A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából sült lepénye. Egyes feltételezések szerint a lángos a török hódoltság idején került a magyar konyhákba, mások szerint ókori római az eredete.

A lángos eredete valószínűleg a kenyérrel egy időbe tehető. A lángos is kenyértésztából készül. Neve a láng szóból eredeztethető. A lángosokat a kemence első részében sütötték. A megkelt kenyértésztából kivágtak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták. A kenyeret általában 5-7 naponta sütötték és a kenyérrel egy időben sütötték a lángost is, úgy hogy azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire, tejföllel, lekvárral vagy porcukorral fogyasztották. Az otthoni kenyérsütés hagyománya eltűnt, mivel jó minőségű kenyeret készen is lehet kapni a péknél. A lángost zsírban, majd olajban sütötték ki.

Magyarországon, Románia és Szerbia magyarlakta vidékein az utcai árusok egyik jellegzetes terméke. Ausztriai vidámparkokban is kapható. Magyar hatásra terjedt el Ausztriában és Csehországban is. A bécsi Praterben gyakran látni a helyi lakosokat lángost majszolni. A hagyományos kenyérlángoson kívül (ami lisztel, élesztővel és vízzel készült), krumplilángos is készíthető, ami főtt burgonyát is tartalmaz.

A lángos igen tápláló. A kenyér tápértékén felül a zsiradék tápértéke is hozzáadódik. Aki reggelire megeszik egy lángost, biztosan nem lesz éhes kora délutánig.

Mind a ketten csak hallgatunk
Pedig mi is tudjuk rég
Hogy hiába is búcsúzunk
Találkozni fogunk még...