A szem színét elsősorban a szivárványhártya határozza meg. Latinul irisnek hívják, és a szemgolyót bélelő három réteg közül a középső, az érhártya folytatása. A szaruhártya és a szemlencse közé nyomulva alkotja szemünk színes részét, és szabályozza a szembogár, a pupilla tágasságát.

A szemszín a szivárványhártya pigmenttartalmának függvénye. A fő pigment itt is a melanin, azaz a barna festékanyag, mely a bőrben és a hajban is jelen van. Az iris hátsó rétegében a legtöbb ember szeme körülbelül azonos mennyiségű melanint tartalmaz, a különbségekért tehát nem ez felelős. A szivárványhártya elülső rétege határozza meg, milyen színben ragyog a szemünk.

Amennyiben sok pigment található itt, a szem barnának, vagy akár feketének fog hatni. Ha kevés a pigment, a szivárványhártya szürkés színű rostjaival és színtelen alapállományával lép kölcsönhatásba a szembe érkező fény, és ilyenkor kék színt érzékelünk. Ennek nagyjából ugyanaz a mechanizmusa, mint annak, ahogyan az eget is kéknek látjuk.

A közepes mennyiségű pigment átmeneti színeket, világosbarnát, szürkét, zöldet hoz létre. A zöld szemszín létrehozásában szerepet játszhat még a xantin nevű sárga pigmentanyag is, amely némelyek szemében a kevés melanin miatt visszatükröződő kék és a saját maga által visszavert sárga fény révén kelti zöld szem képét bennünk. Ugyanez a pigment felelős a némelyek szemében látható sárga „csillagok”, foltocskák jelenlétéért is. Tehát végül is van sárga szem, azaz sárga szín a szemben. Még lila is lehet – bizonyos fényviszonyok mellett – amikor az alapvetően kék szemre úgy esik a fény, hogy a szemfenék ereinek vörös színe is áttetszik.

A szem szépségét a színén kívül a mintázata is adja, világosabb szemszínek esetében kivehetők a szivárványhártya rostjai, ami kifejezetten kellemes látvány. Sokaknál az iris erősen pigmentált hátsó rétege a külső peremen áthajlik az elülső rétegbe, így sötét színű gyűrűt láthatunk a világosabb szemszín körül.

Az albinizmus nevű öröklődő betegségben a melanin termelése zavart szenved, ezért a bőr és a haj színtelensége mellett a szem is eltér a megszokottól. Ilyenkor ugyanis a szivárványhártya hátsó rétege sem tartalmaz festékanyagot, így azon áttetszenek az érhártya erei, és a szem ijesztő vörös, rózsaszín árnyalatúnak tűnik.

 A kaukázusi embertípusnál az újszülöttek szeme legtöbbször kék, és csak később, két-hároméves korra alakul ki a végleges szemszín. Ennek oka, hogy a szivárványhártya alapállományában lévő pigmenttermelő sejtek, a melanociták születésig nem, csak később, napfény hatására kezdik el a melanintermelést. Persze ez nem kötelező érvényű, hiszen nagyon sok – az ázsiai és afrikai rasszokban pedig szinte mindegyik – csecsemő már pigmentált, barna szemmel jön a világra

A férfiak ruházata jobbról balra, míg a nőké balról jobbra gombolódik. Vajon honnan ered ez? Erre a kérdésre is több válaszlehetőség létezik, és a kialakulás valódi eredetét valószínűleg sohasem fogjuk pontosan megismerni. Tekintsük át az eltérő gombolkozás leggyakrabban leírt lehetőségeit!

Az egyik – és talán legvalószerűbb – magyarázat szerint az ellentétes gombolás hagyománya a viktoriánus korban alakult ki. Oka pedig az volt, hogy az előkelő hölgyeket szolgálóik, komornáik öltöztették, akik asszonyukkal szembe állva segítettek. A komornáknak sokkal inkább kézre állt a balról jobbra gombolódó ruha, ilyenkor ugyanis jobb kezükbe vették a gombot, és azt bújtatták át a jobb kezük felé eső gomblyukon. A nemes urak is tartottak szolgákat, inast, komornyikot, azonban ruháikat jellemzően ők maguk gombolták be, így a jobbról balra gombolás volt nekik kedvezőbb.

Egy másik magyarázat a XIX. század lovaglási szokásait említi. A nők egészen a XX. század kezdetéig oldalnyerget használtak a lovagláshoz, mégpedig úgy, hogy testük a ló bal oldala felé fordult, lábaik ezen az oldalon lógtak le. A magyarázat szerint ügetés és vágta közben a jobbról balra gombolódó blúz alá befújt volna a szél, és ezért alakult ki nőknél a fordított gombolás.

A következő lehetőség, hogy az egész a véletlen következménye. Amikor megindult a ruházati cikkek tömegtermelése, az egyes ruhaipari cégek megkezdték női- és férfikollekcióik tervezését és gyártását. Az egyik cég piacra dobott egy balról jobbra gombolódó női kollekciót, a másik cég egy jobbról balra gombolódó férfikollekciót, ezek sikeressé váltak, és az eltérő gombolás megmaradt a köztudatban, mint öltözködési előírás.

Végezetül létezik egy olyan teória is, mely szerint a XIX.-XX. századi romantikus festészet felelős a szokás kialakulásáért. Eszerint a festők oly módon érzékeltették a megörökített párok összetartozását, hogy még ruházatuk gombolása is egymás felé mutatott, kvázi tükörképei lettek egymásnak.

"Ne feledd, valakit visszaengedni az életedbe a múltból,

olyan mint egy könyvet másodjára olvasni, tudod hogyan végződik..."

