Ha a derék svájciak érdemeit kellene rangsorolni, a híres bankok, a halál pontos órák csak a második és a harmadik helyet érdemelnék ki. A dobogó legfelső foka egyértelműen a fondue-t illeti.Ezt a csodálatos étket, amit a szükség alkotott. Én így ismerem a történetét: a pásztorok a hófútta téli szállásokon úgy jutottak egy kis meleg ételhez, hogy a száraz sajtot egy edényben tűz fölött felolvasztották, s a kockákra vágott száraz kenyeret belemártogatták. Akárki is találta ki, áldja az ég érte. Fondou-t enni ugyanis csak baráti társaságban érdemes. Nemcsak a finom ennivaló, hanem a barátok kedvéért is gyakran rászánja magát az ember erre a foglalatosságra. Lehet abban a fondue edényben sok mindent melegíteni – húslevest, szószokat, csokoládét – ugyancsak sok mindent belemártogatni – zöldséget, húskockát, húscsíkot, a csokoládéba gyümölcsöt, diót, mogyorót. Szerintem az igazi fondue többféle olvasztott sajtot és kenyérkockát jelent.

Ez nem fast food, itt nincs kapkodás. Már az előkészületek is közösen és komótosan folynak. Van, aki a kenyeret vágja, más a sajtokat kockázza. Az asztal közepére kerül a fondue készlet. A spirituszt a kis melegítőbe töltik. A hegyes kis villák nyelén, vagy a nyél végén kis jelek vannak, hogy mindenki megismerje majd a sajátját. Közben előkerül az elmaradhatatlan jóféle pálinka, a száraz fehérbor. Az edényt gondosan és jó alaposan ki kenik fokhagymával, aztán mehet bele egy kis fehérbor, egy kis pálinka, sajtból legalább három féle. Nem árt, ha az egyik füstölt. Kevés lángon, kevergetve, nehogy odaégjen, felolvasztják a sajtokat. Ízlés szerint, de azért szorgalmasan, öntögetik bele a pálinkát és a bort, hogy kellő sűrűségű legyen. A sajt, a pálinka és a bor együttese csodálatos ízharmóniában olvad össze. Az olvadás itt szó szerint értendő. A kellemes illattól, meg az alapozásnak elfogyasztott pálinkától farkaséhes lesz a társaság, mikorra elkezdődhet a mártogatás.

Jönnek a hosszú téli esték, érdemes kipróbálni, milyen finomság készül a varázsüstben!

 "A valóság szerintem olyan, mint a képzelet,
Egy határtalan utazás, de nem mindig élvezed.
A valóság szerintem olyan, mint a véletlen,
Belevág a húsomba, de mégis életlen.
A valóság szerintem olyan, mint egy kődarab,
Mindenki változik, de ő mindig ő marad.
A valóság szerintem olyan mint, az LSD,
Azt hiszed, hogy szárnyalsz, de a valóságban elestél!"

/Tkyd/