A banán őshazája Délkelet-Ázsia, de a görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon a banánt. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre először arab kereskedők vitték a VII. században.

A portugálok a XV. század elején banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba. Innen terjedt el a banán az Amerikai kontinensen. Ez lett az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka.

A banán szállítása kezdetben problémás volt gyors romlandósága miatt. A vasút feltalálása és elterjedésével vált szállíthatóvá. 1876-ban darabonként 10 centért árusították az USA-ban, mely másfél liter tej árával volt egyenértékű. A XIX. század végén már 11-16 millió fürt banánt importált az Egyesült Államok Közép-Amerikából.

Európába kezdetben kizárólag a Kanári-szigetekről importálták a banánt, gőzhajókon. Bár a banánra folyamatosan nőtt az igény, a kezdetleges hűtési módszerek miatt nagyon nehéz volt szállítása. 1913-ban már több mint 2 000 000 fürt banánt importáltak Németországba. A banán az egzotikum és a kozmopolitizmus jelképévé vált.

Szomorúnak kéne lennem, de nem vagyok, mert
nekem az számít aki velem van, nem aki elhagyott.
Ha így történt akkor így kellett lennie,
hiába szorítod akinek el kell mennie...