vagy tanult okból kifolyólag balról jobbra halad. (A legtöbb kultúrában balról jobbra olvasunk is.)

A lóversenyek esetében már nehezebb logikus érveket felhozni az óramutató járásával ellentétes haladási irány mellett. Néhány évszázaddal ezelőtt Angliában a legtöbb lóversenypályán még az óramutató járásának megfelelő irányban folytak a versenyek. Amikor az 1700-as évek végén az USA-ban az első ellipszis alakú pályák elkészültek, a fiatal független állam úgy döntött, márpedig náluk pont fordítva futnak majd a lovak…

Az atlétika vagy a gyorskocsolya terén még nehezebb bármiféle racionális vagy kevésbé racionális érvet felsorakoztatni. Tény, hogy a természetben számos mozgás eleve az óramutató járásával ellentétesen történik. Így csavarodik a legtöbb tengeri kagyló, a Vénusz kivételével a bolygók így forognak a saját tengelyük körül, valamint ebben az irányban kerülik meg a Napot.

Az ember alkotta szerkezetek egy része is az óramutató járásával ellentétesen megy: gondoljunk csak a körhintára, a ringlispílre vagy a forgó ajtóra. Van persze ellenpélda is: a CD-lejátszó, a ceruzahegyező, vagy a kilincsgombok az óramutató járásával megegyező irányban működnek.

Érdekesség, hogy a fennmaradt vázák és érmek tanúsága szerint a görög olimpiákon a fogathajtók az óramutató járásával megegyező irányba haladtak. Ugyanakkor a rómaiaknál mindez már az ellenkező irányban történt. Ismert azonban az is, hogy a görögök viszont jobbról balra olvastak, a rómaiak viszont már pont fordítva.