„Miért a szívet tekintjük az érzelem középpontjának? Miért ilyen a 'szívalak', holott egyáltalán nem egyezik a szív alakjával, (inkább egy előre hajló akt tomporvonalához hasonlít)?”

Számos ókori és középkori filozófus tekintette a szívet a gondolatok és az érzelmek központjának. Az egyik első, leghíresebb leírást erről Arisztotelésznél (ie. 384-322) találjuk.

De isteni, spirituális szerepet már az egyiptomiak is tulajdonítottak a szívnek. Hitük szerint az ember halála után a Holtak Termébe jut, ahol Anubisz, az alvilág sakálfejű istene megméri a szívet. A mérleg egyik serpenyőjében az elhunyt szíve, a másikban Maat istennőnek, a bírák védnökének tolla van. Ha a szív nehezebb, mint a toll, bűnök laknak benne.

A szív isteni, spirituális mivoltára a Bibliában, már a legkorábbi Ószövetségi írásokban is találunk utalásokat. Érdemes megemlékezni Galénos (131-200) római orvos, anatómus elméletéről is, amely halála után még közel 14 évszázadig tartotta magát. Teóriája szerint a szenvedély testi központja a máj, az érzelemé a szív, az értelemé pedig az agy.

A tradicionális szívalak (♥) eredetére vonatkozóan több elmélet is létezik, bizonyítani azonban ezidáig egyiket sem sikerült. Jól látható, hogy a stilizált szívalaknak vajmi kevés köze van az emberi szívhez, ezért egyes feltételezések szerint a minta a szarvasmarha szíve lehetett, amellyel az ókor embere nagyobb valószínűséggel találkozhatott, mint egy emberi szívvel.

A szívalak a szarvasmarha szívéhez valóban jobban hasonlít, mint az emberéhez; a hasonlóság azonban még így is csekély. Sokkal inkább emlékeztet a teknős háromkamrás szívére, illetve a prosztata alakjára, ám nem valószínű, hogy ezekből alakult volna ki.

Egy másik magyarázat szerint a szívalak a női testből alakult ki: van, aki a szeméremtestet, van, aki a melleket, és van, aki a női feneket látja benne.

A sumér ékírásban a nő megfelelője egy szívalakszerű jel volt, amely egyes magyarázatok szerint a vulvát mintázta.

Az is elképzelhető azonban, hogy a szívalak egy ma már kihalt növény magjából származik.

Az időszámításuk előtti hetedik századból maradt ránk egy olyan ezüst pénzérme, amelyen először lelhető fel a szívalak.

Az érmére a ma Líbiához tartozó, egykoron azonban a Görög Birodalom jelentős kereskedelmi csomópontjának számító Cyrene-ben bukkantak.

A sylphium nevű növényt fogamzásgátlóként is alkalmazták, így kapcsolódhatott közvetve a szívalakhoz a szerelem és a szenvedély.

A szívet jellemzően vörösre festjük: a legtöbb kultúrában a vörös a vér és a szenvedély, a nagy, felkavaró érzelmek színe.