Kést már a bronzkorban készítettek és használtak őseink; a görögök, a kelták és a germánok pedig már az asztalnál is ezzel vágtak. A rómaiak viszont, ha lakomát rendeztek és fekve falatoztak, a kést csak a konyhában vették elő, ahol a húst falatokra vágták, a vígasságok résztvevői puszta kézzel ettek.

Érdekesség, hogy a kínai evőeszközök között ma sincs kés, csak evőpálcika és porcelán leveseskanál. Európában a 15. században alakult ki az a szokás, hogy a meghívott vendégek kést vittek magukkal, a 17. századtól terjedt el az asztali kés használata.

Kanalat először a kenyér héjából készítettek, majd fából faragták. Kr. e. 4000 évvel Perzsiában, Egyiptomban már fából szépen formázott kanalakat használtak. A 18. században nyerte el a kanál a mai formáját.

Bronzból és vasból készült villák már az ókorban voltak, de ezeket főleg nyársként használták, a középkor kezdetén pedig trancsírozáshoz. A villa elterjedését a középkori férfidivat, a keményített, cső formájú gallér segítette, mert abban nehéz volt az evés. Az első villák kétágú hegyes evőeszközök voltak.

Az első kés-kanál-villaegyüttes az 1600-as években jelent meg Párizs híres éttermében, a Canard Tour d’Argerd-ban.

A ma már márkanévként ismert Dr. Oetker eredetileg bielefeldi gyógyszerész volt. A kísérletező szellemű fiatal August Oetker, 1891-ben új találmányával forradalmasította a sütést. Az akkoriban használatban lévő, Justus Liebig által feltalált sütőpornak ugyanis egyrészt erős mellékíze volt, másrészt nem lehetett sokáig tárolni. Oetker viszont Backin néven nemcsak jól tárolható sütőport jelentetett meg, hanem azzal is megkönnyítette a háziasszonyok munkáját, hogy egyszerűbbé tette az adagolást, ugyanis az egységes kis papírzacskóba csomagolt sütőszer pontosan egy font liszthez volt elegendő.

Az új termék igen rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy 1908-ban már megalapították az első külföldi leányvállalatot is. 1900-tól pedig egységesen, a ma is ismert piros-fehér fejes logóval látták el a termékeket. A cégalapító az első világháború végén meghalt, a vállalatot özvegye és annak új élettársa vitte tovább, majd a második világháború után az alapító unokája vette át az irányítást. Az azóta számos termékkel kibővült, mára Németország egyik legnagyobb családi vállalatává vált cég még mindig az Oetker család irányításában van.
 

Skandináv országokban az ünnepi étkezések kedvelt formája a smörgasbord, azaz a büféasztal. Az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok, desszertek és gyümölcsök mesebelien gazdag választékából.

Éttermekben természetesen nem csak ünnepekkor jellemző a svédasztal, amelyről a vendég egy meghatározott összeg kifizetése mellett annyit és annyiszor vehet, amennyit akar.

A svédasztal eredete a nagy paraszti ünnepségekig, lakodalmakig nyúlik vissza. Az északi országokban szokás volt, hogy a vendégek mind hoztak magukkal valamiféle finomságot, a sör illetve később a pálinka viszont a házigazda feladata volt.

A svéd arisztokrácia körében a tizennyolcadik század elejétől a tizenkilencedik század derekáig nagy divatja volt a vacsorát megelőző aquavit buffet intézményének. A nagyméretű asztalokon különféle halakat, húsokat, vajat, sajtot, gyümölcsöt és pálinkát tálaltak. (Az aqua vitae alatt, amely szó szerint az élet vizét jelenti, a pálinkát értették.) A „terülj, terülj asztalkámat” pedig gazdag vacsora követte.

Később az arisztokrácia mindennapos étkezése az éttermekben is megjelent, és ezzel párhuzamosan ünnepek alkalmával megmaradt a kisközösségekben is.

A hét napjainak eredetével kimerítően foglalkozik Tótfalusi István Magyar Szótörténeti Szótára ad választ a kérdésre.
 

• Hétfő: A hét és a fő (fej) összetétele
  
   
• Kedd: A két számnév ket- tövéből ered -d sorszámnévképzővel. Az elnevezésre a szláv nyelvek adhattak példát, amelyekben a hét napjait jobbára sorszámmal jelölik. A mai forma az alábbi úton alakulhatott ki: keted → keteden → ketden → kedden → kedd
  
   
• Szerda: Szláv eredetű szó (szlovén: sreda, szlovák streda), voltaképpeni jelentése ’közép’; a korábbi, vasárnappal kezdődő hét középső napjára utal.
  
   
• Csütörtök: Szintén szláv eredetű, valószínűleg a szlovén csetvrtek alakból ered, amelynek jelentése ’negyedik’.
  
   
• Péntek: Ugyancsak a szláv nyelvekből került a magyarba: szlovén - petek, szlovák – piatok. Ezek a szláv pet, piat (öt) származékai.
  
   
• Szombat: A magyarba a szláv nyelveken keresztül került: szerb - subota, szlovén, szlovák sobota, amelyek a héber sabbath (pihenőnap) származékai.
  
   
• Vasárnap: A vásár és a nap összetétele. Eredetileg a hetivásár napját jelentette, amelyet célszerűen a heti pihenőnapon tartottak, s olyan helyen, ahova templom is vonzotta az embereket.
   

Az évek ma is használatos évszámozása Dionysius Exiguus római apáthoz kötődik, és 527-ben vezették be. Az apát becslést készített Jézus születési idejére vonatkozóan, ezt az évet nevezték el az első évnek.

Az ezelőttiek lettek a Krisztus előtti (latinul: a.C.n. - Ante Christum Natum; angolul BC – Before Christe), az ezt követők pedig a Krisztus utáni évek (latinul: AD – Anno Domini (az Úr évében), angolul szintén ezt rejti az AD rövidítés, nem pedig az After Death szókapcsolatot).

