Mióta húzzuk a lábunkra, és vajon hová tűnik mindig a pár egyik darabja?

Közismert tény, hogy valahol, egy messzi-messzi galaxisban létezik egy bolygó, ahol a páratlan zoknik élnek.  Ugyanis rendre veszítik el társukat valahol a szennyestartó és a mosógép között, melyek aztán soha többé nem kerülnek elő. De honnan jöttek?...

Már az ősember is hordott állati bőröket a bokája köré tekerve, hogy védje a lábát a hidegtől, és a járás okozta kidörzsölődéstől. De a kötés tudománya is igen régi keletű: a legelső kötött ruhadarabokról az i. e. 3. évszázadból tudunk. A mai zoknikhoz hasonló lábvédő első, az i. sz. 2. századból származó elődje egy egyiptomi sírból került elő. A gyapjúból készült alkalmatosság eleje a lábujjaknál kettévált, ezzel könnyítve meg a saruszíj beilleszkedését. A sumérok bőrtalpat illesztettek egy textildarabhoz, az ókori görögök és rómaiak pedig gyapjú- vagy pamutszalagokat tekertek a lábuk köré. Az 5. században egy templom mozaikjának tanúsága szerint már hordtak a mai zoknikhoz hasonló, a lábfejet és a lábszárat egyaránt védő, összefüggő ruhadarabot, ám ekkor az még csupán a magas rangú egyházi személyek viselete volt. A középkorban vászonból, damasztból és brokátból készültek a zoknik, melyeket a 12-13. században a férfiak az akkori alsónadrágokhoz rögzítettek (ebből alakult ki később a harisnya).

Évezredeken keresztül a méz volt az emberiség egyetlen édes tápláléka. Számtalan írásos emlék maradt fenn, amelyek bizonyítják, hogy a mézfogyasztás milyen hosszú időre tekint vissza:

10-15 ezer éves emlék egy spanyolországi barlangban mézvadászokat ábrázol, az Ebers-papírusz, 5300 éves egyiptomi emlék, a méz gyógyászati alkalmazásáról számol be.
Emésztésjavítóként, sebgyógyítóként használták, de alkalmazták a halottak mumifikálása során is.

A szegfűszeg nagyon régi fűszer, a legrégebbi kereskedelmi javak egyike. A legelőször indiai és kínai írásokban bukkant fel, a Krisztus előtti Egyiptomban még valószínűleg ismeretlen volt. Ez az értékes fűszer- és gyógynövény Kr. u. 300 körül került, valószínűleg a selyemúton, Egyiptomon és Törökországon keresztül Európába. Nem utolsósorban a szegfűszeg, illetve a vele kapcsolatos kereskedelmi feszültségek vezettek az elmúlt évszázadokban a szegfűszeg hazája körüli elkeseredett háborúskodásokhoz. Csak a 18. század közepén sikerült a magvak és a fiatal növények kiviteli tilalmát kijátszani, és az Indiai-óceán akkori francia szigeteire csempészni, majd ott termeszteni. A növény onnan került tovább, többek között Zanzibár szigetére, amely ma a termesztés legfőbb színtere.

A legenda szerint élt egy pásztor, aki egy nap útra kelt, hogy az isteneknek szentelt Ida- hegyen át hazaterelje nyáját. Amint haladt az úton, egyszer csak azt érezte, hogy az egyik szikla szorosan odavonzza, odaláncolja magához. Az ijedtségtől mozdulni sem mert, és arra gondolt csakis az istenek keze lehet a dologban. Szögekkel rögzített lábbelije és pásztorbotjának vassal borított vége valósággal odaragadt a sziklához, és akárcsak egy varázskéz, fogva tartotta a férfit. A jelenség rendkívül nagy hatással volt rá, ugyanakkor meg is rémisztette, és valamilyen természetfeletti erőt sejtett a háttérben. A pásztort Mágnesnek hívták, és mivel ő bukkant rá akülönlegessziklára, a mágnesvasérc később róla kapta a nevét. Ez az esemény akkor történt, amikor az emberek élete még szorosan összefonódott a természetfeletti erőkkel, amelyekre félelemmel és kíváncsisággal tekintettek. Az eset után a mágnesvasérc keresett árucikké vált, és a mindennapi életben is rendkívül hasznosnak bizonyult. Sokkal gyorsabban lehetett vele tüzet csiholni, később pedig olyan eszközöket készítettek belőle, amelyek megkönnyítették a tájékozódást és az irányok meghatározását. 

