Az asztrológia az emberiség egyik legősibb tudománya. Minden napjainkig megismert ősi civilizációban fontos szerepe volt, és napjainkban is sokan művelik. Az asztrológia görög eredetű szó, jelentése „csillagtudomány”. Abból a sok generáció alatti megfigyelésből indul ki, hogy összefüggés van az égitestek kölcsönös helyzete és az emberek jelleme, életük sorsdöntő eseményei között, és ez nemcsak az egyénekre vonatkoztatva igaz, hanem a társadalomban végbemenő történések között is. A nyugati kultúrában a közel-keleti asztrológia terjedt el, míg a Távol-Keleten ettől lényegesen különböző, de egymás közt hasonlóságot mutató rendszerek alakultak ki, melyeket összefoglalóan kínai asztrológiának neveznek.

A horoszkóp eredetét keresve több ezer évet kellene visszautazni a történelemben, bár egyes kutatások szerint több mint tízezer évvel korábbról is találhatunk nyomokat, melyek a horoszkóp ősi formáira utalnak.
Alexander Marschack, ausztrál történelemtudós állítása szerint a paleolit korban keletkeztek azok a faragott rénszarvas csontok, melyek egy közel-keleti ásatás során kerültek elő. A csontokon olyan rajzok voltak kivehetők, melyek egyértelműen a hold ciklikus változásait ábrázolták. Természetesen nem horoszkóp volt még ez, de mindenféleképpen annak ősének tekinthető. A leletek több mint 25000 évesek! Az emberek, más támpont híján az égbolt csillagaihoz viszonyítva határozták meg a természet ciklusait.

I.e. 4000 évvel a sumérok, a lépcsős szerkezetű piramisaikat az éjszakai égbolt megfigyelésére használták.
Ez a kiváltság akkoriban a papok előjoga volt. Egyébként nagy általánosságban is elmondható, ami a világ más asztrológiával foglalkozó civilizációira is érvényes volt, hogy a csillagok fürkészése, azok jeleinek értelmezése és a horoszkóp készítése, mindig a hatalom képviselőihez, az uralkodóhoz közel álló papok, tudósok kiváltsága volt.
A sumérok igen kifinomult asztrológiai tudással rendelkeztek, amit számos fennmaradt emlék is bizonyít. Találtak olyan sumér ékírásos agyag- és kőtáblákat, melyekből kiderül, hogy gyakori elfoglaltsága volt a papoknak a horoszkóp-készítés.

Az idő túllépett a sumérokon, mikor az akkádok i.e. 2350-ben meghódították a Sumér birodalmat. A felbecsülhetetlen értékű asztrológiai feljegyzéseket saját nyelvükre fordították le. Az akkádok Nap, Hold és Vénusz imádók voltak, de a többi planétát is figyelembe vették a Szaturnusszal bezárólag. Már az akkádok is képesek voltak számításaikkal pontosan előre jelezni a nap- és holdfogyatkozásokat.

I.e. 2000-re a Sumér birodalom helyén Babilóniát találjuk. A babiloni asztrológusok a zodiákus és a pontos asztronómiai számítások bevezetésével továbbfejlesztették az asztrológiát és a horoszkop-készítést. I.e. 600 körül Babilóniából Egyiptomba és Görögországba is eljut az asztrológia tudománya. A hosszú évszázadok, sőt évezredek számtalan megfigyeléséből nyert tapasztalat lassan kialakította a még korántsem tökéletes, de a mai asztrológiához nagyon hasonló formáját.

I.e. 540-re született meg az az elmélet, amely az ekliptikát 12 egyenlő 30 fokos részre osztotta fel. Néhány ezer évvel ezelőtt az ókori görögök voltak az elsők, akik több emberöltőn keresztüli megfigyelések alapján, illetve, az ősök üzenetit tanulmányozva rájöttek, hogy a nap és a bolygók állása befolyással van minden ember életére és persze ezen belül az egyénére is, és a jövőjükkel kapcsolatban is válaszokat kaphatnak a bolygók állása alapján. A görögökön kívül, tőlük teljesen függetlenül más civilizációk is ugyan erre a megállapításra jutottak, például az aztékok, toltékok, egyiptomiak, maják, indiaiak, kínaiak, stb.

A kínaiak később kezdtek el a horoszkópkészítéssel foglalkozni, de ők voltak az elsők, akik felfedezték, hogy miként befolyásolja a nap helyzete az évszakok váltakozását. Így a mezőgazdaságban is tudatosan tudták használni az asztrológiát.

