Az álmok a pszichológia megközelítése szerint a tudatalatti üzenetei. Mindennapi, éber tudatállapotunkban a környezet ingereit érzékeljük, és reagálunk azokra. Belső környezetünk jelzései ugyancsak bekerülnek az “elintézendő" című lelki dossziéba..

Számtalan olyan élmény ér bennünket nap mint nap, amelyek nem is tudatosulnak, mert látszólag jelentéktelenek, vagy olyan megszokottak, hogy észre sem vesszük. Sok olyan élmény is ér bennünket, ami érzelmileg érint, de nem avatkozhatunk bele, például, ha látunk egy balesetet. Ezek a tudatküszöb alatti, vagy érzelmi töltésű élmények adják az álmok “alapanyagát”. Egy szirénázva elszáguldó mentőautó élménye elég lehet arra, hogy éjjel súlyos, véres balesetről álmodjunk, mert tudatunk ”folytatta”, kiegészítette a napközben történteket. Egy kósza gondolat a hetes buszon, a tömegben, hogy “jaj, csak el ne lopják a tárcámat”, elindíthat egy rablótámadásról szóló álomsorozatot.

A környezet ingerei is befolyásolják, hogy miről álmodunk. Ha valakinek kilóg a lába a takaró alól, lehetséges, hogy azt fogja álmodni, hogy mezítláb sétál a Műjégpályán. Egyszer, amikor nagyon hideg helyen éjszakáztam, a Duna jegén műkorcsolyázó pingvinekkel álmodtam. A vekker hangja esküvői harangzúgássá vagy háborús légiriadóvá válhat az álomban.

Az álom rendszerint a velünk az elmúlt három napban történtekkel "foglalkozik", ezeket dolgozza fel. Álmodni létfontosságú: kísérletek bizonyítják, hogy akit rendszeresen megfosztanak attól, hogy álmodjon – azaz, mindig felébresztik, amikor álmodni kezdene – úgy érzi magát, mintha egyáltalán nem aludt volna. Hamarosan memóriazavarok jelentkeznek, amolyan "hová tettem a szemüvegemet?" típusúak, azután az illető érzelmileg labilis, ingerlékeny, kimerült lesz, végül egyre súlyosabb testi és pszichológiai tüneteket mutat – az álom-megvonás a valóságtól való teljes elszakadáshoz, őrülethez vezet. Emiatt az álom-megvonás hírhedt kínzási módszer is volt.

Honnan lehet tudni, mikor álmodik valaki éppen?

Az éjszakai alvás nagyobb részét kitevő mélyalvás során, amikor nem látunk álmokat, vagy legalábbis nem emlékszünk rá (ez sok vita tárgya), testünk viszonylag feszült, időnként forgolódunk, összegyűrjük a takarót, hánykolódunk. Az álomlátó periódus egy egészséges alvási folyamatban éjszaka négy-öt alkalommal következik be, körülbelül másfél óránként. Időtartama egyre hosszabbodik, és a későbbi álmok hatására a korábbiak gyakran elfelejtődnek (kivéve, ha különösen rémes, és emiatt az éjszaka közepén felriadunk belőle). Emiatt rendszerint a legutolsó, hajnali álomra emlékezünk, sőt, esetleg négy-öt különálló álomjelenetre is. Az álomlátó periódust “paradox alvásnak” vagy REM-fázisnak is nevezik, mert ilyenkor a testünk teljesen ellazult, csak a szemgolyók mozognak, valószínűleg az álomképeket követjük ilyenkor a tekintetünkkel. A csukott szemhéjak mögött mozgó szemek árulják el, hogy mikor álmodik valaki.

Mi történik a többi alvásszakaszban?

Modern kutatások szerint a mélyalvás szakaszában is van álomtevékenység, ennek szerepe főleg a napi élmények feldolgozása. Néha olyan kísérleti személyek is álmot tudtak felidézni, akiket nem a REM-fázisban ébresztettek fel. Ezek az álmok a való élethez nagyon hasonló képek, halványabbak, nem olyan fantasztikusak, mint a paradox alvás álmai. Többnyire nem is emlékszünk rájuk, pedig éppen ezek az álmok azok, amelyek során agyunk a “megfelelő fiókba teszi” a velünk történt élményeket, ilyenkor kerül a helyére a tananyag is. Aki altatókkal alszik, annál pontosan ez a fázis marad ki.

Az ennél is mélyebb "öntudatlan" állapot sok szempontból rejtélyes. Mi lesz ilyenkor a tudatunkkal? Ezoterikus vélemények szerint az ember ilyenkor elhagyja a testét és távoli dimenziók tájain vándorol. Ezoterikus mesterek ilyenkor kapják a "kiképzést" a szellemvilágtól. Egy biztos: a testünk ilyekor gyógyul. Ilyenkor indulnak útjukra azok az immunsejtek, amelyeknek feladata a hibás, esetleg rákos sejtek felismerése és bekebelezése. A szervezet ilyenkor ellenőrzi energiarendszerét is (azaz, ilyenkor történik az aura korrigálása). Az altatók ezt a nagyon mély alvás-állapotot is tönkreteszik.

“Tanulj a múltból. Ne érj úgy életed végére, hogy azt érezd, nem is éltél igazán. Sokan, amikor elérnek arra a pontra, hogy el kell hagyniuk a földi világot, utoljára még meglátják az örömet és szépséget, amely csak azért nem lehetett az övék, mert féltek élni.”

(Clearwater)