Indiai hazájában a gyömbért évezredek óta általános orvosságnak és nagyra becsült fűszernek tartják. Valószínűleg arab fűszerkereskedők hozták a gyökeret az ókori Európába. Kr. Után 200-ban a gyömbér annyira keresett volt, hogy a rómaiak magas adóval sújtották, és még hosszú ideig elképzelhetetlen összegeket fizettek az emberek ezért az erős dél-ázsiai fűszerért.

A fahéj évezredek óta ismert és használt egzotikus fűszer- és gyógynövény. Már a bibliai időkben is használták, mint illatszert, és mint füstölőt. A ceyloni fahéj Európában már az ókori görögök és rómaiak körében igen kedvelt volt, ők terjesztették tovább kereskedőútjaikon és hódító hadjárataikon. Sri Lankából és Indiából származik, valójában a belső kérge egy trópusú örökzöld fának, mely kb. 10 méter magasra nő. Miután lehántják a fáról a kérgét, hagyják egy napig száradni és érlelődni, majd lekaparják róla külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik arra a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogy ismerjük.

Oroszország

Oroszországban az Újév ünneplése leginkább a vallás miatt alakult másképpen, mint Európában és a világ többi részében. Így amíg a Római Egyház december 25-én ünnepli a Karácsony ünnepét, és aznap van a gyerekek által olyannyira várt ajándékozás is (amelyeket hol Jézuska, hol Santa Claus valamely változata hozza), addig az ortodox naptár szerint a Karácsony január 7-én van, ami a régi naptár használatából eredt (az új, pontosított naptárra az oroszok csak 1918-ban tértek rá, de az egyházi dátumok megmaradtak). Így az első, és egyben a legfontosabb ünnep az Újév ünneplése lett december 31-én, amelyet még az is magyarázta, hogy a bolsevik hatalomátvétel után a szovjet Oroszországban elvetették az egyházi értékeket, így a január 7-ei Karácsony később sem kapott olyan jelentőséget.

A legtöbb látogató adott napon: 2011. június 20. - 339 fő

A legkevesebb látogató adott napon: 2011. október 30. - 5 fő

A legtöbb látogató adott hónapban: 2011. október - 3050 fő

A legkevesebb látogató adott hónapban: 2011. augusztus - 2023 fő

Keresőkifejezések

Tintin teljes neve?

tengeralattjáróból láthatom a holdat? - Nem minden esetben :D

majom nevek? - Hmmmmm mondjuk Csárli?! :D

Honnan ered a hold fénye? - No comment :S

alvás - rándulás - zuhanás? - Ütős lehet az anyag :D

 Hideg libamájhoz meleg bor? - :S Ízlés kérdése...

A legnézettebb post: (átlagosan havi 370 olvasás)

http://octo.blog.hu/2010/11/07/feher_foltok_a_kormon

A legkevésbé nézett post: (átlagosan havi 1 olvasás)

http://octo.blog.hu/2010/06/09/miert_latjuk_a_holdat_idonkent_vorosnek 

Most pedig következzenek a 2011-es év statisztikái, melyek néha elgondolkodtatóak, viccesek, olykor megdöbbentőek...

 Összesen:

31.621 Fő

Szinte az összes amerikai filmben fagyöngyöt aggatnak az ajtó fölé, ez karácsonykor elmaradhatatlan kellék. De miért is különlegesebb a csók, ha fagyöngy van a szerelmespár felett.

