A régi római naptár kilencedik hónapja november, ebből származik a hónap neve. (novem = kilenc) Régi magyar elnevezése szerint Szent András hava, csillagászati megnevezés szerint a Nyilas hava, a meteorológia pedig őszutó néven tartja számon. Az őszi hónapok közül általában november a legködösebb, a legcsapadékosabb. A szántóföldekről betakarítják az utolsó terményeket is, és a hónap vége már a báloké. Az első hó is november vége felé szokott leesni. A falun élő, gazdálkodással foglalkozó emberek ez idő tájt csak a ház körüli munkákkal foglalatoskodnak.
"Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullanak a sárga levelek,
játszadoznak vélek a kegyetlen szelek..."
/Csokonai Vitéz Mihály/
Az ünnepnaptár Mindenszentek után sok jelentős szent napját tartja számon novemberben, így Hubertusét 3-án. Az erdészek, vadászok védőszentjének napja, ismét az élet örömeire fordította az élők figyelmét. Nagy eszem-iszommal ünnepeltek a vadászok, szólt a puska hegyen-völgyön, bukfencet vágott a sok nyúl a deres tarlók rögei között. Az idén igazán szerencsés az időjárás, pontosan az évszaknak megfelelő: a csípős, párás, ködös reggel, majd a néhány órára kisütő nap, a csendes, száraz idő kedvező, - és ami a legfontosabb - hangulatos feltételeket teremt a vadászathoz.
November 4-én Károly napját ünnepli az egyház. Milánó érseke, Borromei Szent Károly (1538 - 1584) alakja megjelenik Monzoni híres regényében, a Jegyesekben is, mint a pestises betegek ápolója.
Szent István és Boldog Gizella fiának, Imre hercegnek a névünnepét november 5-én tartja az egyház. Nevét nagybátyjától, a német Henrik császártól kapta. A királyfit egy vadászaton érte baleset, 1031-ben hunyt el. Jámborsága, erkölcsi tisztasága példaképül szolgál a mindenkori fiatalság számára. 1083-ban Szent László királyunk oltárra emelte Szent Istvánt, Szent Imre herceget és nevelőjét, Gellért püspököt. Ez az aktus azonos értékű volt a szentté avatással. Az Imrék névünnepe nyitotta régen, a kisfarsangot is folytató nagy névnapozások idejét.
November 11-én a Mártonokat köszönthetjük. Több téljósló regula is fűződik ehhez a neves naphoz. A Márton napi lúd a költők fantáziáját is megmozgatta.
Szent Márton 316-ban Pannóniában született, a mai Szombathely területén egy római katonatiszt fiaként. Ő maga is katona lett. Egy napon - a legenda szerint - kettévágta a köpenyét, hogy felét egy fázó koldusnak adhassa. A következő éjszaka megjelent előtte Krisztus, a fél köpenyben ő mutatkozott meg koldusként. Márton erre kilépett a hadseregből, megkeresztelkedett és téríteni kezdett. 371-ben Tours polgárai püspökké választották.
Szent Márton személyét már a korai középkorban is a jószágok patrónusaként tisztelték. Ezen a napon tömött libát vágtak, mondván: "Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik." A liba csontjából az időjárásra következtettek. Ha fehér és hosszú volt a mellcsontja, akkor havas telet vártak, ha rövid és barna, akkor sárost. Az aznapi időből is jósoltak: "Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha barnán kemény tél várható."
A Szent Márton lúdja elnevezés egy régi római étkezési szokásból ered. Ugyanis ezen a napon általában libát ettek annak az emlékére, hogy ludak mentették meg hangjukkal a római Capitoliumot a gallusok támadásától. Innen a ludak megtisztelő "avis Martis" neve, melyből könnyen vált "avis Martini". Régen, ha az asszony csalta a férjét úgy mondták, hogy: "Lúdnyom nem láccik meg a jégen..."
"Szent Erzsébet napja, tél erejét szabja." - emlegették ilyenkor november derekán a 19-éhez kapcsolódó regulát a régi öregek. Aztán, ha az Örzsébet a "hópendelyét" alaposabban megrázta, abból enyhe decemberre és lágy télidőre következtettek. Még inkább kívánták a késő ősz első kiadósabb havazását az úgynevezett iccés juhászok, mert nekik, a tavasszal megkötött egyezség szerint, addig kellett kint tartani az őrzésre, legeltetésre felvállalt falkát, amíg a birka hátát be nem lepte a hó.
A magyar női szentek közül talán a legnagyobb tiszteletnek Szent Erzsébet örvend. II. Endre király és Gertrúd királyné lánya Sárospatakon született, 1207-ben. Négyéves korában - a kor szokásainak megfelelően - a thüringiai őrgróf, Hermann jegyeseként az eisenachi Wartburg várába került. A csöppnyi magyar hercegkisasszony itt értesült édesanyja, a merániai Gertrúd meggyilkolásának a híréről (ezt a történelmi epizódot dolgozta fel Katona József, Bánk Bán című drámájában), majd miután vőlegénye is meghalt, a 14 éves Erzsébet az elhunyt örökébe lépő testvérével, Lajos tartományi őrgróffal kötött házasságot.
A hercegnő hat év múlva özvegy lett, és a férje rokonsága kiűzte Wartburg várából. Marburgba menekült, ott építtetett kórházat és a hátralévő rövid életét a betegek és a szegények istápolásával töltötte. Apja hiába hívta haza a királyi udvarba, sőt: II. Frigyes német-római császár házassági ajánlatát is elutasította. 1231. november 19-én hunyt el. Ereklyéi fölé emelték a híres marburgi Szent Erzsébet Templomot.
A középkor legnépszerűbb női szentje a tizennégy segítőszent egyike, Alexandriai Szent Katalin vértanú, meghalt Krisztus után 305 táján. Katalin napjához - november 25-e - férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódnak. A lányok gyümölcsfaágat állítanak a vízbe, és ha az karácsonyra kihajt, közel van a férjhez menés. Az ágat sokfelé Katalin ágnak nevezik. A fiuk böjtölnek e napon, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket.
Számos vidéken dologtiltó nap a Katalin. Nem sütnek kenyeret, nem őrölnek a malmok, nem szántanak. Közismert népi időjóslás: "Ha Katalin kopog, a Karácsony locsog." A régi öregek szerint: amilyen Katalin napja, olyan a január, amilyen a következő nap, olyan a február.
"Minden múló perc esély arra, hogy mindent megváltoztass."
/Vanilia égbolt c. film/
