A harminckét lapból álló magyar kártya ma ismert változata először 1830-ban került piacra Schneider József pesti könyvkereskedő jóvoltából. A lapok négy színbe – piros, zöld, tök, makk – csoportosíthatók, és mindegyik színből van Alsó, Felső, Király, Ász, valamint római számmal jelzett lapok héttől tízig.

Az alsókon és felsőkön szerepel az ábrázolt személy neve is, ám sokak számára ismeretlenek ezek a személyek.

Nos, ők egytől egyig Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának szereplői. Schiller 1803-1804-ben írta művét a svájci szabadságharcról, mely során Schwyz, Uri és Unterwalden szabad őskantonok fellázadtak Habsburg Albert helytartói ellen. A drámának sajátos aktualitása volt ebben az időszakban Magyarországon is, így hamar a Habsburg-ellenesség jelképévé vált.

A Schneider József alkotta lapokon a főbb szereplők láthatók, és nem csak a pozitív hősök. A kérdésben szereplő Geszler Hermann (Hermann Gessler, piros felső) volt Schwyz és Uri tartományok gonosz császári helytartója, akit Schiller szerzői utasítása szerint lovon ülve, öklén sólyommal kell megjeleníteni a színpadon – és ez a kártyalapon is így történt.

A többiek már valóban szabadságharcosok: Reding Itel főbíró (tök alsó), Harras Rudolf (makk alsó), Kuoni, a pásztor (piros alsó), Rudenz Ulrich (zöld felső) és Stüszi vadász (tök felső), aki a drámában még csőszként szerepelt, csak a kártyaábrázolás miatt gondolták róla, hogy vadász, és később így maradt fenn a neve. Fürst Walter (zöld alsó) Tell Vilmos apósa, maga Tell Vilmos pedig a makk felsőn szerepel.

A számozott lapokon is a dráma különböző jelenetei, helyszínei láthatók.

A Magyarországon kitalált kártya – amelyet Tell-kártya néven hoztak forgalomba – a korabeli Osztrák-Magyar Monarchia területén és a környező országokban is népszerűvé vált, így Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Románia és Nyugat-Ukrajna lakói is ismerték/ismerik a magyar kártyát.