Mi is a fagyöngy? Egy különleges varázskellék, vagy nagy hatalommal bíró növény? Már a kelták is tisztelték csodálatos tulajdonságait, s az évszázadok során egyre szélesebb körben ismerté vált. Tumorellenes hatású, vérnyomáscsökkentő szer, mindamellett a régi idők egyik varázsnövénye. De mégis, az utóbbi néhány évben inkább az amerikai filmek díszleteként ismerhettük meg. És persze ki ne emlékezne a filmek legfontosabb jelenetére, amikor a főhős a fagyöngy alatt megcsókolja álmai asszonyát. De mitől is olyan különleges ez a csók? Egy angolszász hagyomány szerint aki fagyöngy alatt ad csókot kedvesének, annak szerelme örökké tart.

A karácsony az egyik legszebb ünnepünk, az öröm, a szeretet, a várakozás ünnepe, amikor az egész család együtt várja, hogy vajon ebben az évben mit rejtenek a csomagok. Ám, mi magyarok igen keveset tudunk a tőlünk távol levő országok karácsonyi hagyományairól, már sokan a mi régi hagyományainkra sem emlékeznek, pedig ezek igen feldobhatták a karácsonyi hangulatot.

Ausztriában a karácsonyi időszakra az ország meseszerűen ünnepi ruhába öltözik, és színesebbnél színesebb programok fogadják az embereket.

Dániában az egész család részt vesz a fenyő kivágásában az ünnepi vacsora után körbetáncolják a fát.

A spanyol gyerekek nem csak a Jézuskától, hanem a három királytól is kapnak ajándékot.

Több százmillió darab talált gazdára eddig a világban. Hivatalos elnevezése „X-Y pozíció indikátor”, azonban mindenki csak egérnek hívja. Kevesen tudják viszont, hogy kinek köszönhetjük...

Doug Engelbartnak köszönhetjük, hogy a számítógépből, a csak szakemberek és bennfentesek által kezelhető, bonyolult és titokzatos „szerkentyű” helyett egy mindenki által könnyen kezelhető, mindennapos eszköz vált.

Mintegy bő 300 éve Champagne vidékén, a Reims környéki hautvilliersi Szent Benedek-rendi apátság pincevezetője - páter Perignon - erjedetlen cukrot tartalmazó bort, vastag falú palackban parafadugóval zárt le. Karácsony táján barátait ezzel kínálta, s mikor megkóstolta a gyöngyöző bort, így kiáltott: ”A csillagokat iszom!”. A pezsgő tehát valamikor az 1670 és 1715 között a véletlennek köszönhetően született meg, és a nagy titoktartás ellenére, féltve őrzött recept  rejtegetése ellenére a 18. században széles körben ismertté vált.

A lávalámpa a hő hatására eltérő mértékben táguló anyagok sűrűségváltozását kihasználó illusztrációs, illetve dekorációs eszköz, amelyben az olvadt viaszbuborékok véletlenszerű leszakadása és áramlása a lávafolyam optikai illúzióját kelti. Sokféle színváltozatban, méretben és alakban készítik. A névben szereplő „lámpa” szó ellenére világításra nem használatos.

Ahogy minden népnek ezen a földön, úgy a magyarságnak is létezik többféle mondája és legendája a nép eredetét, illetve különböző történelmi eseményeit illetően. A történelem előtti és utáni időkben is születtek mondák,eltérő mítoszok,rejtélyes eseményeket övező legendák. Így a honfoglalás előtti ősmagyar korról is maradtak fenn olyan mondák, mint például Emese álma, vagy éppen a csodaszarvas legendája.

Nem is olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni. A vásárokon leterített ponyván való árusítás még korántsem vall a mű értékéről. Petőfi és Arany ponyva kiadású versei a bizonyítéka ennek. Sokan úgy vélik, hogy minden bűnügyi, kalandos vagy könnyű szerelmi történet - ponyva! Ez nem így van, a tartalom önmagában nem dönti el a mű értékes vagy silány voltát. A Bűn és bűnhődés vagy a Szegény gazdagok tartalmánál fogva bűnügyi regény, de ugyanúgy nem mondhatjuk ponyvának, mint a világirodalom számos más bűnügyi tárgyú regényét sem. Tartalmuknál fogva Voltaire regényei vagy Szolovjev Csendháborítója mind kalandregény, ugyanakkor irodalmi remekművek. A szerelem pedig a világirodalom legszebb regényeinek alaptémája.

