A magunkkal hordott amulettektől, kabalafiguráktól kezdve, a kedvenc színeink és alsóneműink kiválasztásáig, valamint szerencsésnek tartott szokásainkig, valamennyiünk viselkedésében lehetnek „ésszerűtlenségek”, furcsaságok. Némelyiküket csak tréfaként vagy játékból tesszük, de olyan személyek is vannak, akik teljesen komolyan gondolják babonás viselkedésüket. A történelem a tanúja, hogy királyok, királynők, hadvezérek, diktátorok, ismert politikusok, híres művészek egyaránt akadtak közöttük. Voltak, akik egészen odáig jutottak, hogy a döntéseiket, a cselekedeteiket a babonás hiedelmeik uralták.

Amikor 1492-ben Kolumbusz Kristóf a még nem ismert Újvilág felé tartott, legénysége ijedten vette észre, hogy a hajójukat cápák raja kíséri. Ez a küszöbönálló katasztrófa előjeleként értékelték. A jövendölés bevált, mert hamarosan egy igen heves vihar csapott le rájuk. Kolumbusz, hogy mentse a kialakult helyzetet - az akkori tengerészhiedelemnek megfelelően, hogy lecsillapodjon a vihar - egy csomag játékkártyát vetett a hullámok közé, amitől a matrózai megnyugodtak.

Állítólag Boleyn Anna lefejezésében az is közrejátszhatott, hogy VIII. Henrikkel a környezetének sikerült elhitetnie, hogy a király azért gyúlt szerelemre iránta, mert a hölgy megbabonázta őt.

I. Erzsébet királynő annyira babonás volt, hogy a szolgálatában egy John Dee nevű mágust alkalmazott. A varázsló segítette őt az államügyekkel kapcsolatos döntéseiben és háborús terveiben. A Dee által használt varázskő megtekinthető a British múzeumban.

Egyesek szerint Mária, a skótok királynője egy pakli kártyát használt sorsának megjövendölésére. És mit ad Isten, a halála előtt csupa pikket osztott le magának.

Lord Nelson admirális, a trafalgári hős lópatkót a hadiszerencse érdekében szögeztetett hajója főárbocára.

Napóleon, mielőtt hadjáratba kezdett, mindig konzultált a látnokával, Madame Normanddal. Abban is hitt, hogy az álmai előrejelzik a jövőt. Köztudott volt róla, hogy igen nagy jelentőséget tulajdonított az apró eseményeknek, például annak, hogy ha a lova megbotlott, vagy ha fekete macska keresztezte az útját. A Waterloonál lezajlott csata előtt fekete macskával álmodott, amit rossz ómennek vélt, és - bár nem biztos, hogy ezért - vereséget szenvedtek csapatai. Irtózott a macskáktól (macskafóbiája volt) és a 13-as számtól.

Cornelius Vanderbilt, az amerikai gőzhajó és vasútmágnás az ágyának lábait sótartókba állította, hogy védelmet nyerjen a rossz szellemek támadásai ellen.

VII. Edward király, aki 1901 és 1910 között állt a brit monarchia élén, megtiltotta, hogy pénteki napokon bevessék az ágyát, vagy kicseréljék a lepedőjét. Attól félt, hogy ha ekkor váltanak lepedőt, az álmait a sátán fogja uralni.

Hitler kedvelte a 7-es számot, annyira hitt az erejében, hogy a jelentősebb katonai ütközeteket a hónap hetedik napjára időzítette. Az ősi napszimbólumot (szvasztikát) mintázó, de azzal ellentétes forgású horogkeresztet mágikus hatalommal ruházta fel. Gyakran kért tanácsot asztrológusoktól. Ez arra késztette a szövetséges hatalmak vezetőit, hogy - tervei kifürkészése érdekében - szakértőkkel megvizsgáltassák a diktátor horoszkópját.

A Führer jó barátja, Benito Mussolini ugyancsak babonás tirannus volt. Egy alkalommal például csupán azért cserélt repülőgépet, mert az egyik utastársáról azt hitte, hogy rontást hoz rá.

Winston Churchill fekete macskákat tartott a házában, hogy szerencséje legyen. Harry S. Truman amerikai elnök pedig lópatkót tetetett irodájának ajtaja fölé a Fehér Házban.

Arnold Schönberg a dodakafónia (tizenkét fokú technika) kidolgozója triszkaidekafóbiában (a tizenhármas számtól való félelemben) szenvedett. Annyira tartott ettől a számtól, hogy nemcsak a 13-as számú épületeket, emeleteket, szobákat kerülte el messzi ívben, de még a zenéjében is ügyelt arra, hogy semmilyen formában ne jelenhessen meg ez a szám. A Moses und Aron című operája csak 12 betűt tartalmaz, mert az Aaron névből elhagyta a második a betűt, hogy elkerülje az általa rettegett számot. Különösen a 13-as számú napoktól félt nagyon. Nem ok nélkül, mert ez lett a végzete, 1951. július 13-án halt meg, 76 éves korában.

Somerset Maugham - hogy se őt, se a műveit ne érhesse rontás - egy „gonosz szem” szimbólumot vésetett a kandallója burkolatába, és kéziratait, könyveit is ezzel pecsételte le.

Amit a jóból látok silány töredék,
Navarone ágyúiban én vagyok a töltelék.
Üres galériámba képeket töltenék,
De nincsenek pillanatok, csak poros törmelék...