A friss házasok megdobálásának hagyománya nagyon messzire nyúlik vissza, a szokás kialakulása valamikor az ókorra esik. Tájegységenként változik, mit szórnak a fiatalokra. A legtöbbször a dobálás célja, hogy a gyermekáldás és a jólét ne várasson magára. A bőséget és a termékenységet szimbolizálják a magvak, szemek, így a különböző gabonafélék és a rizs.

Marokkóban fügével, datolyával, mazsolával szórják meg a fiatalokat, hogy házasságuk „gyümölcsöző” legyen. Olaszországban édességgel, cukrozott mogyoróval dobálóznak a kapcsolat „megédesítése” végett. A konfetti szó is innen ered, olaszul a cukrászda és a sütemény neve confetteria, a bonbont pedig confetto-nak nevezik. Számos országban pénzt dobálnak a friss házasokra, amit utána a szegények szednek össze.

Valószínűleg a modern gyakorlat azért választotta a rizst dobálózás céljára, mert olcsó, nem ragad, és viszonylag egyszerűen el lehet távolítani a méregdrága ruháról (a feltornyozott hajból annál nehezebb).

A rizsdobálás látványos, a násznépnek „jó móka”, valamint egy régi hagyomány felelevenítése – nagy valószínűséggel ezért lett része a modern esküvőknek. A papság ellenérzése érthető, hiszen egy vallási ceremóniát követően még a templom kapujában egy babonás, nem keresztényi rítus következik be. Az is igaz azonban, hogy a rizsszórás nem az egyház ellen irányul, és senkinek sem árt, ezért lehetnének elnézőbbek is.