Ebben a rendszerben nulladik év nem létezik, az első év pedig a második év kezdetével ér véget. Ez az oka, hogy a XXI. század is 2001-gyel és nem 2000-rel kezdődött hivatalosan.

Érdekesség, hogy évszámításunk tulajdonképpen tévedésen alapul, a mai ismereteik szerint ugyanis Krisztus nem 2010 éve, hanem korábban született. A különböző becslések szerint legkevesebb 4-7 év eltérés lehet születése és az időszámítás kezdete között.

Körülbelül 400 év kellett ahhoz, hogy a Dionysius Exiguus által bevezetett évszámozás széles körben elterjedjen. Később ezt összekapcsolták a hónapok hosszát, valamint az évet meghatározó juliáni naptárral, és ezt reformálta meg 1582-ben XIII. Gergely pápa.
 

A szólásban szereplő Makónak semmi köze az általunk ismert dél-alföldi városhoz, annál inkább egy borissza Makó nevezető magyar vitézhez. A "messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" szólás ugyanis a keresztes hadjáratok idején keletkezett.

Makó vitéz 1217 - ben II. András királlyal indult a Szentföldre. A magyar sereg bérelt velencei hajókon utazott. Makó vitéz a hosszú út fáradalmait tüzes borokkal feledtette. Amikor végre egy szép várost pillantott meg, melynek tornyairól a kereszt jelei intettek feléje, azt hitte, elérték Jeruzsálemet, és nyomban imádkozni kezdett. Pedig csak Spalato (Split) volt az. Így lett Makó vitéz a magyar keresztes had máig legismertebb katonája.

Egy prózaibb elmélet szerint a Szentföldön általában a hajók Accre, másként Accoban kötöttek ki, és amikor megérkeztek a keresztes hadak, akkor azt hitték, hogy már Jeruzsálemben vannak, azért mondták, hogy messze van, mint Acco Jeruzsálemből. Elképzelhető az is, hogy ebből az Accoból lett, Makó, de nincs rá bizonyíték, hogy ez lenne a hiteles magyarázat.

A mai Makó neve egyébként a keresztes hadjáratok idején még Felvelnök volt. Első virágzása a 13. század második felére esett, amikor a Csanád nemzetséghez tartozó Makó bán volt a földesura. Az 1299. évi oklevél már így említette: "Felvelnök, amelyet újabban Makófalvának neveznek".

A harminckét lapból álló magyar kártya ma ismert változata először 1830-ban került piacra Schneider József pesti könyvkereskedő jóvoltából. A lapok négy színbe – piros, zöld, tök, makk – csoportosíthatók, és mindegyik színből van Alsó, Felső, Király, Ász, valamint római számmal jelzett lapok héttől tízig.

Az alsókon és felsőkön szerepel az ábrázolt személy neve is, ám sokak számára ismeretlenek ezek a személyek.

Nos, ők egytől egyig Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának szereplői. Schiller 1803-1804-ben írta művét a svájci szabadságharcról, mely során Schwyz, Uri és Unterwalden szabad őskantonok fellázadtak Habsburg Albert helytartói ellen. A drámának sajátos aktualitása volt ebben az időszakban Magyarországon is, így hamar a Habsburg-ellenesség jelképévé vált.

A Schneider József alkotta lapokon a főbb szereplők láthatók, és nem csak a pozitív hősök. A kérdésben szereplő Geszler Hermann (Hermann Gessler, piros felső) volt Schwyz és Uri tartományok gonosz császári helytartója, akit Schiller szerzői utasítása szerint lovon ülve, öklén sólyommal kell megjeleníteni a színpadon – és ez a kártyalapon is így történt.

A többiek már valóban szabadságharcosok: Reding Itel főbíró (tök alsó), Harras Rudolf (makk alsó), Kuoni, a pásztor (piros alsó), Rudenz Ulrich (zöld felső) és Stüszi vadász (tök felső), aki a drámában még csőszként szerepelt, csak a kártyaábrázolás miatt gondolták róla, hogy vadász, és később így maradt fenn a neve. Fürst Walter (zöld alsó) Tell Vilmos apósa, maga Tell Vilmos pedig a makk felsőn szerepel.

A számozott lapokon is a dráma különböző jelenetei, helyszínei láthatók.

A Magyarországon kitalált kártya – amelyet Tell-kártya néven hoztak forgalomba – a korabeli Osztrák-Magyar Monarchia területén és a környező országokban is népszerűvé vált, így Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Románia és Nyugat-Ukrajna lakói is ismerték/ismerik a magyar kártyát.
 

A mák mint a szerencse szinonimája a héber/jiddis eredetű mázli szóból ered. A szerencsét héberül „mazal”-nak, és ebből eredően jiddisül „mázl”-nak nevezik.

A jiddis a kelet- és közép-európai, askenázi zsidók nyelve, a héber és a német nyelv furcsa elegye. A XX. század első felében Magyarországon még 250 ezren beszéltek jiddisül, bár a hazai zsidóság ekkor is a magyart tartotta anyanyelvének.

A pesti szlengbe sok héber/jiddis szó beépült, melyeket ma is alkalmazunk. A teljesség igénye nélkül néhány példa: haver, melák, böhöm, jampec, gajdol, majré, kibic, hapsi, tróger, séró, srác.

A mák egyértelműen a mázli szóból ered a szerencse szlenges megjelölésére. A szóhelyettesítés oka az, hogy a mák szó rövidebb, valamint az a szleng meg-megújulásában központi elem, hogy az egyes szavak, kifejezések folyamatosan átalakulnak, elferdülnek, hogy a nyelv ne váljon megszokottá, unalmassá (és még véletlenül se beszéljünk ugyanúgy, mint szüleink generációja).
 

