Időszámításunk szerint 600-ban történt, hogy egy indiai uralkodó Darma nevű fia szent elhatározást tett. Kínába vándorolt, hogy a "vad" népekben elültesse a nagy Buddha igazságát és tanításait. Küldetése sikerét jó példával igyekezett előmozdítani: szent életet élt. Megvont magától minden földi örömöt, még az alvás idejét is elmélkedéssel töltötte. Egy napon azonban gyarló teste megelégelte a sanyargatást és álomra szenderült. Ébredéskor rettenetes haragra gerjedt és levágta szempilláit, hogy ilyen eset többé ne forduljon elő. E tettével magára vonta az ég figyelmét és az isteni hála jeleként a szempillákból szép növények nőttek. A teanövény levelei meggyógyították a szent életű embert, véget vetve testi és lelki szenvedéseinek.

Kevésbé megható magyarázatok is vannak természetesen, amelyek megindokolják a tea korai karrierjét, népszerűségét. Eszerint egy fejfájós kínai császár gyógyítgatta magát teaivással - sikerrel. Hogy a buzgó népet melyik példa hatotta meg jobban, azt nehéz lenne kideríteni, mindenesetre a tea népszerű lett Keleten.

Európába csak a 17. században jutott el. Az első küldemény, két font tea, az angol királynőhöz érkezett. A fejedelmi ajándékot a Kelet-Indiai Társaság küldte, alattvalói hűsége jeléül. A tea a szubtrópusok és a trópusi hegyvidékek növénye. Délkelet-Ázsiából származik, innen jutott el a kontinens különböző vidékeire és a távol-keleti szigetekre. Napjainkban nagy területen termesztik India, Ceylon, Japán, Indonézia és a Szovjetunió ültetvényein. Rokonai trópusi fás növények. A teafélék, a Theaceae családjába tartoznak. A kaméliával visel közös nemzetségnevet. Amit mi teafűként forrázunk le, az a Camellia sinensis, vagy a Thea sinensis cserje hajtáscsúcsából készült. A teaszedés a tavaszvégi, nyári időszakban indul. Ez a munka a hajtáscsúcsok, két-három fiatal levél lecsípéséből és összegyűjtéséből áll. A jó minőségű teákat a levelek csúcsából készítik...

A frissen szedett zöld levelek nem illatosak, ez csak a későbbi feldolgozás során alakul ki. Legnagyobb tömegben az úgynevezett fekete tea készül. Ez a típus közismert nálunk is. A feketetea negyvennyolc órás érlelési folyamat eredménye. A feldolgozás négy részből áll: a hervasztásból, a sodrásból és a rostálásból, a fermentálásból és a szárításból. A válogatott és sodrott leveleket nagy keretekre rakják és megindul a fermentálás. 20-25 Celsius fokon, 90 százalékos páratartalom mellett kialakulnak a tea szín- és illatanyagai... Ezt követi a negyedik lépés: a szárítás és az osztályozás. Azután már csak forrázni és inni kell.