A kaktuszok az Újvilág, vagyis Amerika növényei. Európába, Amerika felfedezése után kerültek. A felfedezések idején nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget ennek a növénycsaládnak. Úgy gondolták, hogy ez a faj a történelem előtti növényóriások valamilyen maradványa. A XVI. század végén már európai kolostorkertekben is termesztettek néhány kaktuszfajtát. Aztán az idő múlásával, na, és a spanyol hódításoknak köszönhetően egyre több kaktuszféle vált ismerté az emberek számára. Sőt, a kaktuszgyűjtés jövedelmező foglalkozásnak számított. A növények egyes részeit elfogyasztották, kiszárított törzséből gerendát készítettek, olajjal átitatott szivacsos belét pedig fáklyaként használták.

Ma már tudjuk, hogy ezek a növények kb. 100 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. Eredetileg rendes levéllel, hajtással rendelkező cserjék voltak. A Föld felszínének és az éghajlat változásának köszönhetően azonban a növények felépítése megváltozott. A hegyvidékek, ahol ezek a növények korábban éltek, sivataggá, félsivataggá alakultak, így a növények kénytelenek voltak alkalmazkodni a megváltozott klímához. Hajtásuk lecsökkent, kültakarójuk megkeményedett, leveleik levéltövisekké változtak.

A szúrós levélfelépítésnek köszönhető, hogy kisebb felületről kevesebb nedvességet kell elpárologtatniuk. Ezzel a felépítéssel az is együtt jár, hogy hihetetlen szárazságtűrő képességgel rendelkeznek. Akár évekig is megvannak víz nélkül, mivel sejtjeik különleges vízmegkötő vegyületeket tartalmaznak. Nem csoda, hogy akár 100 évnél is tovább élnek.

"Alagút végén tompa fények a szemembe vágnak,

Sokan elengedték már a kezem, de tudom még várnak..."