A mézet sokan szeretik, de ugyan ki tudja azt, hogyan lesz a méz? A méhek készítik el, vagy az általuk összehordott virágnedvekből természetes vegyi folyamatként alakul ki?

Linné, a nagy svéd természettudós, a háziméhet mézcsinálónak, "Apis mellifera"-nak nevezte igen találóan. A méhek ugyanis a mézet nem gyűjtik, hanem az összegyűjtött nyersanyagból állítják elő. Ez a nyersanyag a közismert nektár. A virágok nektárját általában a három hetesnél idősebb méhek gyűjtik. Ez igen nagy munka, hiszen egy kg akácmézhez 50 ezer, egy kg baltacimmézhez kb. egymillió méh rakománya szükséges! A méh repülésekor 14 km-s sebességgel fél testsúlynyi rakományt cipel. Azt jelenti ez, mintha egy 70 kg-os felnőtt 35 kg teherrel száguldana naponta 20-30 km-t.

A nektár felvételekor a méh a szájába torkolló mirigyváladékkal azt kissé hígítja. A kasban aztán vagy maguk öntik a sejtekbe a nektárt, vagy otthon ülő méheknek adják át. Ezt követi a vegyi átalakítás és a sűrítés. A vegyi átalakítás során a mirigyváladék hatására a nektárban levő nádcukor egy része szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá alakul át. A nektárt elpárologtatással sűrítik. Ezért a méhek a nektárt nyitott szájukba veszik, és gyorsan mozgatják, azután lenyelik, majd újra szájukba nyomják. A kb. 10 percig tartó mozgatáskor a csepp a levegővel érintkezve veszít víztartalmából, s részben újabb mirigyváladékkal is keveredik. A nektárt a sejtek belsejében is szétkenik, így a nagy felületről a víz is könnyebben elpárolog. A kaptárban levő párát a szárnymozgatásukkal keltett légáramlattal távolítják el. (50 kg-os mézgyarapodáskor kb. másfél hektoliter víz távozik!) Egy részük a lépeken, más részük a kijárat körül gyors ütemben annyira mozgatja a levegőt, hogy a kijárathoz tett égő gyufaszál lángja - a légáramlatnak megfelelően - egyik oldalon befelé, a másikon kifelé hajlik. Ha a méz kellően besűrűsödött, a mézzel telt sejteket a munkások viaszlappal befödik. A méhkas élete tehát tulajdonképpen egy vegyi gyáréhoz hasonlít.

A rosszmájúak szerint: A Valentin Napot csak a virágosok találták ki, hogy még egy alkalmat teremtsenek bevételeik gyarapítására, azonban ennél jóval valószínűbb, hogy a szerelem ünnepének hagyománya sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt gondolnánk, s talán éppen nagy múltja miatt nem tudjuk egyértelműen, hogy honnan is eredeztethető.
 
  A történet szerint Valentin létező személy volt, egy katolikus pap, aki az I. sz. II. században folytatta áldásos keresztényi tevékenységét (ami szerelmespárok összeesketését jelentette titkos szertartásokon, hiszen a fiatal férfiak számára a minőségibb katonai szolgálat elérése érdekében akkoriban a házasság tiltott dolognak számított), amit az akkori kor keresztényüldözése miatt II. Claudius római császár börtönnel és halálbüntetéssel "jutalmazott". A legenda szerint Valentin visszaadta a börtönőr leányának szeme világát, s kivégzése előtt (február 14-én) még elküldte üzenetét: "A Te Valentinod". Más elképzelések szerint Valentin magának küldte el ezt a kis üzenetet vigasztalásul, s megint más elgondolások alapján a börtönőr leánya írta Valentinnek hálája jeléül.
   
  Egy másik tézis egy kevésbé költői, ám annál realisztikusabb történelmi ténnyel is összekapcsolja a szerelmesek ünnepét: mégpedig Juno istennő ünnepével. A Római Birodalomban ugyanis minden évben február 15-én az istennő tiszteletére ünnepélyt rendeztek, melyen éltették a tavasz érkezését és a szerelmet, egészen addig, míg i.sz. 496-ban Gelasius pápa el nem rendelte, hogy az addigi Lupercalia ünnep helyett egy nappal korábban, február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek.

  A középkorban más országokban is elterjedtté vált a Valentin Nap, így például az angolok már 1446-ban ünnepelték. A leányok szív alakú lapra írták szerelmük nevét, majd a fiúk kabátjára tűzték azt.
  Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek is.
  A XIX. században pedig már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek február 14-én. Ebben az időben egy durva változata is elterjedt ennek a szép hagyománynak: megjelentek a karikatúrákat és a sértö verseket tartalmazó Valentin-napi kártyák, melyek mára szinte teljesen a feledés homályába vesztek, az egyetlen, ami talán erre a durva szokásra emlékeztethet minket azok a kedvesen viccelődő és évődő baráti üzenetek.

Valentin Napi érdekességek:

• A legdrágább Valentin-napi ajándékkal egy indiai uralkodó lepte meg kedvesét 1891-ben: a gyémántokkal kirakott elefántcsont készlet ára 520 ezer dollár volt.
• Az angol férfiak 73%-a lepi meg ezen a napon virággal kedvesét.
• Egy meglepő felmérés szerint az angol nők 15%-a lepi meg magát virággal.
• A Vatikán a mai napig 17 Szent Valentint tart nyilván.
• A középkorban úgy hitték, hogy a madarak ezen a napon kezdik meg a párzást.

Erre két magyarázat is van. Az egyik egy legenda. Eszerint amikor Hunyadi Mátyás gyermekkorában játszadozott, egyszerre csak nagy szárnycsattogást hallott. Jöttek az angyalok, hozták a koronát, hogy a fejére tegyék. Megrémült a kis Mátyás, nagyot sújtott az öklével, és éppen a keresztet érte a csapása. Azóta ferde.

