Már az ősi kultúrákban (Ázsia, Afrika, Dél-Amerika) is jelen volt a fülbevaló, amelyet vallási és kulturális céllal viseltek, főként az egyén közösségben betöltött szerepét, rangját jelezte.
A fülbevaló kezdetben állati csontokból, csigákból és növényekből készült, sok esetben amulettként viselték.
A nemesfémből készült fülbevalók eredete Perzsiához köthető, ahol nők és férfiak egyaránt viselték ezt az ékszert. A fülbevaló még a katonák általános megjelenéséhez is hozzátartozott.
A középkorban a Délkelet- és Közép-Európában szépen díszített fülbevalókat hordtak, de Nyugat-Európában nem kedvelték, soha nem jött igazán divatba, pedig az olasz reneszánsz alatt a nők drágakövekkel és nagy gyöngyökkel hódították a férfiakat.
A reneszánsz korban nagy hangsúlyt fektettek a szépen megmunkált, cizellált fülbevaló készítésére. Külön érdemes kiemelni Franciaország történelmének azt a szakaszát, amikor a Napkirály uralkodott. A király egész Európa legügyesebb, legnevesebb ékszerkészítőit gyűjtötte maga köré. Fülbevaló tekintetében is ekkor készültek a legkülönlegesebb darabok. A divat ekkor a három kis inga volt, ami drágakőből készült, ezt “girandoles”-nek nevezték. A 18. században mindenki – aki megtehette – briliánst hordott, nem csak nyakékként, de fülbevalóban is.
Néhány száz évvel ezelőtt a hajós emberek között is divatba jött a fülbevaló viselése. Ezt a korabeli leírásokból tudhatjuk, valamint a dokumentum-hűen elkészített kalandfilmekben is láthatjuk. A hajós emberek között a fülbevaló viselésének szimplán gyakorlati oka volt. Úgy gondolták, hogy ha a tengeren éri utol őket a végzetük és tengeri temetést kapnak, akkor is van esélyük arra, hogy holttestüket előbb-utóbb partra veti a tenger. Az értékes fülbevaló szolgált fizetségként annak az embernek, aki gondoskodott az egykori hajós számára a keresztény temetésről.
A rokokóban a lógós fülbevalók játékos mozgékonyságát szerették, a klasszicizmusban pedig pont az ellenkezőjét, a szigorú egyszerűséget. A biedermeier-korszakban ismét odafigyeltek a fülönfüggőkre, színesek lettek, feltűnőek, és főként aranyból és kövekből készültek.
Később ezek a formák cserélődtek, hol eltűntek, hol újra felbukkantak. A 20. században már műanyagból is készítettek ékszereket, fülbevalókat, a nyolcvanas években a nagy, harsány színű fülönfüggők jöttek divatba.
Mára a fülbevaló alapvető darabja mindennapjainknak. Vannak, akik egy bizonyos ékszert hordanak folyamatosan, de sokan inkább egész ékszerdoboznyit halmoznak fel belőle, hogy mindig a legjobb formájukat hozzák az öltözködésben is. Mindig vannak új darabok, új trendek, melyek a fülbevalók között is megfigyelhetők, de ha éppen nincs a legújabb divathoz passzoló ékszerünk, nyugodtan feltehetünk egyet a klasszikusokból.
Akkor is felállok, ha a sors letaszít,
Űzöm és hajtom, ahogy bennem ver a szív!
Tudom, hogy mit akarok és tudom mennyit érek,
Hogy az enyémből nem engedek, de máséból sem kérek!
Van, hogy nem számít semmi, csak a pénzek,
De van, hogy még annál is többet ér a lélek,
A saját életem feletti hatalomra vágyom,
Mert addig érzem, hogy élek míg az álmaimat látom!
