Egy felnőtt ember testének 60-70%-a víz, tehát természetes szükségleteinek egyik legfontosabbja a folyadékbevitel, az ivás. Az üdítőitalok párhuzamosan fejlődtek a kultúrákkal és a technológiával a facsart gyümölcslétől az egészséges szénszavas frissítőkig.

A kifacsart gyümölcsök levét már az őskorban is fogyasztották, a legegyszerűbb üdítőital, a limonádé – amely citromlével és a cukorral ízesített víz – receptjét azonban a tizenegyedik században a keresztes lovagok hozták Ázsiából. A frissítő rövid időn belül akkora népszerűségre tett szert, hogy hamarosan limonádémesterek kezdtek tevékenykedni Európa-szerte, akik úgynevezett limonádépáholyokban árulták a nedűt. Amikor Európában még nem ismerték a cukrot, szörp helyett, üdítőként mézes vizet adtak a gyermekeknek.

A középkorban előszeretettel fogyasztottak a szintén keletről származó teákat is, amiket tealeveleken túl fodormentával, borsmentával, citromfűvel és egyéb fűszernövényekkel ízesítettek. Körösi Csoma Sándor Ázsia-utazó például évekig élt a Himalájából származó jaktejes teán, mivel teafőzete olyan laktató volt, hogy élelmet alig kellett magához vennie.

A korszerű italgyártás elterjedését három fő tényező segítette elő: a gyümölcslé erjedésmentes eltarthatóságának lehetősége (Appert, 1811), a szörpgyártás elterjedése (kezdetben 1/3-ad rész gyümölcslé, 2/3-ad rész kristálycukor felhasználásával) valamint a szikvíz előállítása.

Az 1800-as évek végének vívmányai a kólák, amelyeket először orvosi készítményként árusítottak, ma azonban már köztudott egészségre káros hatásuk. A kólában található foszforsav leköti a táplálékban lévő kalciumot, így rendszeres fogyasztása a csontsűrűség csökkenésével jár, míg szintén a foszforsav számlájára írható egyes emésztőrendszeri panaszok súlyosbodása.

Európában, és Magyarországon a II. világháborút követően lendült fel az ipari üdítőgyártás, köszönhetően az előállítás mind nagyobb mértékű gépesítésének és az alkoholizmus visszaszorítását célzó intézkedéseknek. A 70-es évek elején megjelentek a szénszavas üdítők diétás változatai, amelyek még a megszokottnál is több adalékanyagok tartalmaztak.

Az üdítőital fő jellemzői az egyenletes minőség, optimális sav-cukor arány, kiváló üdítő hatás, nagy szén-dioxid tartalom (a szénsavas termékeknél), és hosszú eltarthatósági idő. E felsorolásból is látható, hogy ma már egyre inkább az italok élvezeti értékére (aroma, szín, üdítő hatás, stb.) helyeződött a hangsúly, míg az élettani hatás és tápanyagtartalom a háttérbe szorult...

 Soha ne küzdj olyanért aki nem küzdene érted...