Nyilvánvaló, hogy ez a legenda messze jár a valóságtól. A másik mendemonda már történeti. Eszerint a kereszt akkor görbült volna el, mikor bajor Ottó 1305-ben a Venceltől visszakapott koronát tokba zárva és nyeregkápára akasztva hozta hazafelé, és Fischamendnél leejtette, elvesztette.

A magyarázat történeti ugyan, de mégiscsak monda. A kereszt görbeségének oka kevésbé romantikus. Az egymásra boruló pántok közepén egy nyílás van. Ide erősítették be, eredetileg függőlegesen, a keresztet. Ez a nyílás vagy furat kitöredezett, nagyobb lett. A kereszt alsó gömbjének szege lazán van benne. Vagyis az hol erre, hol amarra dől.

A tüsszentés nem "kedves egészségünket" szolgálja, sőt legtöbbször a közelgő náthát jelenti be. Orvostudományi és élettani alapon tehát ennek az udvariassági formulának az eredetét egyáltalán nem tudjuk megmagyarázni. Választ az őstörténet, a néprajz, a mitológia és a vallástörténet ad. Feljegyezték, hogy Afrika egyik kis néger államában, Monomopatában nagy esemény volt a király tüsszentése. Ha ez megtörtént, akkor különféle szertartások és imák között kihirdették az egész országban, hogy a legkisebb alattvaló is elrebeghesse jókívánságait, és imádkozhassék ura egészségéért. Azt tartották ugyanis, hogy Monomopata ura egy-egy tüsszentésével a kártékony szellemek, gonosz démonok egész rajától szabadul meg. Az ehhez hasonló példákat bőséggel sorolhatnánk a természeti népek köréből: Afrikától Guineán át a floridai indiánokig. Ehelyett inkább a régi mítoszok világában kutassunk.

A régi héber legenda szerint a legelső időkben az ember egész életében csak egyetlenegyszer tüsszentett, de akkor is bele kellett halnia, így volt ez egész Jákobig, akinek megengedte az Isten, hogy annyit tüsszenthet életében, amennyit akar, és mégse pusztul el tőle. Ennek ellenére a tüsszentés általi halál félelme tovább élt az emberben, és ezért üdvözölték egymást az "egészségére" felkiáltással ilyen "félelmetes" alkalmakkor.

A görögöknél is hasonló fontossága volt a tüsszentésnek. Az Odüsszeiában egyenesen jóserőt tulajdonítanak neki, s még Arisztotelész is feljegyzésre méltónak ítéli, hogy a nép a tüsszentést Isten által küldöttnek tekinti, a köhögést azonban nem...

Vizsgálódásaink eredménye tehát az, hogy a "kedves egészségére" udvariassági formula az ősidőkben vallásos eredetű varázsmondás volt. Az ártó démonok távozását vagy az istenség üzenetét jelentette.

S ha már itt tartunk, említsük meg azt is, hogy a földkerekség legkülönbözőbb népei, mikor ásítanak, kezüket a szájuk elé tartják. Számunkra ez ma már szintén csak illemszokás, de a néprajzi kutatások alapján kétségtelen, hogy a rontó démonok besurranása elleni védekezés maradványa. Ezeket az ősi, szívósan továbbélő, de ma már eredeti jelentésüket elvesztett hagyományokat "csökevényeknek" nevezi a tudomány.

A gyűrű alakja megszakítás nélküli kör: nincs eleje, nincs vége. Ezért az ókorban, az egyiptomiaknál is a végtelenséget jelképezte. Az emberi képzeletnek innen csak egy lépést kellett tennie ahhoz, hogy a gyűrűt a végtelen hűség, a soha el nem múló szerelem jelképének tekintse. Nem tudjuk, hogy ennek a gondolatnak emléke a 16. században általánosan élt-e, vagy Balassi Bálint költői meglátása, hogy menyasszonyának ezekkel a szavakkal küld gyűrűt:

De az eljegyzési gyűrű használata sokkal prózaibb eredetű. Ősi szokás szerint a vőlegény, vagyis a vevőlegény megveszi az "eladó" lányt. A házasság megkötése előtt foglalót, zálogot adott, később már csak jelképesen.

Nem tudjuk, hogy a gyűrű mikor lett ilyen jelképes zálog. Ezt a szokást a rómaiak már ismerték, az eljegyzési gyűrű náluk vaskarika volt. A jegygyűrű használata tehát világi eredetű. A szokást később a keresztény egyház is szentesítette; gyűrűt megáldó formula már a 11. századból ismeretes. Eleinte csupán a menyasszony kap a házasság szertartásában gyűrűt, s csak a 13. századtól kezd mindkét házasfél jegygyűrűt viselni.

Meg kell állapítanunk, hogy a jegygyűrűnek csak újabb időben alakult ki egységes típusa, csak a 19. századtól következetesen sima karika. Alakja korábban meglehetősen változatos volt. A középkorban a köves gyűrűt használták, de a két egymásba fonódó kéz és az úgynevezett ikergyűrűk is kedveltek voltak. Luther Márton eljegyzési gyűrűje a keresztre feszített Krisztust ábrázolta. S hogy a gyűrűproblémához végezetül hozzáadjunk egy színfoltot, megemlítjük azt a jegygyűrűt, melyet a velencei dózse dobott a tengerbe, így jelképezve a város "eljegyzését" az Adriával.

A víz, mint testünk legjobb információ hordozója. A víz testünket 70%-ban birtokolja, az agyunk pedig 90%-ban tartalmaz vizet. A víz egy olyan információ-hordozó, amely minden rezgést, rezdülést felvesz, és azt eljuttatja a szervezet minden egyes sejtjéhez. (A vízben vannak különböző alakos elemek, enzimek, hormonok, tápanyagok, ásványi anyagok, oxigén, és ettől válik vérré.)

