Az ókorban mézből és vízből italt erjesztettek. Az alkoholtartalmú nedűt mézsörnek hívták. Babilonban már 4000 évvel ezelőtt a katonák sebeit kenegették vele, mivel azt tartották, hogy sebeik gyorsabban gyógyulnak tőle. Sok helyeken, a fiatalasszonyok az esküvőjük után egy hétig ezt itták, mert úgy vélték, hogy növeli termékenységüket. Egyébként joggal, mert a méz aszparaginsavat és E-vitamint tartalmaz, melyek jó hatással vannak a női szervezetre.
Samuel Johnson, 18. századi író és filozófus megfogalmazásában a mézeshetek nem más, mint a házasságot követő egy hónap, amikor nincs más csak együttlét, gyengédség, gyönyör. Az angolok a mézeshetet honeymoon-nak nevezik, ami összefüggésben lehet, hogy a házasság első mámoros hónapját, érzéseiket a Hold állandó változásaihoz hasonlították: telik, fogy, fellángol, elhamvad
Másik teória szerint az elnevezés onnan ered, hogy a házasság első hónapja a legédesebb. Számos nyelvben is a mézzel való kapcsolatban jelenik meg a szó. Walesben mis mel (méz hónap), a lengyeleknél miesiąc miodowy, az arab nyelvben shahr el 'assal, a spanyoloknál luna de miel, az olaszoknál luna di miele és a törököknél balayı.