I.e. 500 körül Platón foglalkozott asztrológiával és nagy szerepe volt abban, hogy az asztrológia tudomány népszérűsödjön, és szélesebb körben megismerhetővé váljanak az addig elért vívmányai, eredményei. Tulajdonképpen a görögöknek köszönhető, hogy a horoszkóp személyre szabott lett. Az asztrológia Görögországban fejlődött olyan szintre, amit ma, mi is ismerünk. Eleinte horoszkópot uralkodók készíttettek önmaguk, családjuk és persze országuk részére. Később aztán az asztrológusok nagyobb népszerűségnek örvendtek, és felkeresték őket nemesek, katonák és kereskedők, akik hajóikkal és karavánjaikkal terjesztették el a görög típusú horoszkópot. A kereskedelem fejlődésének köszönhetően, ezekben az időkben alakulnak ki a Földközi tenger szerte népszerű görög, és egyiptomi jósdák is.

I.e. 300 környékén volt újabb nagy virágkora az asztrológiának Egyiptomban, mely hatást csak fokozott az Alexandriában működő és később tűzvész martalékává vált világhírű könyvtár, ahol nagy számban fordultak elő asztrológiával, és horoszkópkészítéssel foglalkozó könyvek.

Néhány száz évvel később, i.sz. 350 körül, a keresztény egyház megjelenésével és elterjedésével háttérbe szorult a horoszkóp-készítés. Az asztrológiát csak titkos kereteken belül lehetett végezni, hiszen a Pápa ördögi praktikának minősítette az asztrológiával való foglalatoskodást, és kevesen akarták a horoszkóp miatt a máglyán való pörkölődést, karóba-húzást, vagy egyéb más lassú kínhalált kipróbálni.

Galileo Galilei volt az első asztrológus az 1500-as években aki már teleszkópot is használhatott. A XVII. században egy William Lilly nevű asztrológus megalkotta a keresztény asztrológiát és így már elfogadhatóvá vált az odáig üldözött tudomány az egyház számára is. Ezzel a tettével Lilly elévülhetetlen érdemeket szerzett a ma ismert horoszkóp és asztrológia elfogadtatásában és népszerűsítésében.

Az kétségtelen tény, hogy az emberiség történelmében, a horoszkóp jelenünkben éli legnagyobb virágkorát. Szinte megszámlálhatatlan formában létezik: napi horoszkóp, heti horoszkóp, havi horoszkóp, szerelmi horoszkop, üzleti horoszkóp, kínai horoszkóp, kelta horoszkóp, maja horoszkop, indiai horoszkóp, baba horoszkóp, utazási horoszkóp, vércsoport horoszkóp és még számos más fajta, amit felsorolni is képtelenség.

Az emberek életében a horoszkóp eleinte azt a funkciót töltötte be, hogy megjósolta háborúk kimenetelét vagy, hogy mi fog történni egy országgal, később aztán az emberek leginkább a saját sorsukra lettek kíváncsiak. A földművelők a világon mindenhol tudják, hogy tavasszal kell vetni és ősszel pedig aratni. Ámde vannak olyan terültek a Földön ahol az évszakok közötti különbségek nem olyan egyértelműek. Ilyenkor kapott szerepet az égen látható csillagképek megfigyelése mivel az évnek ugyanabban a szakában mindig ugyanazt a látványt nyújtotta az éjszakai égbolt így ebből pontosan meg tudták határozni az év melyik hónapjában is járnak. Bizonyos csillagképek (pl.: kos, bika, oroszlán, szűz, mérleg, bak, vízöntő, halak, stb.) ugyanabban a pozícióban vannak az év azonos szakaszaiban. Történészek meglátása szerint ezért válhattak a csillagképek több különböző népnél is a kultúra részévé, ez alapján tudták megállapítani, hogy mikor jött ez az aratás, a szántás vagy éppen a vetés ideje. A nomád népek pedig a csillagképek alapján döntötték el, hogy melyik területre vándoroljanak, hosszú évek tapasztalata után már tudták mikor hol érdemes éppen letelepedni.

"Néha a sorsunk egy téli gyümölcsre emlékeztet. Ki gondolná, hogy azok az ágak ismét kizöldülnek és virágot hoznak, de azért reméljük és tudjuk, hogy így lesz."

/Goethe/