Faképnél hagyjuk - mondjuk, ha valakit váratlanul szó nélkül ott hagyunk valahol. A fakép a régi magyar nyelvben faszobrot, fabálványt jelentett. De hol is volt őseinknek faszobra a mindennapokban, ahol ott lehetett hagyni őket? Hiszen magánházaknál nemigen akadt faragott szobor. A válasz: a míves, faragott kapuk sokszor emberalakot mintáztak, ezt is nevezték faképnek, kapubálványnak.

Akit tehát faképnél hagytak, azt a kapu mellett állva hagyták. Ennek két példája van. Az egyik, amikor a vendég olyan sietve távozik a háztól, hogy az őt a kapuig kísérő házigazdát további beszélgetés nélkül otthagyja a kapufélfánál.

A másik példa, amikor faluhelyen a szerelmes lány minden este a kapuban várja udvarlóját, ott találkozgatnak. Ha a csélcsap ifjú többé nem keresi fel a leányt, az feleslegesen álldogál esténként a kapufélfa mellett, ott hagyták a faképnél, hadd várjon hiába.