A vér eljut minden sejthez, eljuttatva azokhoz a tápanyagokat és oxigént, majd onnan visszahozza a salakanyagokat, amelyeket a vese, a máj dolgoz fel és ürít ki a testünkből. Ha a vízre különböző információkat viszünk fel akár a hallásunkon, akár az agyunkba más érzékszervünkön keresztül bejutott egyéb módon, ez mind a vízzel jut el testünk minden sejtjéhez. A laborvizsgálatok is arról szólnak, mindig a vért nézik, hogy milyen anyagok szaporodnak el benne, milyen anyagok hiányoznak belőle. S ezek megállapításával következtetni tudnak a betegségre.

De ha valaki egy nagyon rossz hírt hall, és egyébként tökéletesen egészséges ember volt, a nagyon rossz hír hatására minden kémiai anyag felborul a szervezetében. Ha ekkor csinálnának egy vérvizsgálatot, az eredmény megdöbbentő lenne, láthatóvá válna, hogy szinte az életfunkciói is veszélyben vannak. Érdekes módon, amikor kiderül, hogy a kapott rossz hír nem is igaz, és az illető megnyugszik, abban a pillanatban helyreállnak ezek a funkciók és természetesen a leletek is ezt mutatják. Ezért fontos, hogy megváltoztassuk a szervezetünkben a zavarokat okozó hatásokat ; rossz helyen való fekvés, vagy egy rossz környezetben való tartózkodás -, mert akkor az addig jelentkező zavarok ennek hatására szinte el is múlnak.

Ezt nagyon jól bizonyította egy Emoto nevű japán fizikus-orvos, akinek a vízzel történő kutatásai világszenzációvá váltak. Emoto desztillált vizet használt kísérleteihez, amiben semmilyen információ nincs. Erre az információ nélküli vízre különbözőképpen rezgéseket vitt fel. Pl. két hangszóró közé tett egy pohár vizet, majd Mozart, Beethowen, Chopin műveket, heavy metal zenét, népdalokat "hallgattatott" a vízzel, majd mindegyiket lefagyasztotta és mikroszkóp alatt megvizsgálta. Az eredmény megdöbbentő volt, ugyanis óriási különbségek jelentkeztek a vízkristályokban. A normál állapotban lévő vízkristályok hatszögletű kristályszerkezetet alkotnak, mint a hópihe.

Emoto kísérlete bizonyította, hogy amennyiben bármilyennegatív tartalmú "utasítást" adtak a víznek  - pl.: csináld magad, hagyj békén, megöllek -, akkor ez a hatszögletű kristályszerkezet azonnal szétesik, és valami nagyon furcsa alakzatot hoz létre. Abban a pillanatban azonban, amint pozitív információt sugároznak felé - mint pl. szeretlek, gyönyörű vagy -, a hatszögletű kristályszerkezet azonnal létrejön. Sőt, nagyon különös, hogy a magyar szeretlek szó talán az egyetlen, amelyiknek a felső ága kettéválik, mondhatnám azt, hogy férfi és női dominanciára, mert a magyar szeretlek szónak különleges jelentősége van. A magyar népre egyébként a 7-es szám a jellemző, a motivált. Emoto kipróbálta azt is, hogy különböző forrásokból, szent kutakból származó vizet - pl. a lourd-i szentforrásból -, és meglepő volt, milyen gyönyörű, határozott formát mutat ez a kristály. Ha egy ilyen tökéletes szerkezetű víz bekerül a szervezetünkbe, az átformálja a testünkben lévő vizet, mert egy erősebb rezgés mindig átinformálja a gyengébbet.

Az életben mindig van választás, csak néha egyszerűbb úgy hinni, hogy nincs...

Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés, s miféle elszigetelt emlék rejtőzik benne.

Ágról szakadt annyi, mint: élhetetlen szegény ember. Összefügg az akasztófáról szakadt kifejezéssel, amely olyan embert jelentett a régi világban, aki – bár annak rendje-módja szerint fölakasztották – elevenen esett le az akasztófáról, mert a kötél elszakadt. S ezért megkegyelmeztek az életének, de az országból kiutasították, földönfutóvá lett.

Agyafúrt annyi, mint eszelős, bolond, együgyű, másik jelentése szerint pedig ravasz. Eredetét az orvostudomány története magyarázza, ugyanis a koponyalékelés, a trepanáció a koponyának, az agyüregnek megfúrása, amelyet a középkorban a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmazták, így az elmebetegeket is trepanációval próbálták gyógyítani.

A „bottal ütheti a nyomát” jelentése hiába üldöz valakit, el nem érheti, mert már elmenekült. Ez a kifejezés a vadászéletből ered. A hajtók szokták bottal verni az avart, a bokrot, hogy a vadat felzavarják és a puskacső elé hajtsák.

Dugába dől egyenlő azzal, ha valamely szándékunk vagy tervünk, amelyhez nagy reménységet fűztünk, nem sikerül. A szólás a kádármesterségből ered, és a hordó dongáinak, dugáinak összedőlésére utal. Régen, mikor még a boroshordókat is faabronccsal kötötték, a dugába dőlés gyakori dolog volt.

Egy követ fújni vagyis titkon egyetérteni, összeesküdni… Abból a nemzetközi babonából ered, hogy a kígyók, mikor tavasszal párzás idején összebújva sziszegnek, szájukból tajtékot fújnak, a tajték megkeményedik és kővé válik. Ez az a csodaerejű kígyókő, mellyel különféle betegségeket gyógyítanak.

