Mivel napjainkban e ruhadarab elsősorban a menyasszonyi öltözék kelléke, nem véletlen, hogy a harisnyakötőről ismert (ma is élő) hiedelmek, babonák legtöbbje a házassági ceremóniával. esküvői ünnepséggel kapcsolatos. Akárcsak a menyasszonyi csokrot, időnként ezt is a vendégek közé vetik, csakhogy ez esetben nem a hajadonok, hanem a nőtlen fiuk vagy férfiak vetekednek érte, próbálják megszerezni, mert a régi babona szerint ez szerencsét, jó esetben közeli házasságot jelent.

Régebben megszerzése egy pajkos játék tárgya volt, melyben a férfiak a már meglazított, vagy kioldott harisnyakötőt erőszakkal próbálták a menyasszonytól elvenni, és a szerencsés győztes a mindaddig a kalapjára tűzve viselte, míg oda nem ajándékozta az általa kiválasztott leányzónak. Természetesen a boldogság és a szerencse ez esetben is „garantált” volt.

Észak-Angliában az esküvőn jelenlévő fiatalemberek, közvetlenül a ceremónia után - vagyis mielőtt a menyasszony még elhagyta volna az oltárt - megpróbálták a lábáról levenni a harisnyakötőjét. Akinek az sikerült, diadalittasan hordozta körbe a templomban, ugyanis ez azt jelentette, hogy hamarosan ő is megházasodik. Egy másik ugyancsak régi angol szokás volt, hogy az esküvői vacsorán valamelyik kisgyerek az asztal alatt mászva elcsente a menyasszony harisnyakötőjét, majd - miután a selyemszalagot apró darabokat vágták - megosztoztak rajta. Akinek jutott belőle, biztos lehetett a jó szerencséjében.

Ám nem mindenhol volt szokás - legalábbis a mézeshetek végéig - a harisnyakötő eldobása vagy elajándékozása, sokan gondosan vigyáztak rá, mert az elvesztését a boldogtalan házasság előjelének tartották.

Egyébként az esküvői „kötelező harisnyakötő-viselet” a középkori Franciaországból terjedt el, ott alakult ki az a szokás, hogy a menyasszony öltöztetésének befejező aktusa e ruhadarab elhelyezése volt. Az a kivételezett leányzó, akinek megengedték, hogy helyére csúsztassa a harisnyakötőket, igen szerencsés volt, mert egy éven belül bekötötték a fejét, de közeli valamint boldog házasság várt arra a leányra is, aki a menyasszonynak elkészítette és odaajándékozta, vagy aki az esküvő után megkapta tőle a harisnyakötőt.

Egyes vidékeken azt is tudni vélték, hogy ha az esküvője napján a menyasszony lábát szorítja, fájdalmat okoz neki a harisnyakötője, hamarosan leánygyermekeknek fog életet adni. Az leányzó pedig, aki könnyű szülésre vágyott, a vőlegényére bízta a harisnyakötő felhelyezését. A fogantatás meggyorsítására, a leendő gyermek nemének befolyásolására varázspraktikákat is felhasználtak. Az előbbihez az esküvőt megelőző este szalmából vagy kagylóhéjakból összeállított harisnyakötőt viseltek. Akik fiúgyermekre vágytak búza-, a leányban reménykedők pedig zabszalmából készített harisnyakötőt öltöttek magukra. E praktikák működésének azonban alapfeltétele volt a szüzesség.

De nemcsak az arajelölteknek, hajadon barátnőiknek is megvolt a maguk módszere. Kihasználva az esküvő előtti éjszaka varázslatos képességét, elalvás előtt harisnyakötőjüket a párnájuk alá tették, így ugyanis megálmodták, ki lesz a leendő jegyesük. Akik nem bíztak eléggé az előbbi varázslatban, tűkkel a hálószobájuk falára tűzték a harisnyakötőjüket, a cipőjüket pedig egymásra merőleges, T betűt formázva helyezték el az ágyuk mellett. Miután ezzel végeztek, halkan egy varázsmondókát mormoltak el, melyben arra kérték jövendőbelijüket, álmukban mutassa meg az arcát nekik.

Voltak másféle praktikák is, ezekhez azonban más személy segítsége, közreműködése is szükséges volt. Például, ha egy özvegy ajándékozta meg a leányt harisnyakötővel, sikerre számíthatott a szerelemben, de csak akkor, ha a bal lábán viselte. Ám az ajándékozás „kiérdemlése” nem volt könnyű, mert a megválást eme értékes ruhaneműtől sokfelé a gyenge, vagy nehéz felfogás jeleként értékelték.  Azt pedig még egy özvegy sem akarhatta, hogy ezt gondolják róla.

Ezért aztán a szerencsétlenek mást is kénytelenek voltak kitalálni. Az egyik ilyen, egy éven belüli házasságot ígérő módszer - a harisnyakötők cseréje - akkor működött, ha azok színe fekete és sárga volt, és ettől kezdve mindegyikük a másikét viselte. A másik praktika a következőképpen szólt: Keress egy nőtlen férfit, vedd rá, hogy adjon neked egy tízcentest, egy házast pedig arra kérj meg, hogy varrja ezt a harisnyakötődbe. Ezután öltsd magadra a harisnyakötőt, és még az év vége előtt eljegyez valaki.  De vigyázz, ne a térded alatt viseld, mert örökre vénlány maradsz!

Ha véletlenül kilazul és lecsúszik a leány harisnyatartója, az annak a jele, hogy éppen rá gondol a szeretője. Ha viszont a fiatal hölggyel ugyanez a Mária körmeneten történik, és a tetejébe el is hagyja azt, egy éven belül terhes lesz, függetlenül attól, hogy házas-e vagy sem. Annak azonban, aki máskor veszíti el e ruhadarabját, nem lehet oka az örömre, mert a férje vagy a szeretője hűtlen hozzá. Érdekes módon az ügyetlenség nem probléma, például az leány, aki háromszor is sikertelenül próbálkozik a harisnyatartójának megkötésével, szerencsére számíthat.

A babonások azt mondják, érdemes piros harisnyakötőt viselni, ettől ugyanis sok pénz áll a házhoz. Mások szerint a vörös harisnyakötő enyhíti a reumás panaszokat, azok viszont, akiket görcsök kínoznak, parafából vagy angolna bőréből készült harisnyakötőktől remélhetnek enyhülést.

De azt sem árt tudni a harisnyakötőről, hogy hatással lehet a barátságra is. Ha találunk egyet, gyarapodik a barátaink száma. Ám ha hagyjuk, hogy kilazuljon, a barátaink bosszúságot fognak okozni nekünk.

Harisnyakötőről álmodni, általában nagy szerelem előjele. Férfi számára azt jelzi, hogy egy asszony nagy érdeklődést tanúsít iránta. Ha egy hölgy álmodja, hogy harisnyakötőt visel magán, álma megcsalást, jó hírneve csorbulását jelzi. A harisnyakötő elvesztése pedig féltékenységre, szerelmi rivalizálásra utal.

 Mikor lemegyek az utcára, felveszem a fülest
Rengeteg az ember, de belül mindegyik üres
Ugyanaz a tünet, az életük vontatott
Ugyanolyan hétfők és ugyanolyan szombatok…