A jelenséget elalvási myoclonus (= izomrángás) illetve hypnagog rángás (hypnagog = alvási) néven ismerik. A legtöbb emberrel előfordul időről időre, hogy elalváskor rúg vagy üt egy aprót – ezt sokszor csak a hálótárs veszi észre, az érintettben nem tudatosul. Nagymértékű fáradtság vagy kényelmetlen körülmények közötti alvás elősegíti a hypnagog rángás kialakulását.

Bár meglehetősen általános jelenségről van szó, jóindulatú, ártalmatlan mivolta miatt a tudományos kutatók nemigen foglalkoztak vele. Elenyésző számú tanulmány született az elalvási myoclonus vizsgálatára, és ma sem tudni biztosan, mi okozza. Két elméletet dolgoztak ki róla.

Az egyik szerint ahogyan a légzés, szívműködés és éberség lanyhul az elalvás közelében, úgy az izmok is veszítenek tónusukból. A rángás akkor következik be, amikor az éberséget szabályozó agyi központ, a retikuláris aktiváló rendszer (RAS) hatására bekövetkezik az ébrenlét-alvás átmenet, és a végtagok több idegsejtje is pillanatszerűen ingerületbe kerül, „kisül”.

A másik elmélet szerint az elalvási myoclonus valójában védekező reflex. Az izmok az alvást megelőző percekben fokozatosan ellazulnak, míg egyszer csak annyira lazák lesznek, hogy az agy úgy értelmezi, hogy a test zuhan. Ezért következik be a hirtelen izomfeszítés, mintegy a becsapódás erejét felfogni. Ezt az elméletet támasztja alá az is, hogy az elalvás kezdetén sokan álmodnak (hallucinálnak) zuhanással kapcsolatos élményt.