Kést már a bronzkorban készítettek és használtak őseink; a görögök, a kelták és a germánok pedig már az asztalnál is ezzel vágtak. A rómaiak viszont, ha lakomát rendeztek és fekve falatoztak, a kést csak a konyhában vették elő, ahol a húst falatokra vágták, a vígasságok résztvevői puszta kézzel ettek.

Érdekesség, hogy a kínai evőeszközök között ma sincs kés, csak evőpálcika és porcelán leveseskanál. Európában a 15. században alakult ki az a szokás, hogy a meghívott vendégek kést vittek magukkal, a 17. századtól terjedt el az asztali kés használata.

Kanalat először a kenyér héjából készítettek, majd fából faragták. Kr. e. 4000 évvel Perzsiában, Egyiptomban már fából szépen formázott kanalakat használtak. A 18. században nyerte el a kanál a mai formáját.

Bronzból és vasból készült villák már az ókorban voltak, de ezeket főleg nyársként használták, a középkor kezdetén pedig trancsírozáshoz. A villa elterjedését a középkori férfidivat, a keményített, cső formájú gallér segítette, mert abban nehéz volt az evés. Az első villák kétágú hegyes evőeszközök voltak.

Az első kés-kanál-villaegyüttes az 1600-as években jelent meg Párizs híres éttermében, a Canard Tour d’Argerd-ban.