A kocsonya egy hagyományos, minden európai nép konyhájában fellelhető hideg étel. A kocsonya készítésének az első írott receptje Franciaországban maradt fenn.Európa legrégebbi Le Viandier nevéhez kapcsolódó 1395-re datált receptkönyvében már szerepel a kocsonya receptje.

Az első, kocsonyával kapcsolatos magyar írásos emlék 1544-ből való^. A miskolci közmondások közül országosan ismertté vált a „Pislog, mint a miskolci kocsonyában a béka”. Ennek eredete: még a hűtőgép feltalálása előtti időben, amikor a pincében tárolták a hűtést igénylő ételeket, vendégek tértek be Miskolc főutcáján a Három Rózsa vendéglőbe (maga az épület ma is látható, homlokzatán a három rózsa domborművével). A vendégek kocsonyát rendeltek, a vendéglősné meg lement érte a pincébe, a sötétben nem vette észre, hogy a hűlő kocsonyába beleugrott, és a zselésedő anyagban benne ragadt egy béka, és így tette le az ételt az asztalra a vendégek elé. A humoros történet hamar elterjedt, és vele a szólás is. 2000 óta Miskolc minden év februárjában kocsonyafesztivált rendez...

Más népek kocsonyái

Sulze, Sülze (német kocsonyák)

Német és osztrák gasztronómiai különlegességek Sulze-nak, vagy gesulzt-nak, azaz "kocsonyásított"-nak nevezik ezen hideg ételkülönlegességeket.

Pihtija (szláv népek kocsonyái)

Szerbek, horvátok, szlovének sem vetik meg a zselésített disznóságokat. Fűszerezésük az adott nép sajátos szokásait követi.

Студень (холодец) (orosz kocsonyák)

Az orosz konyha kocsonyái, zselésített készítményei, melyekre nagy hatással volt a grúz és a moldvai konyhaművészet.

Œufs en gelée

A franciák adták a "zselé" szót a kocsonyásított ételek állagára. Náluk is minden megtalálható a vidéki konyhákban, mi a malac füléből-farkából készül.

P'tcha

Az askenáz zsidó konyha kocsonyája, mely zselésítő anyagnak főleg a csirke bőrét, csontját lábát használja.

 Fiatalabb korunkban úgy gondoljuk, annyi nagy találkozás vár ránk még az életünk során, de lassan rájövünk, ez csak párszor fordulhat elő.