A hét napjainak eredetével kimerítően foglalkozik Tótfalusi István Magyar Szótörténeti Szótára ad választ a kérdésre.
 

• Hétfő: A hét és a fő (fej) összetétele
  
   
• Kedd: A két számnév ket- tövéből ered -d sorszámnévképzővel. Az elnevezésre a szláv nyelvek adhattak példát, amelyekben a hét napjait jobbára sorszámmal jelölik. A mai forma az alábbi úton alakulhatott ki: keted → keteden → ketden → kedden → kedd
  
   
• Szerda: Szláv eredetű szó (szlovén: sreda, szlovák streda), voltaképpeni jelentése ’közép’; a korábbi, vasárnappal kezdődő hét középső napjára utal.
  
   
• Csütörtök: Szintén szláv eredetű, valószínűleg a szlovén csetvrtek alakból ered, amelynek jelentése ’negyedik’.
  
   
• Péntek: Ugyancsak a szláv nyelvekből került a magyarba: szlovén - petek, szlovák – piatok. Ezek a szláv pet, piat (öt) származékai.
  
   
• Szombat: A magyarba a szláv nyelveken keresztül került: szerb - subota, szlovén, szlovák sobota, amelyek a héber sabbath (pihenőnap) származékai.
  
   
• Vasárnap: A vásár és a nap összetétele. Eredetileg a hetivásár napját jelentette, amelyet célszerűen a heti pihenőnapon tartottak, s olyan helyen, ahova templom is vonzotta az embereket.