Aki azt hiszi, hogy ennek az igen zajos és ma már fölöttébb mókás ünnepnek a neve egy bécsi telefonközpontostól ered - téved. Október 31. éjszakájának felfordulásai és furcsaságai ennél sokkal mélyebben gyökereznek. Maga a név - Halloween - az angolban a katolikus hagyományt idézi. A Halloween ugyanis az All Hallows Eve (Mindenszentek estéje) eltorzult formája. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a kelta írek már Krisztus előtt az 5. században is megemlékeztek erről a napról, ugyanis a nyár náluk október 31-ikén ért véget. Ezt a napot Samhain-nak nevezték: ez volt a kelta újév.

A lovaggá ütés szertartása az ifjak 18-20 esztendős korában történt meg. Először alaposan meg kellett fürödniük meleg vízben, majd szigorú böjt következett. Utána az éjszakát a templomba zárva töltötték, hogy zavartalanul magukba mélyedhessenek. Másnap mise, a ruházat és a fegyverzet ünnepélyes megáldása következett, majd az öltöztetés. Páncéling, láb- és mellvért, sisak. Oldalukra fűzik a kardot, miközben a pap fennhangon mondja:

"Fogadd e kardot az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, szolgáljon az úgy a tenmagad, mint Isten szent egyházának megvédésére, a mi Urunk Jézus Krisztus keresztje és a keresztény hit ellenségeinek megrettentésére, de jogtalanul senkit se bánts vele!"

Meséink csodás lényei közt nevezetes szerepe van a "vasorrú bábának". Legtöbb mesénkben ezen a néven szerepel az ártó szellem, aki a hőst el akarja pusztítani.

A kérdés az, miért vasorrú?

A vasorrú bábát az összehasonlító népmesei vizsgálatok segítségével sikerült végső fokon az ugor népek szellembálványaival azonosítani. Kezdetleges, szinte faragatlan deszka-, vagy fatönk darabok ezek a földbe verve, az arcrészük fémlappal van beborítva. Létezésük az ugor népek szellemtiszteletének bizonysága. Rendkívüli megbecsülésben részesítették az elhaltak szellemeit, melyek hitük szerint még hosszú ideig visszajárnak. Számukra készítik a bálványt, hogy a lélek ismét testhez juthasson. Persze igyekeznek mindennel ellátni, hogy haragját magukra ne vonják. A bádoglemez is azért kell az arcára, hogy a rákent vér és étel el ne korhassza. Az orr-részt rendszerint kiálló szeg, vagy vasdarab jelzi.

Az őskori ember még nem ismerte a gombot. A barlangi ős csonttűvel fogta össze bőrruháját. A bronzkorban spirális díszű bronztűk voltak "divatosak". A rómaiak nemes fémből drágaköves fibulákat viseltek. Egyébként ezek a fibulák a mai biztosítótűk ősei.

Lényeg az, hogy például Horatius még nem gombolta be a tunikáját.

Az ásatások tanúsága szerint a honfoglaló magyarok nem használták a fibulát, hanem félgömb alakú, füles pitykegombok sorával zárták a ruhájukat. Bizáncban a 10-11. században még tűvel kapcsolták a ruhákat, a rómaiakhoz hasonló módon, így feltehető, hogy a gomb Keletről, a lovas népek viseletével került Nyugat felé.

A mai tükör ősét, a "természetes" tükröt már az őskorban is ismerték. És hogy mi volt ez? Nem nehéz kitalálni, hogy a tükröző víz, amelybe belepillantva - bár egy kicsit elmosódva - de mindenki megbámulhatja önmagát.

A legrégebbi, nem "természetes" tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s az egyik legősibb példányra Susában találtak rá. Ezt az érdekes tárgyat az egyiptomiak is ismerték. Az etruszkok és a rómaiak pedig iparszerűen gyártották. Kezdetben a tükör egyik oldalán csiszolt fémlap volt. Rómában leginkább bronzból, de ezüstből, sőt aranyból is készítették. Ismerték az ókorban már az üvegtükröt is, de kezdetleges technikája miatt nem vált általánossá.