A piszi szó a XVIII. század végén jelent meg nyelvünkben a pisz szócska kicsinyítő képzővel ellátott változataként.

Jelentése: kiskutya illetve kismacska. A szó töve hangutánzó eredetű, a pisszegésre vezethető vissza. Ezeket a figyelemfelkeltő sziszegő hangokat háziállatok hívására is alkalmazzuk.

Emellett a piszi rímel a pici szócskára is, annak selypegős továbbalakítása.

„Hiszi a piszi” – mondjuk, ha valami nagyon hihetetlennek tűnik. A szólás arra utal, hogy ezt a sületlenséget legfeljebb egy kiskutya vagy kiscica hinné el.