A Magyar Élelmiszerkönyv nemzeti termékleírásokat tartalmazó kötelező előírásairól szóló igen kacifántos és hivatalos dokumentum szerint „a teavaj tejszínből, tej eredetű tejsavkoncentrátum hozzáadásával vagy anélkül készült, "víz a zsírban" emulzió típusú vaj.” Ez a meghatározás áll egyébként a szendvicsvaj és a márkázott vaj címszavaknál is, ez utóbbinál kiegészítve azzal, hogy meg kell felelnie a Nemzeti Minőségi Osztály követelményeinek.
A szendvicsvaj zsírtartalma előírás szerint 68-72 százalék, e keretet semelyik irányba nem lépheti át. A teavaj és a márkázott vaj egyaránt 80 százalék zsírt kell hogy tartalmazzon.
És ez az elnevezés kulcsa! Tibetben és Ázsia sok egyéb országában is nagy hagyománya van a vajas teák fogyasztásának. A hagyományos tibeti vajas tea, a Po Cha a víz és a teafű mellett tejet, sót és vajat tartalmaz. Minél zsírosabb a hozzáadott tej és vaj, annál kellemesebb a tea íze és állaga.
A nagy zsírtartalmú vajat hívjuk tehát teavajnak, hiszen – bár ritkán vetemedünk ilyesmire – ha vajas teát készítenénk, a kis zsírtartalmú szendvicsvajjal nem sokra jutnánk.
