A Mikulás-nap szokásai, bár bizonyos korábbi népi hagyományokat is magukba olvasztottak, valójában a polgárság megjelenésével alakultak ki, s valószínűleg Ausztriából kerültek hozzánk, noha maga a Mikulás szó cseh.

Stájerországban a Mikulás Szent Miklós ünnepének előestéjén - már igen régóta - ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe - persze a jó gyermekekébe. Másutt személyesen tér be a házakba, megajándékozni őket. Néha a Krampusz is vele tart, aki tulajdonképpen a téli napforduló pogány mitológiájának maradványa, az ártó, rossz szellemek megtestesítője.

Weissenbach faluban például ősi hagyomány, hogy minden december 5-én éjjel nagy krampusz-felvonulást rendeznek, ahol a fiatalok mesealakoknak: Vadásznak, Koldusnak, Halálnak, Mikulásnak és persze krampuszoknak öltöznek - álarcot húzva, feketére kormozva testüket, s láncot csörgetve látogatják sorra a település házait. A kereszténység hatására a krampusz az ördöggel azonosult, s napjainkra már igazán megszelidült, gondoljunk csak például a bécsi cukrászdák bájos fekete-piros marcipánsüteményeire, a játéküzletek bumfordi ördögöcskéire.

Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, az e napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A pogány babonákat, a népi játékokat némileg átmentve, a diákok aprószentek napi püspökválasztásának szokásaival ötvözve alakult ki a hazai ún. Mikulás-járás, főleg a Dunántúlon, Csallóközben és az Ipoly mentén. E rituálé szerint láncos, álarcos, olykor szalmába burkolt Mikulás és a kíséretében lévő ördög ijesztgette az utcán a kisgyermekeket, de a fonóházban a fiatalokat is. A színes, kavargó menet számára a tél örömeit köszöntő felvonulássá változott, a fiatalság találkozásának ünnepi alkalmává.

Szent Miklós - Myra püspöke

I.sz. 272 táján született Patara városában, amely ma Törökországban, Anatóliában van, de akkoriban a Római Birodalomhoz tartozott. Szülei Miklósnak, azaz Görögül Nikolasznak nevezték el, aminek jelentése: a nép vitéze, a győző. Nagybátyja volt a patarai püspök, akinek hatására maga is pap lett. Apja halála után nagy vagyont örökölt, s ekkor történt vele az a különös eset, amelynek nyomán tisztelete az egész világon elterjedt, s aminek emlékét ünnepeljük ma is Miklós napján, december 6-án.

A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult, de hamarosan, 327 táján meghalt, Myrában titokban temették el. 1087-ig nyugodott itt, amikor is a várost a törökök megtámadták, elfoglalták és lerombolták. A legenda szerint ekkor Miklós egy papnak jelent meg álmában az itáliai Bari városában, és kérte, hogy ereklyéit szállítsák ide.

Bari polgársága három hajót küldött Myrába, ahol meg is találták az elrejtett tetem maradványait, mivel azok csodálatos rózsaillatot árasztottak. 1087. május 9-én értek vissza a hajók Bariba, ahol a szent tiszteletére megkezdődött annak a S. Nicola-templomnak az építkezése, amely ma is áll. Oltárán aranykoporsóban helyezték el az ereklyéket.

Legendái nyomán Miklós a szüzek, a hajósok, a vándordiákok patrónusa. Tisztelete rendkívül gyorsan terjedt, különösen Oroszországban. A pravoszláv templomok ikonosztázain mindig látható ábrázolása. Nyugaton a 9-10. századtól kezdtek számára templomokat emelni.

Magyarország valószínűleg közvetlenül Bizáncból vette át tiszteletét, már 1095-ből van adatunk, hogy volt Miklós névre hallgató hazánkfia -Mikola változatban. Tudjuk, hogy Szent Miklós ereklyéiből Szent István is szerzett. A 16. századból fennmaradt éneke, nevét számos község, templom őrzi jelenleg is.

A Mikulás nevei

Amerikában és Kanadában: Santa Claus.

Angliában: Father Christmas

Brazíliában és Peruban: Papa Noel.

Dániában: Sinter Klaas.

Finnországban: Joulu Pukki.

Franciaországban: Pere Noel.

Hollandiában: Kerstman.

Japánban: Jizo.

Kínában: Shengdan Laoren.

Marokkóban: Black Peter

Németországban: Christindl.

Norvégiában: Julenissen.

Olaszországban: Befana vagy Babbo Natale.

Oroszországban: Gyed Moroz.

Spanyolország: Papa Noel.

Svédországban: Jultomten.

"Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak.”

/Popper Péter/