Míg az ember külső megjelenésére a – nem tökéletes – tükörszimmetria jellemző, addig a belső szervek esetében ez egyáltalán nem igaz. Ez érthető is, hiszen számos páratlan belső szervünk van, és ezek többségükben nem a test középvonalában helyezkednek el.

Az emberek döntő többségében a szív legnagyobb tömegével a bal oldalon található, a gyomor és a lép szintén, míg a máj, az epehólyag és a vakbél féregnyúlványa a jobb oldalon. Az embrionális és magzati fejlődés során nagyon szorosan szabályozott, genetikailag meghatározott folyamatok mennek végbe. A szervrendszer-kezdemények minden egyes fordulásának, görbülésének, csavarodásának pontosan a genetikai terv szerint kell történnie ahhoz, hogy végül minden szerv a neki kijelölt helyre kerüljön, és megfelelően funkcionálhasson.

Az emberek egy igen kis részénél – tízezerből egy esetben – ez a fejlődési folyamat fordított irányba játszódik le, és a belső szervek fordított elhelyezkedése (situs inversus) alakul ki. Ilyenkor tehát a lép és a gyomor a jobb oldalra kerül, a máj pedig a bal oldalra.

A fejlődési rendellenességhez társulhat a szív jobboldali elhelyezkedése (dextrocardia) is, ilyenkor totális situs inversusról beszélünk. Ha a szív normál helyzetű, akkor részleges situs inversus áll fenn.

Jobb oldali szív mindössze 22000-ből egy esetben áll fenn. Ezek az emberek a legtöbbször egészségesek, fordított helyzetű szervrendszereik tökéletesen ellátják feladataikat. Igen ritkán előfordul, hogy a dextrocardiához egyéb fejlődési rendellenesség is társul, annak minden hátrányos következményével.