Az árapály jelenség eltűnése

Az első és legszembetűnőbb hatás az árapály jelenség részbeni eltűnése lenne. A dagályhullámok kialakulásában szerepet játszik a Nap, a Föld és a Hold is, ám ez legutóbbinak van a legjelentősebb befolyása. A Napnak is van árapályhatása a Földre; ám az általa keltett dagályhullámok a maiaknak csak az egyharmadáig emelkednének. A Föld árapály-mozgása kb. tíz centiméter nagyságrendű.

A magas dagályhullámoknak köszönhetően a tengerpartok széles sávja került periodikusan víz alá. Az ősi élőlények többnyire itt éltek, s mivel a vízáramlás több órán át érte őket, sok szerves anyaggal találkoztak, amelyek egy részét fel is használták. A Hold tehát erőteljesen siettette az élet kialakulását és az utána következő evolúciót.

Erősebb széllökések lennének

A Föld forgása az idők során sokat változott, beleértve nemcsak a sebességet, de a forgástengelyt is. A bolygó, akár egy hatalmas pörgettyű, igyekszik megtartani a tengely irányát, de a külső erőhatások azt mégis befolyásolják. Egyes vizsgálatok szerint valójában a Hold tartja stabilan a forgástengelyt, állandóan a merőleges felé fordítva, s így megfékezi az attól túlságosan eltérítő mozgásokat is.

A Hold hiányában a Föld forgási periódusa ma legfeljebb 8 óra lenne, azaz háromszor gyorsabban forogna, ezért az eltérítő erő is háromszor akkora lenne. Ez egészen eltérő szélrendszereket alakítana ki, mint a valóságban. Mindenekelőtt, sokkal erősebb légmozgások lennének. Egy átlagos, szélcsendesnek mondható napon pl. 15-20 m magas hullámok lennének a tengereken. A földfelszín kiemelkedő pontjai is gyorsabb erózión mennének keresztül. A légmozgások iránya is más, határozottabban nyugatias volna, sokkal ritkábbak lennének az északias vagy délies szelek.

Más fejlődési irányt vett volna a tengeri hajózás

A tengeri hajózás is más fejlődési utat követett volna: nem valószínű, hogy az emberek fatestű vitorlás hajókkal kísérleteznek ilyen erős szelek mellett. A hajózás igazán csak a kellően biztonságos, vasból épült, motoros vízi járművek feltalálása után kezdődne, de a repülőgépek tervezésekor is számolni kellene az erős szelekkel.

A szárazföldi élőlényekre is komoly hatással lennének az erős szelek. Mivel az állandó, viharos erejű légmozgások kicsavarnák a nagyra nőtt fákat, lenne egy bizonyos magassági korlát, ami fölé a növények nem mennének. Az állatok is inkább a földhöz simulnának járás közben. A végtagjaikkal erősebben tudnának a talajba kapaszkodni, a testük „áramvonalasabb" lenne, pl. nem növesztenének nagy füleket. Mivel a fák alacsonyak, nem lennének fánlakó állatok, de talán többen élnének a föld alatt.

A szelek iránya és ereje az egész éghajlati rendszerre kihatással lenne, elkpézlehető, hogy más irányba és gyorsabban kergetnék a különböző hőmérsékletű és páratartalmú légtömegeket, az esőfelhőket, és a tengeri áramlatokat, mint most.

A legnagyobb változás az éjszakai életet élőknél következne be

A holdfény ősidők óta segíti az emberek és az állatok éjszakai tájékozódását. A költöző madarak mint egyfajta iránytűt, térbeli eligazodásra is használják. Sőt, néhány állatfaj számára időmérő eszköz is.

Jellemző példa a lappantyú (Caprimulgus europaeus) nevű éjszakai madár, amely alkonyatkor indul ennivalót keresni. Indulását a Hold járásához igazítja: mikor közeledik a holdtölte, és egyre hosszabb ideig van világos, ő is egyre később kezd az élelemgyűjtéshez. Szaporodási szokásai is a holdritmushoz kötöttek: a tojó mindig az utolsó negyed idején rak tojást. A fiókák kb. 18 nap alatt kelnek ki, néhány nappal a következő holdtölte előtt, így a szülők az erősebb holdvilág mellett több táplálékot gyűjthetnek nekik.

Az afrikai tavakban és folyókban tenyésző több kérész- és szúnyogfaj egyedei is a holdjáráshoz kötötten fejlődnek és rajzanak. Megfigyelhető, hogy rajzási időpontjuk egybeesik, nyilván azért, mert így több állatnak lehet esélye az életben maradásra. A holdfázisok az emlősökre is hatással vannak. Az ázsiai bivaly (Bubalus arnee arnee) nőstényeinek például általában újhold idején van peteérésük. Így az állatok sötétben párosodnak, amikor legkisebb az esélye, hogy a ragadozók észrevegyék őket. Az ember esetében is feltételeznek hasonló összefüggéseket a holdjárással, többek között a nők menstruációs ciklusával kapcsolatban, ez azonban még nem bizonyított.

Megváltozna a tengerparti állatok élete is

A tengerparton élő állatok, növények a Hold okozta napi vízszintingadozáshoz alkalmazkodnak, hogy elkerüljék a kiszáradást és a szárazföldi növényevők/ ragadozók figyelmét. Apálykor elrejtőznek, pl. a parti homokba ásott üregekben, s csak dagálykor jönnek elő, ennivalót keresni. Egyes feltevések szerint az angolnák vándorlása is összefügg a holdhónapokkal, az ugyanis tavasszal és ősszel, az utolsó negyed idején legaktívabb.