Sehol sem olyan változatosak a tésztaformák, mint Olaszországban, a legtöbb tészta olasz neve pedig formájára utal. Még a főzési módra is külön szó van: "al dente" (szó szerint a fog alá), ami azt jelenti, hogy a tésztának épp olyan keménységűnek kell lennie, hogy harapni lehessen, vagyis nem szabad túlfőzni. Ami a tészta történetét illeti, a "találmányt" 1295-ben Marco Polo szállította haza Kínából, illetve az araboktól is bekerült egy lasagne szerű tésztaféle Szicíliába. Ez a két esemény vezetett oda, hogy a tésztaételek fogyasztása elterjedt Olaszországban.
Az olaszok a tésztákat legtöbbször valammiféle paradicsomos, olivaolajos szósszal fogyasztják, amelynek neve: "sugo". Nagyon kedvelik a pesto-t, amely fenyőmaggal, zöldfűszerekkel, olívaolajjal készülő mártás.
A leggyakoribb olasz tészták típusai
Spagetti: a legismertebb olasz tészta, hosszú, hengeres formájú
Cappelletti: apró, töltött kis "derelyék", két ellentétes sarkukkal egymáshoz ragasztva
Lasagne: tésztalap, amelyet egy jó recepttel a kezünkben nem szükséges előre megfőzni
Tortellini: apró, töltött tészta, hasonlít a cappelletti-hez
Farfalle:"lepke" vagyis kis csokornyakkendő formájú
Rigatoni:csőtészta, amelyen hosszában mélyedések futnak
Ruote:kocsikerék formájú tészta
Fettuccine:"kis szalagok"
Bucatini:hosszú, belül üreges csőtészta
Fusilli:nálunk orsótésztának nevezett, de annál sokkal több "menetet" tartalmazó tészta, máshogy "megtekert spagetti"
Linguine: szélesmetélt, amely olyan hosszú, mint a spagetti
Tagliatelle: szélesmetélt
Pappardelle: szélesmetélt, de még szélesebb, mint a tagliatelle
Paglia e fieno:kétféle színű (zöld és halványsárga) szélesmetélt
Orechiette:kagylótészta, szó szerinti fordításban "fülecske"
A bolond nevet, a magamfajta nem érti
itt ülsz mellettem de nem lehet elérni.
Hozzád beszélek de nem érted a szavakat
de háromszáz szmájlit küldtél el ezalatt...
