Az Excalibur Arthur király mitikus kardja, melynek olykor mágikus erőt tulajdonítanak, máskor pedig Nagy Britannia felségjogával azonosítják. Egyesek szerint az Axcalibur és A Kő Kardja (angolul, és a Legend-ben is "Sword in the Stone", azaz "Kard a Kőben", ám elegánsabb "A Kő Kardja" ) egyazon fegyver, ám a legtöbb változatban külön-külön objektumok. A kardot igen korán az Arthur-legendához kapcsolták; walesi neve Caledfwlch.

A kard eredetével kapcsolatban két, eredetileg különálló legenda létezik. Az egyik "A Kő Kardja" legenda, mely először Robert de Boron Merlin c. versében bukkan fel, amely szerint az Excaliburt csak Arthur, a törvényes király képes kirántani a kőből. A másik változatot a késő római katolikus szövegek Suite du Merlin c. darabjában találták meg, majd Sir Thomas Malory népszerűsítette. Eszerint Arthur az Excaliburt A Tó Hölgyétől kapja, miután eltörte az első kardját a Pellinore királlyal vívott küzdelemben.

A Tó Hölgye a kardot "Excaliburnek, azaz acélvágónak" nevezi. Amikor Arthur haldokolva fekszik utolsó csatája után, a vonakodó Sir Bedivere-t (egyes változatokban Sir Gifletet) arra kéri, dobja a kardot a tóba, így juttatva azt vissza A Tó Hölgyének. Sir Bedivere csak a harmadik kérésre cselekszik így. Mielőtt a kard megérintené a tó víztükrét, a Hölgy keze megragadja azt, és lehúzza a víz alá. Mivel Bedievere nem tudta, hogy ez fog történni, majdnem azzal vádolta magát, nem teljesítette a király kérését. Azt gondolta, a kard túl gyönyörű ahhoz, hogy a vízbe dobják, Arthur halála után pedig az Excalibur szent ereklyévé vált, melyet meg kellett volna menteni. Arthurt ezek után három királynő viszi Avalon szigetére egy különleges csónakban, ahol a legenda szerint egy nap visszatér, hogy megmentse Angliát a végtől.

Egyes elméletek szerint A Kő Kardjának legendája feltételezhetően a bronzkori kardkészítő technológiákra utal, illetve azok leírásából származik. Eszerint olvadt bronzba dobva egy kardot az két részre válik. A két rész által formált kard alakjában egy üreg található. A két fél a kard hosszán fut végig, és megformálja a kardlapot, valamint a markolatot. Ezt kemény anyagból, vagy kőből is elkészíthették. Amikor az olvadt bronz megszilárdul és a felek különválnak, az egyik fél "egy karddal a kőben" marad, vagyis a kard egyik fele benne marad. Ez egy mágikus momentum, amely elég hatásos ahhoz, hogy lírai képpé váljon, olyan írók által átalakítva, akik nem tudják vagy nem emlékeznek a formula lehetséges eredetére. Az Arthur alakjához kötődő mesék egyébként a sötét középkorban jelentek meg először, hosszú idővel a bronzkor után.

"A szerelmet nem hagytam hogy kinyíljon mint egy rózsa,
mert akit szerettem volna, nem gondozhatja.
Hogy visszanőni ne tudjon gyökerestől kitéptem,
biztosra mentem,köré betonvárat építettem.
A jövőt látom fényt és vizet nem kapnak,
így az idő múlásával majd a szirmok elhervadnak..."

/Stigma/