A kürtőskalács, egy jellegzetes erdélyi specialitás, a Székelyföld nemzeti süteménye, melyet a régi időkben esküvők, egyházi ünnepek, keresztelők és vendégek fogadásakor készítették, mely hagyomány napjainkban is él.

A kürtőskaláccsal kapcsolatban máig is sok vita kering, hogy valójában kürtös kalácsról vagy kürtőskalácsról van-e szó, ha a fenti süteményt emlegetik.

A kürtőskalács eredetéről több hiedelem és monda járja a világot. Természetesen mi azt valljuk magunkénak, amelyik hozzánk a legközelebb áll. Ez a tatár-járáshoz kötődik: A tatár seregek közeledtére a kezdeti ellenállások után, Székelyföld lakossága jobbnak látta elmenekülni.Voltak akik a hegyekbe menekültek, mások pedig a Budvár és a Rez barlangjaiban leltek menedéket. A tatárok pedig, hogy sem megtámadni, sem kicsalogatni nem tudták a biztos és megközelíthetetlen búvóhelyen levőket, elhatározták, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ez így ment hosszú ideig, amíg egyszer csak a tatároknak és a székelyeknek is elfogyott az ennivalójuk. Ekkor egy okos székely asszony összekaparta a maradék lisztet, hamuval összekeverte, és hatalmas kalácsokat sütött, amelyeket dorongra vagy magas póznákra húztak és felmutatták a tatároknak: Nézzétek mi itt milyen jól élünk, míg ti pedig éheztek. A tatárok akik, már alig bírták az éhezést, bosszúsan elvonultak.

Némelyek úgy tartják, hogy a kürtös kalács elnevezés a találóbb, mert ez a sütemény a honfoglaláskori időkig vezethető vissza, ugyanis a portyázó magyarok, ha lisztet és tojást zsákmányoltak, tésztát gyúrtak belőle, majd ezt kürtjeikre csavarva megsütötték a tábortűznél. Mások pedig úgy vélik, hogy a kürtőskalácsnak semmi köze a honfoglaló magyarokhoz, mivel ezt a süteményt csak akkor készítették, amikor már megtelepedtek és stabil konyhával rendelkeztek.

Elérni valamit mindig könnyebb, megtartani, az a nehéz. Azért, mert ahhoz napról napra, következetesen kell dolgozni. Melós, de ami nem melós, azt általában nem is értékeli semmire az ember...