A "kosarat kap" kifejezés német eredetű, s egy ősrégi szokás emlékét őrzi. A lovagvilágban a szerelmes ifjú áldozatkészsége bebizonyításául nem a kapun, hanem a várkastély ablakán szerette megközelíteni imádottját. Gyakran a hölgy maga is segítette oly módon, hogy kötélre erősített kosarat bocsátott le érte. Ha az ifjú udvarlása nem volt kívánatos, akkor feneketlen kosarat bocsátottak le neki, amiből megérthette, hogy nem lelt meghallgatásra.

A „köti az ebet a karóhoz” szólásban, mely azt jelenti, hogy valaki nagyon erősen ígér valamit, fogadkozik, hogy így lesz, úgy lesz – a falusi ember életének egy gyakori jelenete rögződött meg. A házőrző kutya nem szívesen látja az idegent, aki csak a házbeliek védelme alatt mer beljebb kerülni. Gyakran csak úgy tudták az idegent a vadabb kutya támadásától megvédeni, hogy a kutyát lánccal, szíjjal vagy kötéllel odakötötték az óljához. Innen ered a szóláshoz kapcsolódó ígéret és fogadkozás jelentése. Néha aztán a kutya elszabadul vagy meg se volt kötve, innen a kifejezés gúnyos éle, hogy ugyancsak köti az ebet a karóhoz, de majd elválik, mi lesz belőle, megtartja-e a szavát…

Azt, hogy „ráterítik a vizes lepedőt” és „nem viszi el szárazon” akkor mondják, ha valakire ráolvassák a mulasztásait, a gyarlóságait vagy a bűneit. A szólás magyarázatát az orvostudomány története adja meg. Az régi orvoslás azon módszerére utal, amely bizonyos betegségeket hideg vizes begöngyöléssel igyekszik gyógyítani, s a betegnek csupasz testére valóban ráborítja a vizes lepedőt, hogy elűzze a bajt, a betegséget.

Vesszőfutást áll ki az, aki sok ember ócsárló ítéletét hallgatja végig, védekezés nélkül. A vesszőfutás eredetileg lándzsafutás volt, az elítéltnek, főleg katonának, lassan kellett végighaladnia két sor lándzsás között, akik egyenként beledöfték lándzsájukat, míg a boldogtalan holtan nem rogyott össze. A lándzsát később vesszővel helyettesítették, de a büntetés legtöbbször így is halálos volt.

Mai naptárunk az ősi Babilóniában alakult ki. Fejlett csillagászati ismereteik alapján ők osztották először az esztendőt 12 hónapra, a nappalt és az éjszakát 12-12 órára. Az antik görögöknél is 12 hónap volt. Ám egyik népnél sem január elseje volt az esztendő első napja. Nem is lehetett, mert a görög év a hold váltakozása folytán vagy június, vagy július végén kezdődött. Ám ugorjunk egy kicsit előre az időben: egészen a római korig!
 
A legősibb római naptárnak - amelyet Numa király naptárának is neveznek - csak 10 hónapja volt: az év márciussal kezdődött és decemberrel végződött. A hónapok ősi sorrendje: Martius, Aprilis, Maius, Junius, Quinctilis, Sextilis, September, October, November, December. Ezek a hónapok nem igazodnak pontosan se a hold, se a nap járásához; látszik, hogy ez a naptár a földművelők használatára készült, akik a téli hónapokat afféle üresjáratnak tartották. A római köztársaságkori év 12 holdhónapból állt, összesen 355 napból. Ez az év is még márciussal kezdődött, de hónapjaihoz hozzácsapták a januárt és a februárt is. A régi elnevezéseket azonban nem változtatták meg, s így a mai napig is a kilencedik hónapot hetediknek (latinul septem = hét), vagyis szeptembernek hívjuk, a tizediket pedig nyolcadiknak és így tovább.

 Később azonban, i. e. 153-ban a konzulnak az addig bizonytalan hivatalba lépési napja január 1-jére esett, és ettől kezdve ez lett az esztendő első napja. Az újév rögzítésénél bizonyára közrejátszott az a körülmény is, hogy Janus isten, akiről a januárt elnevezték, a kezdet és a vég ura volt. A köztársaságkori naptár azonban még a holdhónapokon alapult, és az év 355 napból állt. A mai, 365/366 napos évből álló naptárunkat szintén egy római kori kiválóságnak, Julius Caesarnak köszönhetjük.

Gondolom midenkinek ismerős a smiley fogalma vagy ha úgy írom, hogy :) akkor már biztos mindenkinek világos miről van szó. Manapság a gyakran használt "mosoly" nem volt mindig ilyen közkedvelt, de nézzük honnan is indult az őrület...

Ahogy a legtöbb találmány esetében, itt sem teljesen egyértelmű, hogy ki volt az első, aki az írásjelekből különféle arcokat formázó hangulatjelet kiötlötte, legtöbben mégis egy amerikai professzort, Scott Fahlmant tartják a smiley atyjának. A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetem kutatója egy 1982. szeptember 19-én keltezett levelében javasolta a kettőspontból, kötőjelből és egy zárójelből álló karaktersort a komolytalan, ironikus, poénos megjegyzések jelölésére. Tegyük hozzá, akkor még csak szakmai berkekben használták, ám az internet elterjedésével elképesztő gyorsasággal épült be mindennapi kommunikációnkba. Az egyetemek és laborok után a világhálót, majd a mobilkommunikációt is meghódította, olyannyira, hogy bár e jeleket ritkán használják, több száz, nem csupán a hangulati töltést (jókedv, szomorúság, értetlenség, harag, sértettség stb.) kifejező szmájli született az utóbbi években, és a pizzától a Mikuláson át a pápáig számos személyt és tárgyat is „írásjelekbe öntöttek".

