A Taoizmus több mint 2500 éve a kínai gondolkodás, filozófia és vallás meghatározó tényezője. A Tao eredetileg utat jelent, sőt ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is,(spirituális) amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.
A szűkebb értelemben vett Taoizmus a hagyomány szerint az i.e. 4. században. Megjelenő, legendás filozófus, Lao Ce (Lao mester az-az Öreg mester) tanításain alapul. Jelenleg kétséges, hogy Lao ce valós személy volt-e vagy legendák szülötte. Neki tulajdonítják a Taoizmus alapművét, a Tao Te King-et, ( Az Út és Erény Könyve)
A Tao Te King, mai formájában két könyvre tagozódik, összesen 81 fejezettel. Az első könyv tárgyalja a „tao”-t (’út’), a második a „te”-t (’erény’). A tanok szóbeli hagyomány útján terjedtek, csak később foglalták őket írásba.
Hazánkban leginkább a Weöres Sándor fordításában kapható versszakokba rendezett változat kapható.
A Taoista a jelenben él. Számára mindig a most számít. Tisztában van múltjával, sejti a jövőt, de a hangsúlyt mindig a jelenre teszi. A nyugati ember, elmegy a boltba vásárolni. Autó vezetés közben, azon gondolkodik, mit kell vásárolnia. Vásárlás közben azon gondolkodik mit fog főzni vacsorára. Főzés közben kikérdezi a gyermek leckéjét. Mivel nem arra koncentrál, amit éppen csinál, ezért autóvezetés közben összetöri az autót, vásárlásnál elfelejt venni valamit, főzéskor kifut az étel.
A Taoista mesterek legmagasabb fokon a vízhez lesznek hasonlatosok. A víz mindig kitölt minden rendelkezésre álló teret. Ellenállás nélkül folyik mindenhova. Megkerül minden akadályt. Alkalmazkodik. A legismertebb Taoista szimbólum a YIN-YANG.
Három embert látunk egy ecetes dézsa körül álldogálni. Mindhárman belemártják ujjukat az ecetbe és megkóstolják. Mindhárom arc más-más véleményt tükröz. Ők hárman nem holmi közönséges ecetkóstolók, hanem Kína Három Tanítómesterei, az ecet, amit nyalogatnak, az Élet Esszenciája. A három mester K'ung Fu-ce (Konfucius), Buddha és Lao ce. Az első arc savanyú, a második keserű, de a harmadik arcon mosoly ül.
Konfucius azért vág savanyú képet, mert ő csakis a realitásban gondolkodik. Szerinte a világ nem szubjektív, hanem objektív. Számára igen savanyúnak tűnhetett az élet. Ő a tiszta racionalizmust jelképezi életével és filozófiájával. A tisztelet, a hűség, a rend, szerinte nem működhet szívből, csakis pontosan meghatározott szabályok leírásával és azok betartásával és betartatásával.
A festmény második alakja Buddha. Ő roppant keserűnek érezte a földi létet, telis-tele érzelmi kötelékekkel és vágyakkal, amelyek szenvedésbe torkollnak. A világot egyetlen nagy kelepcének látta, ahol minden csak káprázat, és minden teremtmény a gyötrelem örökké forgó kerekei között küszködik. Hogy békére leljen, a buddhista előtt (legalábbis szerinte) egyetlen út áll: felülemelkedni ezen a "porvilágon" és eljutni a Nirvánába, a "szélmentes országba". Habár az alapjában véve optimista kínaiak jól átgyúrták az Indiából áttelepített buddhizmust, a jámbor buddhista mégis úgy találja, hogy a Nirvánához vezető utat ugyancsak akadályozza a mindennapi létezés keserű szele.
Lao Ce azért mosolyog mert az ecet savanyú. Pont olyan amilyennek lennie kell. Ha nem lenne a kész ecet savanyú az lenne a baj. Lao ce szerint az ember mindenkor megtalálhatja azt a harmóniát, amely a kezdet kezdete óta fennáll az Ég s a Föld között, de ehhez nem az-az út vezet, amely a konfuciusi szabályokon alapszik.
Mi az ecetkóstolók üzenete? Az, hogy hozzáállásunk az élethez meghatározza, milyen életet élünk. Vághatunk hozzá savanyú, keserű de mosolygós arcot is.
Ha van tökéletes pillanat,
az ugyanúgy elillan egy szemvillanás alatt.
Hiába tudod, hogy ez egy tökéletes pillanat,
ha nem figyelsz, észrevétlen marad...
