A jellegzetes skót népviselet csak a skóciai Felföld, tehát nagyjából az ország hegyes, északi fele lakosságának sajátossága. Részei: zubbony, térdig érő "szoknya", térdharisnya, a plédnek nevezett hosszú takaró, a vállon átvezetve és csattal megerősítve, továbbá az övön függő, szőrmés bőrerszény, végül lapos szövetsapka.

A kilt - amit szoknyának nevezünk - eredetileg a test köré csavart szövetdarab, amely hónaljától térdig ért; csak az utóbbi 2-300 évben lett szoknya alakja. Az igazi skót kilt most sincs összevarrva; az egymásra hajtott széleket biztosítótűvel tűzik össze. Ez az ősrégi viselet a múlt század folyamán megszűnt népviselet lenni a szó szorosabb értelmében. Most csak parádés alkalmakkor viselik, főleg a birtokos nemesurak és kíséretük, mint a régi nemesi nemzetségek, a clanok képviselői. De ez a hadsereg skóciai ezredeinek egyenruhája is.

A skót pléd és kilt legszembetűnőbb jellegzetessége a tarka kockás mintázat. A kockás szövést igen régóta használják a szövet díszítésére; már a bronzkorban is viseltek a leletek tanúsága szerint kockás ruhát. A skót kockaminták különféle változatai nem önkényesek, hanem ősi hagyományok alapján egy-egy nemzetség ismertetőjelét adják. Olyasmi ez, mint a címerhasználat. A clanok tagjai tiltakozhatnak az ellen, hogy kockamintájukat, a tartant, olyanok viseljék, akik nem tartoznak - legalább leányágon - a clanba. A modern textilgyártás a történelmileg hiteles tartanok mellett természetesen egy sereg más változatot is létrehozott, de ezek a szakértő skótok szemében - semmitmondóak.

A tartanok, skótkockás - vagy ahogy nálunk németesen nevezték "sottis" - kelmék európai elterjedése a múlt században kezdődött, Walter Scott rendkívül népszerű regényeinek hatására, majd egy királyi és egy császári hölgy példája hozta divatba a kockás női ruhát, kendőt. Viktória királynő szívesen tartózkodott skóciai, ballinderry-i kastélyában, a fiacskáit gyakran bújtatta skót viseletbe, maga pedig kockás sálba burkolózott. Természetesen a Stuart-clan tartanját viselte, mert bár leányágon és jó távolról, de a Stuartok királyi családjának leszármazottja volt. Sokkal több skót vér csörgedezett azonban a szép francia császárné, Eugénia ereiben. Apja - elszegényedett spanyol főúr - egy gazdag skót kereskedő lányát vette el feleségül. A divatdiktátor hírében álló császárné szívesen szabatta utcai ruháit skótkockás szövetből.

 Bizony nem bolond az, aki odaadja azt, amit nem tud megtartani, azért, hogy elnyerje azt, amit nem tud elveszíteni.