Visszatérve még az eredetre, egyes források szerint egy Kevin McKenzie nevű fiatalember volt, aki 1979. április 12-én egy hasonló ötletből kifolyólag levelében leírta az első ilyen ikont, amelyre azonban akkor senki sem volt vevő. Mások szerint mindkettejüket megelőzték egy PLATO nevű oktatási rendszer feltalálói, akik már 1972-ben szmájlikat küldözgettek egymásnak. Komoly kutatómunka után 2002-ben sikerült végre elbányászni Fahlman húsz évvel korábbi levelét, s meglett McKenzie üzenete is, sőt, még a PLATO emotikonjai is előkerültek. Eszerint valóban ők az ősatyák, ám mivel korán jött ötletük akkoriban nem aratott sikert, nem is foglalkoztak a fejlesztésével.

Néhány smiley:

:-Q - Fogalmam sincs miről beszélsz

:+( - Sért a megjegyzés

<^O^> - Hangosan kacagok

További jelek a szótárban - bdeg.sopron.hu/~imo/smile.htm

Ha csak a magyar hosszú szavakban gondolkodunk, akkor a legtöbb olvasónak a megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért szó jut eszébe, ami tényleg nem rövid szavunk, hiszen 44 írásjegyből áll. Viszont vannak ennél hosszabb magyar szavak is, például: elkelkáposztástalaníthatatlanságoskodásaitokért ami 47 írásjegyből tevődik össze, vagy a töredezettségmentesítőtleníttethetetlenségtelenítőtlenkedhetnétek ami a maga 65 írásjegyével az élmezőnyben van.

Mi a helyzet, ha globálisan nézzük ezt a témát? A dobogós szavak tényleg hosszúak, talán az emberi képzelet számára olykor felfoghatatlan, hiszen az aranyérmes szó ami a leghosszabb szó a világon több mint 100.000 írásjegyből tevődik össze. 

3. Helyezett:

A német nyelv egy mesterségesen létrehozott összetett szava, a Hottentotterstotterrottelmutterlattengitterkotterbeutelrattenhottentottenatten-taterfünderhottentottenkriminalbeamte (116 írásjegy), melynek jelentése: ponyvával lefedett kenguru-ketrecbe zárt, buta és dadogós fiúgyermekű hottentotta anyukát megölt hottentotta gyilkost megtaláló hottentotta rendőrtisztviselő (azaz érthetőbben (mondatba foglalva) egy olyan hottentotta rendőrtisztviselő, aki megtalált egy olyan hottentotta gyilkost, akit bezártak egy kenguruketrecbe és megölt egy olyan hottentotta anyukát, akinek a fia buta és dadogós).

2. Helyezett:

Egy kitalált ételnek a neve, melyet Arisztophanész görög költő használt a "Nők ünnepe" című művében: Lo­pa­do­te­ma­kho­se­la­kho­ga­meo­kra­nio­lei­psa­no­dri­my­po­trim­ma­t-
o­sil­phio­ka­ra­bo­me­li­to­ka­ta­ke­khy­me­no­ki­khle­pi­kos­sy­pho­phat­to­pe­ri­ste­ra­lek­try­o­n-
op­to­ke­phal­lio­kig­klo­pe­lei­o­la­gōi­o­si­rai­o­ba­phē­tra­ga­nop­te­rý­gōn, amely 183 írásjegyből áll (eredeti görög írásmódján a szó 171 írásjegyből áll:
λοπαδοτεμαχοσελαχογαλεοκρανιολειψανοδριμυποτριμματοσιλφιοκαραβομε-λιτοκατακεχυμενοκιχλεπικοσσυφοφαττοπεριστεραλεκτρυονοπτοκεφαλλιοκι-γκλοπελειολαγῳοσιραιοβαφητραγανοπτερύγων

1. Helyezett:

A világ leghosszabb szava egy kémiai név, a Titin nevű protein teljes neve. A titin a legnagyobb protein, amit eddig találtak. A protein kémiai neve 189,819 írásjegyből áll (aki kíváncsi a teljes névre:

http://www.sarahmcculloch.com/luminaryuprise/longest-word.html

A szerencsebambusz már évek óta hódít a Magyar virágkedvelők körében. De akinek még nincs, az se maradjon le, gyorsan szerezzen be egy szerencsét hozó csodanövényt. Az eredeti neve: Dracaena sanderana. Ebből a növényből alkották meg az ügyes kertészek a szerencsebambusz vagy Lucky Bamboo névre hallgató, nálunk is elterjedt kis növényt.

Ennek a növénynek a neve: Lucky Bamboo, de semmi köze sincs a bambuszok világához, hiszen a bambuszok több méter magasra megnövő kerti növények.

Bizony kedves növénybarátok, itt egy kis átverés is van, de aki hisz a fengshui hatásába, mindenképp szerezzen be egy ilyen növényt, mert nem csak ránk, de egész otthonunkra szerencsét hoz ez a növény. És hogy mi ez a különleges közkedvelt növény eredetileg? Dracena! Eredeti neve: Dracaena sanderana. Ebből a növényből alkották meg az ügyes kertészek a szerencsebambusz nevű nálunk is közkedvelt kis növényt. Talán azért is lett ismert a köztudatban világszerte, mert tartása is igen egyszerű, nincs szüksége másra csak vízre. Ma már kapható vágott változata is, de még mindig nagy sikere van a kis színes keleties hatású kerámiatálba összerakott változatnak.

Nálunk a szerencsebambusz rajongók külön vásárolnak fiú, vagyis az egyenes, és lány, vagyis a csavart változatot. Hogy ne legyen magányos a bambusz, ezért párosával állítják a vázába, egy fiú, és egy lány bambuszt. Mit tegyünk, ha megszereztünk egy ilyen csodanövényt? Ne tegyük tűző napra, mert levelei sárgulni kezdenek. Állandóan álljon vízbe a növény gyökere, és ne ültessük le virágföldbe. Kedveli a párás levegőt, ha túlszáraz, meleg helyre tesszük, a növény sárgulni kezd, és elhal.