A céklát mindenki ismeri, de ez nem csak azóta van így, hogy a XIX. században kitenyésztették a mai formában ismert, kultivált vörös gumót. Már az ókori rómaiak és görögök is fogyasztották az eredetileg a Földközi-tenger környékéről (talán Észak-Afrikából) származó cékla ősét – már anno ismerték a vörös zöldség pozitív egészségügyi hatását. Ez a középkorban ugyan számos helyen feledésbe merült, de a XVI. századtól kezdve ismét népszerű lett a cékla fogyasztása – és maradt is a mai napig.

A cékla fogyasztásának története hosszútávra nyúlik vissza, de ez a növény a föld alatt is hosszú gyökerekkel rendelkezik. A kétnyári növény a libatopfélékhez tartozik, rendkívül jól alkalmazkodik a szárazsághoz és a virító vörös gyökérgumója teszi jellegzetessé. A cékla jellegzetes színét a magas betanin- és antocián-tartalom okozza, a festékanyag íztelen – a fehér cékla íze nagyon hasonló a hagyományos, vörös cékláéhoz. A céklagumó akár 600 g-os is lehet, vékony héja van, levelei pedig nem véletlenül emlékeztetnek a mángold leveleire, hiszen mindkettő azonos ősnövényből származik.

Amit orvosok már évezredek óta tudnak, az a mai napig még érvényes – a vörös répaféle nem csak jóízű, hanem egészséges is. Néhány hete jelent meg egy tanulmány, amely tanúsítja, hogy a céklalé fogyasztása csökkenti a vérnyomást. Emellett a céklagumó sok A és C vitamint is tartalmaz, erősíti ezáltal immunrendszerünket, de magas kálium- és magnéziumtartalmával egészséges hatással van energiaháztartásukra és erősíti idegrendszerünket. A cékla egy könnyen emészthető zöldségfajta, amely étvágyfokozó hatású, segít vérszegénység vagy fejfájás esetén, de emellett vértisztító hatású is.

 Régen szerettem, de azt pont lefosták,
A tündérek a szívemet a sárba bele taposták...