Jóllehet a szendvicshez hasonló fogások meglehetősen régről ismertek, az elnevezés - pontosabban annak első írott emlékei - 250 évvel ezelőttről maradtak fenn.

Az első szendvicsszerűen tálalt étel a hagyományok szerint jóval korábbról eredeztethető, és az egyik leghíresebb ókori Talmud-tudós, Hillél rabbi („Az Öreg”) nevéhez kötethető. A babilóniai születésű, Jeruzsálemben tevékenykedő tudós a Kr.e. 1. században a hagyományos húsvéti vacsorára készítette el a két macesz (amely ekkoriban nagy valószínűséggel a maitól különböző, puha, inkább pitára emlékeztető, frissen sült, kelesztés nélküli kenyeret jelentett) között kínált, egyes források szerint dióval, mézzel kevert almából és keserű tormából, más források szerint báránysültből és tormából vagy egyéb keserű fűszernövényből álló, egyszerűen fogyasztható fogását. A Hillél-szendvicsként ma is kínált gyorsétel ez utóbbi húsos variációt örökítette tovább.

A középkor folyamán a főúri lakomákon előszeretettel tálalták a különféle húsos fogásokat jókora kenyereken, jóllehet itt a kenyér inkább a szalvéta funkcióját töltötte be, amelyet immár húsok nélkül a szerencsés koldusok, illetve a lakomákon nyargalászó kutyák kaptak jutalomfalatként.

A 16. és 17. században igen közkedvelt fogás volt a külön névvel nem illetett hús (feltehetően sült) és kenyér, valamint a sajt és kenyér együttese, ez utóbbi többek között W. Shakespeare: A windsori víg nők című komédiájában is feltűnik.

A szendvics világkarrierjében azonban kétségkívül az elnevezésnek, és ebben a kenti Sandwich grófság IV. earljének, a minden bizonnyal kiváló képességekkel rendelkező John Montagunak (1718-92), valamint a hozzá köthető legendának volt meghatározó szerepe. Az államférfiként és diplomataként egyaránt komoly karriert magáénak tudható gróf, aki nem mellesleg Cook kapitány patrónusa is volt (a Cook által felfedezett atlanti-óceáni 11 szigetet is a lord iránti tiszteletből nevezte el Sandwich-szigeteknek), híres volt játékszenvedélyéről is. Halhatatlanná tulajdonképp ez tette, hisz kártyajáték közben nem egyszerű úgy falatozni, hogy a játékosnak az asztalt se kelljen elhagynia, és a keze is tiszta maradjon. Úgy tartják, Montagu hosszú órákat töltött a kártyaasztalnál játékostársaival, és egy ízben a kérésére készítette el szakácsa a két pirított kenyérszelet által közrefogott sós marhasültet, amelyet az első szendvicsként tartanak számon...

"Sok lány van, de valahogy mégis túl kevés

Nem olyan a csók vagy nem igaz az ölelés

A szemed mindent elárul, ha titkolod, ha nem

Nekem kell, hogy felfedezzem..."

/https://bit.ly/2Og3cFi/