A fahéj évezredek óta ismert és használt egzotikus fűszer- és gyógynövény. Már a bibliai időkben is használták, mint illatszert, és mint füstölőt. A ceyloni fahéj Európában már az ókori görögök és rómaiak körében igen kedvelt volt, ők terjesztették tovább kereskedőútjaikon és hódító hadjárataikon. Sri Lankából és Indiából származik, valójában a belső kérge egy trópusú örökzöld fának, mely kb. 10 méter magasra nő. Miután lehántják a fáról a kérgét, hagyják egy napig száradni és érlelődni, majd lekaparják róla külső réteget. Ahogy a belső kéreg szárad, összetekeredik arra a jellemzően szimpla fakéreg tekerccsé, ahogy ismerjük.

Tulajdonságai: melegít, élénkíti a vérkeringést, lázcsillapító, vérnyomás-csökkentő, serkenti az emésztést, étvágygerjesztő, görcsoldó, gyulladáscsökkentő, élénkítő hatású. Aromája finoman édes, fás.

Hatása az egészségre: néhány csepp fahéjolajat forró vízbe cseppentve légúti megbetegedésekkor jótékony hatású inhalációs fürdőt kapunk. A fahéj kérgének darabjai segítenek hasmenés, hányinger, vírusos gyomorfertőzés, magas vérnyomás és ízületi panaszok esetén.

Használata a konyhában: elsősorban édességek, gyümölcsbefőttek, karácsonyi sütemények vagy forró italok, puncsok és forralt borok alkotóelemeként ismerjük. Szinte már klasszikus része az almabefőttnek, a tejberizsnek, a vaníliás pudingnak, a fahéjas csillagoknak vagy a mézeskalács-fűszerkeveréknek. A keleti konyha ellenben virtuóz módon alkalmazza ízletes főételekben – jellegzetes módon a rafinált húsos töltelékekben.

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor el kell döntenünk, mely dolgok összeomlását fogadjuk el, és mely dolgokat próbálunk megóvni feltétel nélkül.