A kőolaj régi ismerőse az embernek. Perzsia, Babilónia hatalmas területein, a mai Baku környékén évezredekkel ezelőtt is lángoló nagy naftaforrások fénye színezte vörösre az eget.

A múlt század Nyugat-Európájának tudósai nem foglalkoztak a kőolajjal. A gőzgépeket szénnel fűtötték, a városokban gázzal kezdtek világítani. Amerikában pedig csak legyintettek, ha szóba került: Itt nem terem efféle. Így volt ez a 19. század 50-es éveinek elejéig. Ekkor egy Georg Bummel nevű kémikus egy üveg zavaros folyadékot elemeztetett. A szakvélemény szerint olyan folyadék birtokába jutott, amelyből egészen egyszerű módon, kevés költséggel világító olajat, gázt és paraffint lehet előállítani. Bummel megalapította az első petróleumvállalatot, a Rock-Oil céget, feltételezve, hogy Amerikában nagy mennyiségben kell lennie az elemzett minta szerinti folyadékból, amit Titusville városka mellett találtak. Megbízott egy Drake ezredes nevű urat - aki ugyan sosem volt katona, a magas katonai rangot és egyenruhákat saját maga adományozta magának. Ez az agilis kutató - aki korábban a New Heaven-i vasútnál volt kalauz - két évig hiába kutatott Titusville környékén. 1859-ben innen továbbállt, és társult egy Tarentumban lakó kútfúróval, William Smith-szel, hogy együtt kutassanak tovább. 1859. augusztus 27-én kimentek, hogy megnézzék, mi van a fúrással. A 23 m mély kútból fekete színű, sűrű folyadék bugyogott a felszínre, és lassan terjedt, mint valami óriási tintafolt. Vederrel kezdek merni, majd szivattyút állítottak munkába. Az első napon 24 hordó, vagyis több mint 3 tonna olajat adott az első amerikai kút. A pennsylvaniai olajpocsolya hamarosan véres tengerré duzzadt. Háborúk robbantak ki a következő évtizedekben a "lángoló víz" miatt. A monopóliumok világméretű fegyveres összecsapásai mellett a tudományos csetepatékra is sor került abban a kérdésben, hogyan került a föld mélyére a kőolaj.

Az iskolában úgy tanultuk: a kőolaj tengeri állatok maradványaiból vagy növények bomlásából, illetve mindkettőből származhat. A tengereket benépesítő élőlények valamilyen ok következtében tömegesen elpusztultak. Testüket először laza iszapréteg temette be, amelyre évmilliók folyamán szilárd fedőrétegek települtek. A nagy nyomás, a mélységekben uralkodó magas hőmérséklet, valamint bizonyos baktériumok hatása következtében az elpusztult szervezetek lassan olajjá és gázzá alakultak át.

Egy másik elmélet szerint a kőolaj szervetlen anyagokból, fémkarbidokból keletkezik. Ez az elképzelés azonban hibás, a kőolajban ugyanis olyan vegyületeket találtak, melyek a levél festékanyagához, a klorofillhoz hasonlítanak. Más összetevői a vér festőanyagára, a hemoglobinra emlékeztetnek. Ezek a vegyületek azonban 250 °C körül elbomlanak, a karbidelmélet viszont ilyen hőmérsékletre épül. A szerves eredet tehát bizonyítottnak vehető.

A folyamat világossá válik, ha az élet keletkezéséről szóló mai elméleteket is figyelembe vesszük. Ezek szerint volt egy "kőolajkorszak", mely részben életre nem támadt szerves anyagokat produkált, vagy olyan primitív szervezetű élőlényeket fejlesztett ki, melyek később kiléptek a fejlődési sorból. Az új elmélet szerint tehát a kőolaj szerves anyagból jött létre, de ez az anyag az élet keletkezésének egyik hulladéka csupán.

"Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze..."

(Tatiosz)